A természet kalendáriuma (CXXVII.)

A könnyű pára szivárványosra festette a Kelemenek hegyhátait, s mire ellebbent, ezer színben ragyogott fel néhány órára az erdő. Estefelé, az Istenszéke alatt a lenyugvó nap arany izzásba csókolta a lombokat.

Holnapra az éjszaka köde leparancsolja majd a leveleket a fákról.

Őszutó. A nappal hossza már csak kilencórányi. A havi átlaghő síkságon 5-7oC, dombvidéken 2-5oC, a hegyek között 1-3oC. A csapadék mennyisége megnő: 50-80 

l/m2. A kezdeti csendes őszi esőket ködszitálások váltják, majd a havas esők havazásba fulladnak.

Ha sok köd van novemberben, sok esőt várj tavasszal, száz napra rá!

Ködös idő éppen sok van mostanában... A Földközi-tenger felől egymás után érkeznek a ciklonok, a Kaukázus felé kavarognak ezek a meleg, páradús levegőtömegek, s érintkezve a poláris eredetű hideg légtömegekkel, ködöt, apró szemű esőt zúdítanak a földre.

Ami ősszel esőnek nem hull le, lehull hónak télen.

– tartja a mondás.

Forr a bor. A kövérre hízott libák némelyike neki-nekirugaszkodik nagy gágogással, felrepülne. De aztán csak hazatotyog gazdasszonya közelébe, a terített asztal mellé. Hogy aztán belőle is terített asztalra való, tollából pedig puha párna készüljön. 11-én Márton-nap itt kopogtat már az ajtón.

Ha a Márton-napi lúd mellcsontja véres, akkor nagyon hideg, ha fehér, akkor havas, ha fekete, akkor esős lesz a tél. A Márton-nap utáni szivárvány jó új esztendőt ígér. Ha benne sok a vörös, jó lesz a bor, ha a zöld, sok lesz a széna, ha a sárga, sok lesz a búza

 – olvasok babonaságokat régi kalendárium sárguló lapjain.

Érdekes és kellőképpen még fel nem derített tény, hogy a hónap második hetében, éppen akkor, amikor a Leonidákkal találkozik a Föld égi vándorútja során, eléggé erőteljes felmelegedés szokott bekövetkezni.

A Leonidákat a meteorrajok királyaként emlegetik. Aktív időszaka november 7. és november 28. közé tehető, ám maximuma évenként változik. A meteorrajt az 55P/Tempel-Tuttle üstökös hozta létre, melynek keringési ideje körülbelül 33 év. Ilyen időközönként van a meteorrajnak is az átlagosnál jóval nagyobb kitörése. A Leonidák meteorraj egy igen régi áramlat, az első biztosan azonosított kitörését 902-ben figyelték meg kínai csillagászok. 1966-ban a Leonidák minden idők egyik leghatalmasabb kitörését produkálta az Egyesült Államok középső részén: akkor óránként több mint 5000 felvillanást láttak.

November 12. Földi idő szerint e napon landol a Rosetta űrszonda Philae leszállóegysége a Csurjukov-Geraszimenko üstökösön. A leszállóegység nevét a Nílus egyik apró szigetén álló ókori templomegyüttesről kapta, amelyet a britek által épített régi Asszuáni-gát miatt fokozatosan elárasztott a víz. Az 1960-as években a már régóta elöntött épületeket – közöttük az ókor legjelentősebb Ízisz-szentélyét – is darabokra bontották, és 1977–1980 között a magasabban fekvő Agilka-szigeten újra fölépítették.

Az Európai Űrhivatal vállalkozása történelmet ír: először landol űrhajó egy kométán. A 10 évvel ezelőtt, 2004. március 4-én útnak indított űrszonda több magyar fejlesztésű műszert is magával vitt.

Az utolsó vándormadarak rég elmentek már, helyükre a havasokból lelátogatnak már a pirókok, még csonttollúakat is látni. Etetni még nem szabad ilyenkor az énekesmadarakat, ráérünk akkor, amikor valóban szükségük lesz reá. Erre is Málnási László bácsi tanított volt meg minket, majd negyven évvel ezelőtt. Csapattal jártuk az erdőt, s a hegyeket. A szétszéledt csapat tagjai? Ma matematikus, építész, orvos, fogorvos, újságíró főszerkesztő, zenész, öcsém geológus, jómagam biológus lettem. Kiss Géza bátyám ismertetett meg minket vele, a gombásszal.

Galambgombák: vörhenyes, piros, kék, galambszürke, zöld. Legnagyobb zsákmányaink öcsémmel, Lalával, ebből voltak. De volt trombitagomba, pöfeteg, fiatal szömörcsög, tinorú, róka – na, ez ritka a Somostetőn –, keserűgomba, pisztric – ezt mindig kidobta nagyapánk, mert ő volt a családi főellenőr, s ezt nem ismerte –, őzláb, kenyér-, rizike, csiperkék, szegfűgomba. Legfontosabb „vadászterületünk” az Őzek völgye volt, amely ilyenkor ősszel kikericsek halvány kármenlilájától színesül. Nagyapám volt a nyelvi lektora az első gombászkönyvnek, a Kis gombáskönyvnek, ami 1945 után Erdélyben magyar nyelven megjelent. Laci bácsi azzal biztatott – engem is –, hogy majd én folytassam az ő munkáját. Ma a fia, Málnási András folytatja azt, tiszteletre méltó módon. Nekem meg volt tanítványom védi most éppen doktori tézisét a növények gyökerében megbúvó titokzatos gombákról, a mikorrhiza (görögül: gombás gyökér) jelenségéről: a gombák és a növények között kialakult szimbiózis (mutualizmus) egyik formájáról.

Mindezek iránt maradok kiváló tisztelettel:

 

Kiss Székely Zoltán

 

Kelt 2014-ben, az etológia atyjának, a nyári ludak viselkedése megfejtőjének, Konrad Lorenznek a születése után 111 évvel