Tea és zsíros kenyér

Mondhatnám bízvást, hogy ilyen jó, illatos teát rég nem ittam, és azt is, hogy zsíros kenyér nem esett még ilyen jól.

A Ráday-könyvtárszoba

Mondhatnám bízvást, hogy ilyen jó, illatos teát rég nem ittam, és azt is, hogy zsíros kenyér nem esett még ilyen jól. Történt pedig, hogy a református egység ünnepén, május 24-től 26-ig, amikor zenés áhítattal, istentisztelettel ünnepeltek a budapesti gyülekezetek, a patinás Ráday utca és a közeli Bakáts tér látta vendégül a fővárosi és a vidéki vagy határon túli és sok más országbeli zenei együtteseket, kórusokat. Ezt az évek óta megtartott háromnapos ünnepi rendezvényt Belső-Ferencváros (IX. kerület) polgármestere patronálja, mostani rendezője a Dunamelléki Református Egyházkerület Ifjúsági Osztálya. A polgármesteri beköszöntőben a zenei fesztiválnak is nevezett rendezvény színvonalas – és mint kiderült, nagyon pontos – programfüzetében ezt olvassuk: „A jót könnyű megszokni” – tartja a mondás… Évről évre örömmel tapasztalom, hogy nemcsak reformátusok és nemcsak ferencvárosiak látogatják a fesztivál programjait, hanem egyre több vendéget köszönthetünk a Bakáts téren, a Ráday utcában, a Kálvin téren és a belső-ferencvárosi helyszíneken. Ez is jól mutatja, hogy van igény a minőségi zenére, az egyházi zenére is.” Ezt joggal mondhatja dr. Bácskai János, Ferencváros polgármestere, hiszen az idén már a tizedik alkalommal rendezték meg ezt a háromnapos programot, egyben előre jelzik a református énekek XII. hangversenyét a Művészetek Palotájában.

A három nap egyikének rendezvényeit próbáltam követni, amikor is újra felfedezhettem a Ráday utca kincseit, ezért későre és nehezen jutottam el a piactérré tárulkozó színtérre, ahol kézművesvásár, könyvvásár zajlott, gyermekfoglalkozások, játékok zajlottak, sőt még mititejt is lehetett kóstolni.

A Kálvin térről indulva, amely lassan megszabadul a 4-es metró építkezéseinek nyűgétől, nemsokára hófehérségében jól láthatóvá válik a klasszicista stílusban épült református nagytemplom, nemcsak buzogánydíszes sisakban végződő vaskos tornya. A Kálvin tér 9. számú kertjének hatalmas kapuja a Ráday utca felől tárva-nyitva, zöldellő gyepszőnyegén gyermeksereg táncol, játszik a koncertet megelőző zenére, a felnőttek elhelyezkednek a kellemes napsütésben, padokon, karosszékeken, mert hangol a kecskeméti református egyházközség ifjúsági zenekara. Bemutatkoznak az ifjú zenészek, aztán felcsendülnek hol hegedű-, hol fuvolakísérettel a régi zsoltárok. Sokszor a közönség is énekel. Barátságos és jó hangulatot kelt a teázóhely: fehér abrosszal terített asztal, üvegkannában finom tea, mellette teasütemény. Jó volna még maradni, de el kell jutnom a Ráday utca 28. sz. alatti épülethez, a híres Ráday-gyűjteményhez. Az 1955 óta önálló egyházi kulturális intézmény, könyvtár, levéltár és két múzeum a Ráday család egykori főúri magánkönyvtárából alakult. 1855-ben a Dunamelléki Református Egyházkerület vásárolta meg a gyűjteményt, a budapesti Teológiai Akadémia könyvtárának alapjául, és azóta számos magánadományból gyarapodott. 2009-re az állomány 148.386 kötet, közte a Ráday családtól fennmaradtak, ősnyomtatványok, a legrégebbi 1469-ből, a Rákóczi-biblia I. Rákóczi György fejedelem bejegyzéseivel, 1710-ből Ráday Pál Lelki hódolás című műve, a francia felvilágosodás és a protestáns teológia irodalma. Itt minden látogatót, kutatót szeretettel várnak. A számítógépes adatbázis jelenleg 77.000 mű bibliográfiai adatait tartalmazza.

Érdemes megismerni a Ráday család történetét. A könyvtáralapító Ráday I. Pál (1677-1733) és fia, Ráday Gedeon (1713-1792) további gyűjtéssel a péceli kastélyban helyezte el a családi könyvtárat. Ami számomra nagyon izgalmas, az az erdélyi szál, amint Ráday Pál leánya, Eszter (1716-1764), aki apjának könyvszeretete és a nevelése folytán ugyancsak gyűjti a könyveket, és aki az erdélyi Teleki László felesége lett. Gernyeszegen készült kézírásos könyvlajstroma 1757-ből származik, mintegy 244 kötet, ez később a vásárhelyi Teleki Tékába kerül. De ezek, illetve a Ráday Eszter lajstromának sorsáról a Téka kiváló könyvtárosa, Deé Nagy Anikó tanulmánya felelhet. Elmondja Könyvgyűjtő asszonyok a XVIII. században című munkájában, hogy Teleki Sámuel felesége, iktári Bethlen Zsuzsanna magyar tékájában, amelyet a Teleki Téka őriz, fennmaradt néhány régi kézírásos könyvlajstrom. Ebben találjuk a Ráday Eszternek, Ráday Gedeon testvérének, később Teleki László feleségének könyveiről készült jegyzéket.

Bod Péter, Árva Bethlen Kata udvari papja tesz említést erről: „egy ritka szép nagy Magyar Bibliotékáról” ír. Ráday Eszter rokonságban állt Árva Bethlen Katával, leveleznek is, Bod Péter pedig Ráday Gedeonnak írott egyik levelében arról számol be, hogy a sok pusztítás miatt, a „tatár égette, török hamvazta hazában” milyen nehéz régi könyvekre lelni. Azt is elmondja, hogy Bethlen Kata nemcsak magának vásárolt, hanem rokonainak is. Feltételezhető, hogy Ráday Eszternek is vásároltatott vagy szerzett könyveket.

Bár sokáig elidőzhetne itt az ember, ki tudja, mennyi érdekességet fedezhet még fel szülővárosa viszonylatában is, de a mai programban mindenképpen el akartam jutni a közelben levő Ádám Jenő Zeneiskolába, ahol kórustalálkozót tartanak az iskola koncerttermében 10-15 perces programokkal. Milyen lehet az a zeneiskola, amely Ádám Jenő nevét vette fel? – Ádám Jenőét, aki Kodály tanítványaként a legjelentősebb módszertani könyvet írja a magyar zenepedagógiában: 1944-ben adják ki munkáját, Módszeres énektanítás a relatív szolmizáció alapján címmel.

Tankönyvek sorozatát állította össze az énektanítás számára. 1929-től tanár a Zeneakadémián, karmester, kórusvezető, de mindezek után az ötvenes években nehéz a sorsa. 1959-ben nyugdíjazzák, 1982-ben meghal. A zeneiskola, amelyhez elérek a Ráday utcából, csendes, szép helyen, a Köztelek utcában van, század eleji stílusban épült, csodaszép rendben, tisztaságban tartott iskolaépület, koncerttermekkel, próbatermekkel, tanuló-, gyakorlótermekkel. Hallatszik már az éneklő kórus, a teremben pedig matrózblúzos gimnazista lányok, kisiskolások és vegyes karok tagjai szép rendben, a széksorokban hallgatnak most éppen egy felvidéki kamarakórust. Te Deum laudamus névvel szerepelnek, egyházi énekeket, régi dicséreteket adnak elő csodaszépen, tisztán. Nagy tapsot kapnak. Általános iskolások, kicsinyek kórusa következik. Már a megjelenésük, a felállásuk mutatja, hogy nem mindennapi élményben lesz részünk. Példás fegyelemmel, szinte zajtalanul állnak fel, és karvezetőjükre szegezett figyelemmel, tisztán, csengőn énekelnek: Mindenkoron áldom az urat, és más egyházi énekek, dicséretek után verset is szavalnak, Reményik Sándor Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek című versét mondják szereposztásban, aztán népdalokra váltanak. Az újpesti Benkő József Református Általános Iskola és Gimnázium tanulói és karvezetőjük dicséretes felkészüléssel jöttek erre az alkalomra.

A gyermekkórusok fegyelmezettségéről mindig eszembe jut a legszebb, a legvidámabb gyermekkórus egykori szereplése a Kultúrpalota színpadán, Birtalan József székely ruhás gyermekkórusa. Ahhoz fogható azóta talán csak a szentegyházasfalui 140-tagú együttes, a Gyermekfilharmónia, amely számos hangversenykörutat tett, akiket megismert Európa brüsszeli vendégszereplésükkel.

Kint a folyosón csend van, de fehér asztalkákon ásványvizet ihatnak a gyerekek, és ott van a frissen szelt, libazsíros, paprikával megszórt barna kenyér, amibe ha beleharapott az ember, úgy érzi, annál jobbat sohasem evett.

Ádám Jenő büszke lehetne erre a vendégszerető iskolára, a dobogóra lépő kórusokra és a tanítóikra, akiknek ezt hagyta örökül:

„ Amikor az osztályajtó előtt kilincsre téve

kezünket megállunk, egyéni életünk

minden nehézségét és küzdelmét félretéve

töltse el lelkünket a gondolat: nem vagyunk

a magunkéi, hanem azoké, akik odabent a padok között várnak reánk. Ebben az

önmagát önkéntesen áldozó szeretetben

rejlik a tanítói Hivatás magasztos értelme,

szépsége és egyben jutalma is.

Este hat órakor ötszázan énekelnek egyesített kórusként a Nemzeti Múzeum lépcsőjén. Ünnepélyes percek voltak, a közönség is énekelt. Felhangzott a 66. genfi zsoltár (Örvendj, egész föld, az Istennek) és végezetül a Szózat. Vasárnap pedig jelképes volt, ahogy a hatalmas katolikus templom a Bakáts téren befogadta a protestáns ünneplőket. A Bakáts téren ért véget az Ismerős arcok zenekar előadásával a három napig tartó zenei fesztivál. Határon túlról, szívektől innen – ez volt a műsoruk címe. Jó volt a szíveknek együtt, egyszerre dobbanni, mert mindaz, ami itt történt, a jó szívek emlékévé válik.