Tavaszi meglepetés

Nem újdonság, hogy a tél mindig meglepetésszerűen éri a közutak tisztán tartásáért felelős hatóságokat, cégeket. Mindig ez a kifogás, amikor elmagyarázzák, hogy miért nem lehetett idejében mozgósítani a hóeltakarító, csúszásgátló anyagokat szóró munkagépeket. Ez a tél tényleg kegyes volt, december végéig legalábbis. Egy kis havazás itt-ott, csípős reggeli fagy, szinte sajnáltam a hóeltakarításra szerződtetett cégeket, hogy munka nélkül maradnak. De aztán láttam a száraz utakon is szorgalmasan közlekedő hóekéket, teherautókat, és arra gondoltam, a kilométerszám meglesz... 

Az is meglepetés volt az idén, hogy egy kis sztrájk miatt az illetékesek a parajdi sóbányára mutogattak. Mármint hogy azért nincs só, mert a bánya alkalmazottai beszüntették a munkát. Lehet, laikus vagyok, de úgy gondolom, ha valaki (önkormányzatokkal szerződéses viszonyban levő cégek) hóeltakarítási munkákra vállalkozik, akkor a hatékonyság növelése céljából készletgazdálkodást végez, vagyis idejében beszerzi a csúszásgátló anyagot, előkészíti a munkagépeket. Felkészül. A gyakorlatban ezúttal sem álltak a helyzet magaslatán. A kifogás a parajdi sóbánya volt, de az is lehet, székely észjárással úgy gondolták, minek eltakarítani a havat, mikor úgyis elolvad...

A tavasz helyett a napokban télies idő, gyengébb-hevesebb havazás örvendeztet (Bukarestben felfüggesztették a tanítást), a hóeltakarító cégeket, gondolom, szintúgy. Remélhetőleg azt is tudják, hogy mától vasárnapig fagypont alatt lesz a hőmérséklet, és megtörténhet, hogy havazik, vagy ónos eső esik (a meteorológusok napok óta erre figyelmeztetnek). Elő kell(ene) tehát venni újra a munkagépeket, a készleteket most már (hogy nem sztrájkol a parajdi bánya) bizonyára feltöltötték. Tehát gond egy szál sem lehet, kifogás sem. 

Nagy üzlet a hóeltakarítás, ha nem így lenne, nem nyomulnának annyian szerződést kötni. Gondoljuk csak el, az országos útvállalat egyik évben 17 millió euróra hirdetett versenytárgyalást csúszásgátló anyag vásárlására. Az is logikus, hogy az elhúzódó télnek nem örülnek a fent említett vállalatok. És érdekes az országos fogyasztóvédelmi egyesület azon elemzése, amely két időszakra (2012-2015 és 2015-2017) vizsgálta az e célra elköltött összegeket, szerződések számát, illetve a szerződéskötések módját. Mint kiderült, az első időszakban a megyei önkormányzatok átlagban 14 millió lejt költöttek hóeltakarításra, a második időszakban az összeg 35 százalékkal csökkent. Licitet csak a tanácsok mintegy fele szervezett, a többiek közvetlenül, ajánlatkéréssel, alkutárgyalással választották ki a vállalkozókat, kivéve egyetlen megyét, amelynek az önkormányzata saját munkagépekkel rendelkezik. A legtöbb szerződést, szám szerint 131-et 2012–2015 között a Maros Megyei Tanács kötötte. De hát attól, hogy jó üzlet a hóeltakarítás, szinte biztos, hogy egy kiadós, előre jelzett havazás is meglepetésként éri a cégeket. Mindegy, hogy tél van vagy tavasz…