67 éve augusztus 9-én megváltozott minden. Három nappal korábban Hirosima, aztán Nagaszaki. Az ember a csillagok fényét lehozta a Földre, hogy pusztítson.
O-Suwa szentély, Nagasaki 1919
Nagyapám hadifogolyként írta 1919-ben naplójába:
„Nekem sikerült egy utasszállító hajóra feljutni… Ezen utazgattam az orosz Alexandrovszkától a francia Saigonig. Jártam Tokió, Kiotó, Nagaszaki (gyönyörű vidék és hely), Sanghaj, Hong-Kong városokban…”
67 éve augusztus 9-én megváltozott minden. Három nappal korábban Hirosima, aztán Nagaszaki. Az ember a csillagok fényét lehozta a Földre, hogy pusztítson.
Lőrinc napja. Augusztus 10. után a dinnye pudvássá válik, mert Lőrinc belepisilt.
Meg Lőrinc könnyei.
258-ban a pápa halála után rajta követelték az egyház kincseit. II. Sixtus, mikor elhurcolták, odakiáltotta neki, hogy ossza szét az egyház kincseit. Mikor letartóztatták, ő seregnyi koldussal jelent meg a tárgyaláson:
„Íme, itt vannak az Egyház kincsei!”
A bíró úgy vélte, hogy gúnyolódik vele, azonnal átadta Lőrincet a hóhérnak. A kivégzés előtt felszólították Lőrincet:
„Áldozz az isteneknek, vagy egész éjszaka kínozni fogunk!”
A mártír válasza így hangzott:
„Az én éjszakám nem ismer sötétséget, és minden ragyogó fényben úszik!”
Elevenen megégették. A nép az augusztus 10-e körül látható hullócsillagokat Lőrinc könnyeinek nevezi.
10-e körül a Perszeidák, 27–29 körül az Aquridák hullócsillagraja látogatja éjszakai egünket. Radiációs pontjuk – az az égbolti hely, ahonnan érkeznek – a Perszeusz, illetve a Vízöntő csillagkép. A felvillanó hullócsillagok egyrészt felrobbant üstökösök, másrészt a valamikor a Mars s a Jupiter közötti térben mozgó bolygó maradványai; a többi s a Nap keltette árapály erők hatására robbant szét. Széteső darabjai a kisbolygók övében keringenek a Nap körül. A még inkább széttöredezők, a Mars vagy a Hold felszínének tanúsága szerint is, végigbombázták a belső bolygók s holdjaik felszínét. A maradék teszi ki a meteorfelhők nagy részét. Egy-egy meteorfelhő több millió km átmérőjű, s pályájuk évente egyszer metszi a Föld-pályát. A Föld légkörébe átlagosan 252 000 km/óra sebességgel érkező darabok felizzanak s elégnek benne, fénycsíkot húzva az égen.
Ha a meteor nem ég el teljesen a légkörben, meteoritként ér a földre. Az 1883-as mócsi meteorithullás nyolc mezőségi falu határát érintette. Ez az egyik legnagyobb darabszámú töredéket adó meteorithullás a meteoritika történetében. A mócsi hullás szórási ellipszise mintegy 15 kilométer hosszan s 3 kilométer szélességben terül el. Darabjait a kolozsvári BBTE geológiai, s a budapesti ELTE földtani múzeumai őrzik.
Vannak azonban olyanok, amelyek a szublimáció után csupán mikroszkopikus méretűek, ezek a mikro-meteoritok. Ezek is a földre hullanak. Naponta így kb. 10 tonnányival nő a Föld tömege. Ezeket tisztán úgy lehet begyűjteni, ha nyári zápor után – mivel az leveri a levegőben lebegő földi eredetű szilárd testeket –, nagy felületről gyűjtjük össze a kozmosz porát. Erre tettünk kísérletet valamikor a ’80-as évek elején: az akkori 14. sz. ált. iskola lapos tetejét szántuk gyűjtőterepnek. Az akkori gyűjtés kezdeményezője egy, akkor már bolyais, diákom, Lőrinczi József volt. Ma matematikusként a Feynman-Kac tételek kutatója német s angol egyetemeken.
Az augusztusi csillagos ég alatt Tóth Árpád-i kérdést feszegetek:
„Jártál-e mostanában a csendes tarlón este,
Mikor csillaggal ékes a roppant tiszta tér,
S nagy lassú szekerek ballagnak haza, messze,
S róluk a szénaillat meghalni visszatér?”
Bólintsunk mi is ilyen békességes emberi kíváncsiságra!
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
