Június 29-én új szalmából tüzet gyújtanak ma is némely helyeken. Ez a Péter-Pál tüze. A Tejút Szalmásút elnevezése a szekerekről leszóródott szalmára utal.
Napcsók Vásárhely felett
„Péter és Pál (tudjuk) nyárban
Összeférnek a naptárban,
Könnyű nekik ott szerényen
Megárulni egy gyékényen…” – írta 1854-ben Arany JánosA fülemilé-ben. Június 29-én új szalmából tüzet gyújtanak ma is némely helyeken. Ez a Péter-Pál tüze. A Tejút Szalmásút elnevezése a szekerekről leszóródott szalmára utal. Az égő szalma a Nap – aki gabonaisten is volt eleink szemében aranysugarait szimbolizálja, s azért az úton gyújtják meg, mert aratás kezdetén a Nap az égi Szalmásúton jár. Az Orion csillagkép régi magyar névváltozatainak sokasága utal az aratásra: Szent Péter pálcája, Kaszáscsillag, Rendcsillag, Rónaőrző. A közvetlen közelében lévő Nagy Kutya csillagképbeli Szíriusz neve pedig Sánta Kata. Ő viszi az ebédet az aratók után, de a kaszások mindig a lába elé kapnak a kaszával, ezért sánta. Péter-Pál napja s az aratás kezdete közti nyilvánvaló kapcsolat azt jelzi, hogy e nevek régi adományozói tudtak arról, hogy ekkortájt a Nap az Orion felett jár, amit látni a Nap vakító fénye miatt nem láthattak, égi helyét mégis számon tartották. Bizony, ha az ember ismeri az eget, nem szorul sem órára, sem naptárra, sem iránytűre.
Harmadnapján, július 2-án, Sarlós Boldogasszonyünnepén a római katolikus egyház arról emlékezik meg, hogy Szűz Mária, méhében Jézussal, meglátogatta unokatestvérét, az ugyancsak gyermeket – Keresztelő Jánost – váró Erzsébetet. Az ünnep liturgikus neve ezért Szűz Mária látogatása Erzsébetnél, latinul Visitatio Beatae Mariae Virginis. Boldogasszony napját a XIII. századtól július 2-án tartották, egészen a II. vatikáni zsinatig (1962), amikor is május 31-re helyezték át. Azonban a szokás néhány helyt Erdély-szerte napjainkig is meg-megmaradt. A Boldogasszony megnevezést Szent Gellért püspökajánlotta. Az aratás patrónája Szűz Mária. A sarló asszonyi szerszám, a férfiak dolga a kévekötözés volt. Ez vallási értelmezésben összecseng azzal, hogy amit Szűz Mária learat, azt fia összegyűjti, és elválasztja a búzát a konkolytól: ítélkezik az emberek fölött.
A háromszéki Futásfalva búcsúja van e nap. Kalotaszegen mai napig a férfiak fejfájára olykor ekevasat, az asszonyokéra pedig sarlót festettek.
Konkolyos búzás égi sétánkról most szálljunk a föld alá, egy különös történet erejéig.
1740. július 1-jén született Nagyszebenben Müller Ferenc József, a tellúr elem felfedezője. A hazai ásványkémia első tudósa pályáját bányatisztként az erdélyi sóbányáknál kezdte, ezután a bánsági bányák igazgatójává nevezték ki, melyeket a kiváló szervező szakértelmével jövedelmezővé tett. 1778-ban az Erdélyi-Szigethegységben, az Aranysokszögben az ipari méretű arany- és ezüstbányászat újraindítása fűződik nevéhez.
A tellúr felfedezőjének személye ma is vitatott. Az új fémes elemet Müller elsőként ismerte fel 1783-ban, s metallum problematicumnak nevezte el. Felfedezését 1784-ben tette közzé. Kitaibel PálMüllertől függetlenül szintén kimutatta az új elemet 1789-ben. Kitaibel becsületesen elismerte Müller elsőbbségét. Klaproth német vegyész azonban magának vindikálta a jogot az új elem felfedezését illetően. 1798-ban, bár magától Müllertől kapott ásványmintát, az abban kimutatott új fémet önhatalmúlag tellúrnak nevezte el. Szellemi javaink ilyszerű elrablása, sajnos, nem egyedülálló az egyetemes tudománytörténetben.
Kelt 2012. június 30-án, mikor a Nap a Rák jegyében állt, a verőcei VI. Erdélyország az én hazámfesztivál nyitónapján
Tiszta búzát remélve, maradok kiváló tisztelettel:
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
