Mire is jó a Művelet gomb az új iPhone-okban?
Szinte napra pontosan egy hónappal ezelőtt mutatta be az Apple az új iPhone-okat, amelyek, ha lassan ugyan, de elkezdtek megérkezni a tulajdonosokhoz. A nagy újítások között szerepel az USB-C csatlakozó, illetve a Pro modellek esetében az Action, azaz a Művelet gomb. Utóbbi vette át a némító kapcsoló helyét. A programozható gomb kapcsán pedig felmerül a kérdés, hogy valóban egy nagy újításról van szó, illetve, hogy egyáltalán megéri-e ezért váltani?
Az exkluzív újdonság kapcsán az új iPhone-ok vásárlói két csoportra oszthatók: vannak, akik már az első pillanatban megrendelik minden évben az új készüléket, és azokra, akik sajnáltatják magukat, amiért erre nincs lehetőségük. Az Apple-nek ugyanis kimondottan nagy tehetsége van abban, hogy felerősítse a vásárlóiban az úgynevezett FOMO érzést, ami azt takarja, hogy a felhasználó úgy érzi, hogy kimondottan szüksége van a készülékre. Viszont talán most, a 15 Pro modellek esetében megkérdőjelezhető az, hogy megéri-e a váltás, valamint, hogy valóban hasznos-e az Action gomb.
Az első teszteket látva nem meglepő, hogy sokan szkeptikusak az új gombbal kapcsolatban, ami, ha őszinték akarunk lenni, nem is meglepő. Ugyan vonzóak lehetnek a testreszabási lehetőségek, és az Apple ígérete szerint idővel szoftveresen még tovább fognak bővülni a gomb által kínált lehetőségek, de ez is csak egy olyan csoda, ami három napig tart. Egyrészt a legfontosabb feladata a némítás lesz, legalábbis a legtöbb felhasználónál, másrészt egy idő után az emberek megunják, hogy váltogassanak a funkciók között. Ennek tekintetében egyáltalán nem lenne meglepő, ha az év végéig a felhasználók túlnyomó többsége megállapodna egyetlen funkciónál, amit aztán nem vált át semmi másra.
A Művelet gomb védelme érdekében ugyanakkor azt is hozzá kell tenni, hogy a tesztelők és az első boldog tulajdonosok egyelőre pozitívan fogadják az iPhone új érdekességét. Sokan állítják azt, hogy az Action gomb „igazán nagyszerűen javítja az életminőséget, a felhasználási élményt”, mások pedig a közösségi médiában osztják meg a tapasztalataikat, és mutatják be, hogy milyen jó felhasználási módjai vannak az újdonságnak.
De mint említettük, minden csoda három napig tart. Az Apple-nek voltak még hardveres fejlesztései, amit a közvélemény először körülrajongott, majd hagyták porosodni, kihasználatlanul. A mostani lelkesedés csak amolyan ováció, ami a bemutatás előtti és az első vásárlói élményekre alapozó újdonság csodálatából származik. Elég csak a tavaly kiadott Apple Watch Ultra Action gombjára gondolni. Ugyanolyan nagy lelkesedés vette körül azt is. Sokan ebben látták az egyik nagy fejlődést, egy jövőbe mutató irányt, ami idővel minden eszközön ott kellene legyen, hiszen nagyban megkönnyíti a felhasználást. Ezek voltak a vélemények kereken egy évvel ezelőtt. És mi történt azóta? Mindenki beállított egy funkciót, ami a statisztikák szerint vagy a sportolás elindítása, vagy az elemlámpa, és azzal a lendülettel lemondott arról, hogy változtassa a gomb szerepét. Sőt a rózsaszín köd felszállta után egyre kevesebben használták. Az idén, az Apple Watch Ultra második generációjának a bemutatása kapcsán senki nem emlegette, hogy az Action gomb egy olyan hardverelem, ami nem maradhat ki egy felhasználó életéből sem.
De nem a Művelet gomb az Apple első olyan hardveres újítása, amit először nagy kíváncsiság, majd egyre lankadó érdeklődés határozott meg. Az egyik ilyen értelemben vett bukás a Touch Bar volt, amit a 2016-os MacBook Próval mutattak be. A történet ugyanaz: először hatalmas az érdeklődés, majd egyre kevésbé mozgatta meg a vásárlókat az „érinthető vonal”, végül pedig a legtöbben – különösen a professzionális felhasználók sorában – elkezdtek hangot adni az elégedetlenségüknek, hogy nincs megfelelően optimalizálva egyes programokra, sőt volt, aki azt is mondta, hogy az egész nem több, mint egyszerű „parasztvakítás”. Mostanra pedig már nem is létezik a Touch Bar.
Az őszinteség megkívánja viszont azt is, hogy az Action gomb és Touch Bar küzdelmében elmondjuk a Művelet gombról, hogy vannak olyan tulajdonságai, amelyek egyértelműen jobbá teszik, mint az „érinthető csíkot”. Az egyik ilyen a fizikai visszajelzés, így pedig a felhasználóknak arra is van lehetőségük, hogy vakon megérintsék, és visszajelzést is kapnak arról, hogy megnyomták. További előny, hogy mindig ugyanott van, nem jelennek meg rajta máshol, programtól függően új funkciók, így kisebb az esélye annak, hogy félrenyomjon valaki, ami akár azt is eredményezheti, hogy pórul jár.
Ha összességében nézzük – és ezt itt a személyes vélemény helye –, akkor nincs sok esély az Action gomb túlélésére. Az okostelefonok már több mint másfél évtizede velünk vannak, mindenki tudja őket használni, az irányítási mechanizmusok lényegében beivódtak az emberek tudatalattijába, és annyira jól mennek, hogy mindenféle odafigyelés nélkül is képesek vagyunk irányítani a zsebünkben lapuló eszközöket. Az új gomb nagyjából kilenc dolgot tud csinálni – jelen állás szerint ez szoftveresen bővülhet idővel –, és előre el kell dönteni, hogy melyiket akarjuk kiválasztani. Az egész okostelefonpiac a megszokásra épül, éppen ezért fura, hogy az Apple eltávolította az immáron ikonikus némító kapcsolót, és a programozható gombot ültette be a helyére, ezzel nem segíti elő a megszokásokat, hanem éppen ellenkezőleg, eltöröli azokat, ami nem biztos, hogy egy jó stratégia.
Persze nem kell előre temetni a Művelet gombot, de azért ne várja tőle senki, hogy ez fogja megváltani a világot. Viszont van itt még valami, ami sokkal nagyobb bajt jelent az új iPhone-ok számára, mint az, hogy tetszik-e a felhasználóknak az Action Button…
Elszíneződhet az új titánkeret, és a hátlap is eltörhet
Képzeljük el azt a jelenetet, hogy megérkezik végre-valahára a méregdrága új Apple telefonunk, amit egy gyönyörű titánkeret szegélyez. Elkezdjük használni, minden tökéletesen működik, és minden egyes kézbevétel előtt jó alaposan kezet mosunk, és teljesen szárazra töröljük a kezünket. Ugyanis ezzel lehet minimalizálni annak az esélyét, hogy elszíneződjön a titánkeret. Kedves Apple, ezt ezelőtt három évvel kellett volna eljátszani, amikor globálisan mindenki elkezdett kezet mosni tanulni a világjárvány miatt. Értem én, hogy ismét koronavírus-hullám van, de ez egy elég drasztikus és drága módja annak, hogy rávegyük az embereket a kézmosásra!
Viccet félretéve, maga a gyártó is igazolta, hogy az iPhone 15 Pro és 15 Pro Max esetében a bőrről származó zsír átmenetileg megváltoztathatja a külső sáv színét, viszont, ha a telefont megtörli a tulajdonosa egy enyhén nedves, szöszmentes kendővel, akkor visszaállíthatja az eredeti színt. Ezt az Apple honlapján írja, szó szerint így. A nagyon diplomatikusan megfogalmazott külső sáv pedig a titánkeretet jelöli.
Nem tragédia olyankor megtörölni a telefont, sőt, ha ezt nem teszik meg a felhasználók, akkor azt is mondhatják, hogy új színeket kaptak a telefonjukhoz. Viszont van itt egy ennél fontosabb kérdés: vajon az átmeneti hatás hosszú távon nem fog egy visszafordíthatatlan problémát eredményezni? Mert az már nem lenne olyan poénos... Erre a kérdésre most nem lehet választ adni, meg kell várni, hogy néhány hónap elteljen. Van persze egy közel biztos védelem arra, hogy biztonságban tudjuk a titánkeretet. Teszünk a telefonra egy tokot, ami amúgy sem árt, hiszen más tesztekből az derül ki, hogy nem bírja jól a strapát.
A töréstesztet végzők megpróbálták puszta kézzel meghajlítani a telefont, és bár ez nem sikerült – mint az iPhone 6 esetében –, a nyomástól betört a hátlap. Ez egy olyan eredmény volt, amire még nem volt példa az iPhone-ok esetében, ennek ismeretében pedig valóban szükség van arra a tokra, hiszen nemcsak az elszíneződéstől, hanem ezek szerint az összetöréstől – különös tekintettel a hátlapra – is megvédi az új eszközünket.
