Techuniverzum

Lehet hinni az inkognitó módnak?

Az internetes felhasználók túlnyomó többsége próbál tenni azért, hogy egyes vállalatok vagy személyek ne tudják meg, mire keresett rá, milyen oldalakon mennyi időt töltött. Erre több lehetőség is van, az egyik ilyen, hogy egy úgynevezett AdBlockot használnak, ami a reklámokat tünteti el, persze ez csak az egyik része a védekezésnek. Vannak olyan felhasználók is, akik nem jelentkeznek be semmiféle fiókba, mert úgy gondolják, hogy ezzel meg tudják óvni az adataikat. Azonban ezek közül egy sem teljesen biztos megoldás. Talán az lenne a legjobb alternatíva, ha minden egyes weboldalon külön-külön végigolvasná minden felhasználó a sütikre, azaz cookie-kra vonatkozó szabályzatot. Csakhogy erre senkinek nincs se ideje, se kedve. Van viszont egy módszer, amitől sokan a megváltást remélik, ez pedig az inkognitó mód, amely leírása szerint nem ment semmilyen adatot, és nem küldi tovább a szolgáltató szerverére sem. Ezen bemutató alapján sokan azt gondolták, hogy megvan a jó és biztonságos megoldás. Csakhogy nem ilyen egyszerű a helyzet.

A napokban került napvilágra a hír, hogy több felhasználó is beperelte a Google-t, mert szerintük teljességgel félrevezető az, ahogyan a vállalat fogalmaz az inkognitó móddal kapcsolatban. Ez a hír alapvetően még nem jelent semmit, akár arra is lehetne gondolni, hogy néhány személy lejárató kampánya a vállalat ellen, hiszen nem ez lenne az első ilyen akció a világon. Az év elején a Facebookot is működtető Meta vette célkeresztbe a TikTokot, és olyan információkat közölt, amelyek a valóságban nem állták meg a helyüket. Mindez persze nem azt jelenti, hogy a TikTok szent, de ez egy másik történet. A Google esetében viszont elszomorító az a tény, hogy a vállalat saját alkalmazottai sem hiszik el azokat az állításokat, amelyeket a cég fogalmazott meg. Sőt, állítólag az alkalmazottak az elmúlt években folyamatosan a potenciálisan félrevezető adatvédelmi állításokon viccelődtek. Az egyik marketingvezető levelet írt a cég vezetőjének, hogy legalább próbáljanak meg eleget tenni annak, amit állítanak az inkognitó módról. Arról nem tudni, hogy a levélre érkezett-e válasz, vagy valamit megpróbáltak-e tenni a vállalat vezetői annak érdekében, hogy ne csak üres szavak szerepeljenek a leírásban.

A mostani perek kapcsán a Bloomberg nyert bepillantást az egyik bírósági dokumentumba. Az információk Lorraine Twohill levelére vonatkoznak, amelyben az olvasható, hogy az inkognitó móddal kapcsolatos leírások ködösítenek, ami a felhasználók bizalmának elvesztéséhez vezethet. Az információk szerint a levél azt követően született meg, hogy több felhasználó is pert indított a Google ellen, mert a vállalat akkor is adatokat gyűjtött róluk, amikor inkognitó módot használtak. Ezzel együtt a tárgyalást vezető bíró egyelőre nem engedte meg, hogy Sundar Pichai-t, a Google vezérét is kihallgassák az ügyben. Annak ellenére sem, hogy a cégvezető közvetlen kapcsolatban áll a Google Chrome böngésző fejlesztésével is.

A pert indítók nehezményezik, hogy a Google azt a látszatot kelti, hogy inkognitó módban minden adatgyűjtéstől védve van a felhasználó, holott ez koránt sincs így. Azok a felhasználók, akik vették a fáradságot, és elolvasták az apró betűs részt is, tudhatják, hogy inkognitó módban csak más felhasználók elől vannak védve az adatok, a Google algoritmusa képes követni a felhasználó tevékenységét.

A Google az ügy kapcsán közleményében azt írja, hogy a felperesek szándékosan félreértelmezték a cég megfogalmazását, ezért nem tartják jogosnak a törvényszéki eljárást. A vállalatnál úgy vélik, hogy a felhasználók minden alkalommal beleegyeznek az inkognitó mód felhasználási feltételeibe, amiről köztudott, hogy nem biztosít teljes láthatatlanságot. Mindez azt bizonyítja, hogy a Google-nek nagyon jó védelme van. Legyünk őszinték: ki olvasta el valaha is valaminek a teljes felhasználási szabályzatát? Jóformán senki. Ez érthető is, hiszen az adott terméket, szolgáltatást vagy programot használni szeretnénk, lehetőleg minél gyorsabban, és nincs kedvünk elolvasni egy akár több tíz oldalas szöveget, egyszerűbb és gyorsabb rákattintani arra, hogy mindent elfogadunk, csak már csinálhassuk azt, amit szeretnénk. A szomorú igazság az, hogy fogalmunk sincs arról, mit fogadunk el, ennek fényében pedig elvárásaink sem lehetnek. Persze rosszul esik, ha megfigyelnek, de elvégre elfogadtuk, hogy megfigyeljenek. Illetve, ha használni akarjuk az adott programot, nincs is más lehetőségünk. 

Visszatérve a sütikre, megvan a mód, hogy ne fogadjuk el az összeset, és kiválasszuk azt, ami akár hasznos is lehet számunkra, ez viszont csak álca. Ha vesszük a fáradságot, és elolvassuk, hogy mit lehet mellőzni, rájövünk, hogy csak a leglényegtelenebbeket, azaz ha az oldal tudni akarja, hogy mit csinálunk, akkor tudni fogja.

Az előbbi mondat ijesztően hangzik, viszont nem szabad szem elől téveszteni, hogy azt nem tudja, hogy azok mi vagyunk, csak egy egyszerű adatpontként hivatkozik ránk. Egy pont vagyunk a több millió közül. Értelemszerűen, ha valami illegálisat teszünk, vagy olyan dolgot, ami nem kellene napvilágra kerüljön, akkor nem jó, hogy tudják, még akkor sem, ha csak annyit tudnak, hogy az egyik adatpont éppen törvénytelenül töltött le egy filmet vagy felnőtt-tartalmat fogyasztott. Viszont az érmének ott van a másik oldala is: ha tudják, hogy mit teszünk, akkor képesek felmérni az érdeklődési körünket, ami nem egy esetben jól jöhet a reklámok tekintetében. Lássuk ezt egy konkrét példán keresztül. Tegyük fel, hogy egy adott felhasználó érdeklődik a technológiai újdonságok iránt, és szeret különféle digitális eszközöket vásárolni. Ha ezt az algoritmus felismeri, olyan reklámokkal fogja bombázni, amelyek erre a területre irányulnak, és nem ruhákat vagy szépségápolási termékeket akarnak majd rátukmálni. Persze ennek az ellenkezője is valós forgatókönyv lehet. Tehát nem minden esetben rossz, ha tudják, hogy mi mint adatpontok éppen mit csinálunk vagy mit nem csinálunk.

Visszatérve a Google helyzetére, a bírósági iratok igazolják, hogy a vállalat más munkatársai is osztják a marketinges véleményét, amely szerint átláthatóbbá kellene tenni az inkognitó mód leírását. Volt a Google-nek olyan alkalmazottja, aki már 2018-ban leírta, hogy fel kellene adni az inkognitó nevet, és nem egy filmbeli kémekre emlékeztető figurát kellene használni logó gyanánt. Az alkalmazott egy mérnök volt, aki nyilvános, elérhető kutatásokra hivatkozott, amelyek alátámasztják, hogy a felhasználók nem értik a funkció működését. Szintén 2018-ban a Chicagói Egyetem és a hannoveri Leibniz Egyetem kutatói készítettek egy tanulmányt, amelyből kiderül, hogy a felhasználók 56,3%-a úgy véli, az inkognitó mód megakadályozza, hogy a Google lássa a keresési előzményeket. A válaszok 37%-a arra enged következtetni, hogy a felhasználók úgy gondolják, az inkognitó mód megakadályozza például a munkaadót abban, hogy nyomon kövesse az alkalmazottakat. Viszont ez az állítás sem állja meg a helyét.

Jelenleg az a nagy kérdés, hogy mi lesz a per kimenetele? Ezt egyelőre nem tudni, de nem ez lenne az első eset, hogy egyszerű felhasználók törvényes úton legyőztek egy számtech óriást. Persze az egésznek akkor van igazán értelme, ha a Google változtat az inkognitó mód leírásán vagy a működésén. Értelemszerűen utóbbi jelentené az igazi győzelmet.