Telt házas előadások

A viharos időjárás ellenére – amely eleinte aggodalmat okozott a szervezőknek –, telt házas előadásokat tartottak a 16. Csűrszínházi Napokon. Ez annak is tulajdonítható, hogy másfél évtized alatt kialakult az a közönség, amely az időjárástól vagy a műsortól függetlenül három napot Mikházán a színház közelségében tölt. 

A Csűrszínháznak különös hangulata van. Nemcsak Mikháza csodálatos környezete, az épület különlegessége miatt, hanem azért is, mert más kőszínházaktól eltérően, az itt előadott daraboknak a helyszín sajátos hangulatot kölcsönöz. A nézőknek ahhoz is hozzá kell szokniuk, hogy néha traktorzúgás, kutyaugatás vagy az udvaron felállított büfében italozók hangja is „beleszól” az előadásba, és néha egy eltévedt madár, netán denevér is betéved a nézőtérre. Az is igaz, hogy a színházi kínálat is igyekszik megfelelni az elvárásoknak. A szervezők már hónapokkal a Napok előtt tárgyalnak a társulatokkal, figyelembe véve azt is, hogy ilyenkor már lezárták az évadot, és megkezdődött a fesztiválok időszaka, ahova már év közben elígérkeznek a különböző produkciókkal. Jó az is, hogy vannak visszajáró társulatok, s ennek is köszönhetően működik a rendezvény. 

Néhány éve a színházi kínálat kiegészül képzőművészeti tárlattal, amelynek a Csűrszínház udvarán levő iskola nagyterme ad helyet. A Csűrszínházi Napok ennek a tárlatnak a megnyitásával kezdődnek. Az idén is, miután Vajda György társszervező néhány szóban méltatta a helyszínt és a rendezvényt, Szélyes Ferenc színművész, főszervező üdvözölte a vendégeket, és a rendezvény fontosságáról, szükségességéről beszélt. 

Tavaly a szovátai alkotócsoport művészei hozták el munkáikat Mikházára. Az idén a Nyárádszeredában, a Tordai Levente vállalkozó által működtetett és Berze Imre szobrászművész által irányított Zereda alkotótáborban készült kortárs művészeti alkotások kerültek a figyelem középpontjába.  Losonczi Béla, Ferencz S. Apor, Léstyán Csaba, Berze Imre, Vorzsák Gyula, Máthé Edit, Herman Levente, Kuti Botond, Tamás Borbála, Horváth Levente, Bíró Gábor, Daradics Árpád, Căbuz Andrea és Annamária, Kuti Dénes, illetve Bocskay Vince és Bíró Mihály alkotásait Ungvári Zrínyi Kata műkritikus méltatta, majd Berze Imre néhány szóban a táborról beszélt, amelynek célja egy rangos, nemzetközi hírnevű alkotóközösség kialakítása a nyárádmenti kisvárosban. Meglepetés-kiállítás is volt. Ugyanis két éve a mikházi rehabilitációs központban egy kézművesműhelyt működtetnek, ahol nagy türelemmel és odafigyeléssel készülnek különböző alkotások. Ezekből is megmutattak néhányat a közönségnek. Az eladásukból származó bevételt különböző anyagok, eszközök vásárlására fordítják, amelyekből újabb munkák születnek. A műhelyről Bereczki Kinga foglalkozásvezető beszélt a kiállításmegnyitón.

Az idei Napokon először Marosán Csabának, a kolozsvári színház legfiatalabb színészének Arany János-előadását láthatták az érdeklődők a kultúrotthonban. A fiatal színész arra vállalkozott, hogy a magyar irodalom nagyjait, leginkább költőket, sajátos módon népszerűsítse az iskolákban. Mivel tavaly Arany János- és Szent László-év volt, a nagy költőt és a szent királyt úgy kötötte össze (ismeretes, hogy Arany János balladát is írt a lovagkirályról), hogy egy kisfilmet készített a költő életéről, érintve életútjának fontosabb helyszíneit, majd verse kapcsán, ebben a filmben ellátogatott a Szent László személyéhez, legendájához kötődő erdélyi településekre (Nagyvárad, Székelyderzs stb). Marosán Csaba előadásában nemcsak versek, hanem a költő életéről szóló – különös hangsúllyal a Petőfihez kötődő barátságot is kidomborító – levelek, írások is elhangzanak, még az Aranyról készült Petőfi-rajzról is szó esett. A színművész feltett szándéka, hogy minél több iskolába eljusson, és a számítógépen, mobiltelefonon felnőtt nemzedékhez hozza közel Arany Jánost, ezért olyan érdekességek is elhangzottak például, hogy Arany János volt az a költőnk, aki mindeddig a legtöbb szót használt műveiben (több mint 59.000-et), s e nemes rangsorban olyanokat előzött meg, mint Pefőfi Sándor, Vörösmarty Mihály, József Attila vagy Ady Endre. Marosán Csaba eddig 73 líceumba jutott el (köztük egy sem Maros megyei), bizonyára emlékezetes magyarórákat tartva, hiszen az előadás Mikházán is „székhez ragasztott” kortól, nemtől függetlenül mintegy 80 nézőt, akik zsúfolásig megtöltötték a kultúrházat. 

A pénteki nap fénypontja a budapesti Nemzeti Színház által elhozott Szergej Medvegyev-mű, a Fodrásznő volt. Annak ellenére, hogy a darabot korábban a Spectrum Színházban is láthatta a közönség, Mikházán a szó szoros értelmében egy tűt sem lehetett leejteni a nézőtéren. Nemcsak a Nemzeti hírneve – hiszen a budapesti színház másodszor jön Mikházára – vonzotta a közönséget, hanem az a tény is, hogy az előadást és főszereplőjét, Szűcs Nellit díjazták. (A X. POSZT legjobb előadása volt, Szűcs Nelli címszereplő a legjobb női alakításért járó díjat nyerte el.) S ehhez nagyban hozzájárult Trill Zsolt, Tóth László és Kristán Attila kiváló játéka is. A kevés díszlettel és kellékkel előadott egykori szovjet érabeli szerelmi történet tragikomikus korképet ábrázolt. A nézők fergeteges, totális színházi előadást láthattak, a mozgás, a fényhatások, a háttérfal különböző „átalakulása” és nem utolsósorban a nagyszerű játék szűnni nem tűnő vastapsot eredményezett. 

Szombaton délután újra a líráé volt a pódium. A Szugyiczky István szerkesztő-rendező által válogatott versek, levelek, cikkek egy tragikus kort megélt költő, Dsida Jenő világába vezettek be. A Nyílt sebe vagyok a szíven szúrt világnak, a Kolozsvári Állami Magyar Színház és a Szatmárnémeti Harag György Társulat művészeinek közös előadása, 2012 óta járja a világot. Nem véletlenül, hiszen ez a megható, őszinte és gondolkodásra ösztönző verses-zenés összeállítás megrázó képet mutat be arról a korról, amikor az erdélyi magyarságot kisebbségi létbe sodorta a történelem. A verssorok önvizsgálatra is ösztönöznek, hiszen a költő gondolatai a ma emberének is intő jelek. S ahogy ezek megszólalnak Bogdán Zsolt kétszeres Uniter-díjas, érdemes művész, Kovács Éva Poór Lili-díjas művész, valamint Csutak Réka színművész előadásában – az igen találó zenei aláfestéssel –, az felejthetetlen színházi élményt jelent. 

Szombaton este a már nyugdíjas – de remélhetőleg nem végleg visszavonuló – Parászka Miklós rendező, színházigazgató által színre vitt Tamási Áron-színmű, a Csalóka szivárvány volt műsoron, amelyet szintén visszajáró társulat, a Csíki Játékszín művészei adtak elő. Igen találóan, hiszen Tamási világát a szülőföldjéhez nemcsak fizikai távolságban, hanem lélekben is közelebb álló, székely közegben alkotó színtársulat tolmácsolhatja leginkább a mikházi környezetben. A felvonultatott élethelyzetek, a bemutatott társadalmi kérdések, a történelemi változások kényszerítette emberi sorsok ma is hasonlóan érintenek bennünket, és ezért tudjuk átélni itt Erdélyben igencsak életszagúan mindazt, amit „a mi írónk” papírra vetett valamikor a múlt század derekán (1942). 

Ugyancsak a szokásokhoz híven, vasárnap délelőtt a gyerekeknek kedveskednek a Csűrszínházi Napok szervezői (a mikházi Csűrszínházi Egyesület számos intézménnyel és civil szervezettel együtt) egy nekik szánt előadassal. Az idén programszerűen a marosvásárhelyi Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház Zalán Tibor Fogadó a Kíváncsi Hörcsöghöz című előadását hozták volna el, azonban a színtársulat néhány tagját fesztiválra hívták, ezért az Ariel előadása helyett Póra Zoli és a Stone Hill együttes (Póra Zoltán – dalszerző, gitár és ének, Szász Hunor – basszusgitár, Fülöp Csongor – zongora) lépett fel gyerekműsorral. A humoros előadásban tolmácsolt igen fülbemászó dalokra a délelőtt összegyűlt gyerekek szüleikkel együtt igen jól szórakoztak, a nap is több órára kisütött, így a viharos kezdet ellenére jó hangulatban zárultak a 16. Csűrszínházi Napok. 

Erdélyi György