A természet kalendáriuma (LXXXI.)

Lányom karácsonyi mézespogácsája az idén a kézdivásárhelyi üknagymama receptje alapján készült leánykaunokáimnak. Mintha csak nagyanyám sütötte volna, íze a régi. Régi karácsonyok izengetnek vele.

Falu közepén karácsony hava (Lőrincz József fotója)

1/2 kg lisztet, 4 tojás sárgáját, 10 deka zsírt, 20 deka mézet és kevés pirított cukrot 3 deci vízzel felönteni. 3 kiskanál szalakálét 2 deci langyos tejben feloldani. Mindezt tálban összegyúrni. Fahéj, szegfűszeg jön bele. Este összegyúrni, másnap kinyújtani, formákkal kivágni. Amikor kisült, melegen beleforgatni a 4 tojásfehérjéből és 30 deka cukorból készült habba.

Lányom karácsonyi mézespogácsája az idén a kézdivásárhelyi üknagymama receptje alapján készült leánykaunokáimnak. Mintha csak nagyanyám sütötte volna, íze a régi. Régi karácsonyok izengetnek vele.

Az ideit várva, itt a sora, hogy az utolsó előtti másfél passzusát is felfejtsük az 1480-as nagyenyedi csíziónak.

„Hirdessen jó hírt Tamásnak

Nagy kar Ist Já…”

Tamás apostol napja, december 21., a téli napforduló.

„Az egész évben az éjjel

Ma a leghosszasabb

De holnaptól az éj fogy

És viszont nyúlik a nap.

A vízbe zuhant fatönk is

Süllyedhet erőtlenül,

De lent a fenékhez ütődve,

Fordul, s felszínre kerül.

Le-föl, le... jó, hogy e példák

Így intenek nekünk.

Mutatva: sohasem kell

Hitünket vesztenünk.

Hogy akármint zuhannál,

Vesztedtől mégse remegj:

Ölként vár, fölfog a mélypont,

December huszonegy!”

– írta a 130 évvel ezelőtt, december 12-én Betfalván 1883. december 12-én született Tompa László December 21: legnagyobb naptávolság című versében a ’30-as évek derekán.

„És fordul zuhanásod,

Könnyebbül éjszakád –

Minthacsak holt anyádnak

Jó szavát hallanád.

Bizalmad is föléled –

Megsejted, hogy veled

Valami szép igézet

Történik legközelebb.

Mikor majd végre elfogy

Vert szívedből is a kín –

Újulás rügyeit érzed

Tar életed ágbogain.”

Jézus tanítványa galileai ácsmester volt s lett az ácsok és az építészek védőszentje. Hitetlen Tamás azt mondta, csak akkor hiszi el Jézus feltámadását, ha saját szemével győződik meg felőle. Pünkösd után megjelent neki külön Jézus, aki felszólította hitetlen tanítványát, hogy érintse meg a sebeit, miközben azt mondta: „Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek”. Tamásnak visszatért a hite. Innen ered a szólás: Szent Tamás szolgája vagyok, azaz hiszem, ha látom. Tamás napjához rengeteg hiedelem fűződik. Ha 21-e reggelére frissen esett hó borította a tájat, boldog karácsony ígérkezett. Ha az e napon megölt disznók mája nagy lett, akkor – a régi öregek szerint – csikorgós lesz a karácsony.

Nagy kar – Nagykarácsony (Karácsony) napja. Ha karácsony éjjelén keletről fúj a szél, marhadögtől, ha északnyugatról, emberhaláltól, ha délről, betegségtől félj. Ha északi szél, akkor jó lesz az esztendő – tartja a mondás.

„Hóba temetkezett csíki havasokon,

Áron – egymagában – fenn a Madarason

– Uram, – fohászkodik – Fiad megszületett,

Karácsony este van… Hogyha megteheted,

Te, aki rendezed ezt a nagyvilágot,

Juttass nekünk is egy kicsi boldogságot.

– Hallottalak, Áron, de nem mondtad: kinek?

– A népemnek, Uram, szegény székelyeknek.

Az Úr kicsit hallgat, aztán így szól: Áron!

Jókedvemben kaptál… legyen úgy… nem bánom.”

– kezdi Szélyes Sándor Székely Karácsony című rigmusát, s fejezi be ekképpen.

„… – a székely is magyar,

Csak egy kicsivel több.

Úgy legalább három vagy négy fokkal.

Ott állt a sok fenyő keményen, vigyázzban,

Gyertyák pislákoltak ezer csíki házban,

Megkondult Csíksomlyó máriás harangja,

S szelíd korholással szólott az Úr hangja:

– Jól van, Áron fiam, és most tartsunk rendet:

Ez a »kicsivel több« megmagyaráz mindent.

Én megértettelek, és most érts meg te is:

Kicsivel ezért több a szenvedésetek is.”

Ist – december 26. Szent István első vértanú napja. Egyike volt a jeruzsálemi keresztény közösség első hét diakónusának, akiket a hívők Kr. u. 36-ban az apostolok segédeivé választottak. A jeruzsálemi görög nyelvű zsinagóga elöljárói a szanhedrin elé állították, és amikor itt is nyíltan hirdette Jézus istenségét, a csőcselék megrohanta, kihurcolta a városból és agyonkövezte. A kapu, amelyen végső útjára indult, Jeruzsálemben ma is az István-kapu nevet viseli.

Já – december 27. János apostol napja. A lányos képű legfiatalabb tanítvány, aki elsők között követi Krisztust, idős férfiként írja meg a negyedik evangéliumot, hogy aztán élemedett aggastyán látomásaiként vesse papiruszra az Apokalipszist.

Mi inkább maradjunk az északi szél hozta hó várásában. Mézespogácsát rágicsálva valami szép igézet: fehér karácsony köszöntsön ránk. Mint ezen a fényképen. Éppen éve kaptam székelyudvarhelyi barátomtól, Lőrincz Józseftől. S teszem magam hozzá egy versét, a Télt.

A szél makacsul fújja a magáét

A körtefán veréblevelek

Hogy bírja a kútágas

Nyakán malomkővel

A madarak

Visznek neki néha meleget

Abban a hitben, hogy a madarak, mint mindig, meghozzák majd a (lélek)meleget (is), maradok kiváló tisztelettel:

Kiss Székely Zoltán

Kelt 2013-ban, újra hitre jutott hitetlen Tamás napján