Mintha csak a jeddi dombhát rókatelep feletti sarkát énekelte volna meg versében Áprily. Ilyentájt onnan kandikál a Kincsesdombok felé a csupasz ágak közül a sombokrok sora.
Magyarvistai májvirág
Elment a gond a hóval,
felhőn is fény nevet.
A somvirágos oldal
arannyal integet.
Mintha csak a jeddi dombhát rókatelep feletti sarkát énekelte volna meg versében Áprily. Ilyentájt onnan kandikál a Kincsesdombok felé a csupasz ágak közül a sombokrok sora. Szedtem gyümölcsét vén szeptemberben, s vágta tövét öcsém deres decemberben – somfa kalapácsnyélnek. Aztán edzette volt ebháti házunk csak kissé száraz pincéjében, hogy rugalmas maradjon. Éppen geológuskalapács-nyélnek való. Kalapácsa nyelével most is megvan, csak ő költözött bokrok alá.
A Somostetőn is átsuhan a tavasz. Keresi, s alig kapja a sombokrokat.
Selymit a barka
már kitakarta,
sárga virágját bontja a som.
Fut, fut az áram
a déli sugárban
s hökken a hó a hideg havason.
Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet.
Mintha megint csak vásárhelyiként írta volna Márciusát a költő. Pedig előbbi visegrádi, utóbbi nagyenyedi kép.
Ahol jársz, néma éberség fogad,
keresed a rügyes sombokrokat,
hogy langyosságoddal rájuk lehelj
s kipattanjon a sárga kis kehely.
Feljössz az élre, melyet hó erez,
mennék eléd, s mint fényváró anyám,
még utoljára elkiáltanám
nevedet, melyből napfény sugaraz:
Tavasz, tavasz! Tavasz, tavasz, tavasz!
Mennék eléd ebben a hófödte tavaszban. Néhány éve a magyarvistai református paplak udvarán májvirágok halo-ványkékjét terítette lábaim elé a húsvét.
Előszedtem már a méhviaszos tálkát, gyűjtjük a vöröshagyma héját. Cserefa kérgét, vadalma háncsát is kerítünk az idei korai húsvétra a diókéreg mellé. Akad egy darabka bürökszár is. Így nemcsak sárgásbarna, de sárga, barna meg zöld tojásokat is tudunk festeni. Csak a piroshoz vesszük elő a berzsenyt. Előkerül a kondély is. Szaporán kell mártogatni ezt az éppen olvadó méhviaszba, s úgy írni a szép, tiszta fehér tojásokra. Csak utána festjük majd azokat langyos páclében, s a viaszt még azon melegében letörülve elővarázsoljuk az írást. Ilyen szerszámmal hozzáértő kéz csodákat művel. De nehéz mesterség ez. A krizbai tojásíró asszony nemhiába tanította így a lányát: Először tanojj mög igyenös vonalat..., s aztán békalábakat írni.
Jó néhány éve óvodás lányomat, ma nagyobbik lányunokámat jómagam tanítgatom a kondély használatára.
Ilyen szerszámmal bolondított meg vagy húsz éve egy tojásíró mester.
Ilyen szerszámmal utaztam el képzeletben a csernátoni múzeum udvarára a mesterrel, aki akkor éppen oda készült néprajzi nyári táborba: fiatalokat oktatni a tojásírás művészetére. Felelevenednek bennem a nyolcvanas évek, amikor a híres Haszmann-féle faragóiskolába nyaranta néhány magyarországi érdeklődő is eljuthatott. Hamis személyazonosságival. Mesteremberek tanították ott a megmaradás mesterségét fiatal lelkeknek: féltve ugyan a tábor és múzeum létét, de vállalva a kockázatot. Csak azért, hogy a falurombolás lidércének árnyékából átmentsék a „limes”-ek értékeit, a legmaradandóbb anyag: emberi agyak és lelkek mélyébe rejtve.
Ilyen szerszámmal írom e levelet azokról a diákokról, kik a hetvenes években világnagy karéjokba állva erdélyi kollégiumok épületei körül énekelték-énekeltük a kora tavaszi éjszakába, hogy:
Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom...
Húsvét másodnapján az akkori Kolozsvár magyar egyetemistáinak csak estefelé adatott meg, hogy megtiszteljék az ünnepet. Hiszen az mindig munkanap volt: a másnapok provokáló pökhendiségének lelket nyomorító fennhéjázó uralkodói gőgjével. A tiltott éneklés így vált egy fiatal értelmiségi csoport legnagyobb összetartó ünnepévé.
Kegyetlen szépség: éjféli félhomályban, rügyező fák alatt százak éneklik az előadótermekből szinte száműzött anyanyelvükön dalaikat.
Húsvét farkában erre is emlékszik a magamfajta, búcsúzva ez alkalommal egy 1899-ban Kászonújfaluban lejegyzett rigmussal:
...Látom az uczákon egymást öntözik.
Én is elindulnék, ha tudnám a módját.
Nem kártyával öntjük, mert az nem tisztesség.
Ha kannával öntjük, úgy lészen ékesség.
Meg is öntözzük, csak legyen csöndesség,
Nem is oly erősen, csak elé adassék.
A kakas a tyúkval az ajtóba sétál.
Azt kiáltja a tyúk, ne bántsa a lejánt,
Mert egypár tojással megváltsa ő magát!
Húsvét: Jézus feltámadása. Áldozatával megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával győzelmet aratott a halál felett. Legyen hasonló tavaszi győzelemben részünk!
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
