Tartalmas, változatos pályaképek

Ünnepelt pedagógusok

Szerencsés egybeesésként az idősek világnapját megelőző héten megyénkből 14 nyugdíjba vonuló óvónő, tanító, tanár vehette át a Pedagógus Szolgálati Emlékérmet, ami a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériumának a rendelete alapján azoknak az alsó és felső tagozaton oktató pedagógusoknak jár, akik több mint két és fél évtizeden át a gyermekek tanítása-nevelése érdekében kiemelkedő munkát végeztek. 

Az emberi erőforrások minisztere, 2022 óta pedig a magyarországi belügyminiszter által adományozott elismerés oklevélből és a Fritz Mihály szobrászművész által készített emlékéremből áll, amit a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége közvetítésével pályázat alapján minden pedagógus elnyerhet, aki nyugdíjazásáig a magyar nyelvű oktatást szolgálta. 2016-tól kezdődően Maros megyéből 46-an részesültek az elismerésben. A megyei RMPSZ által szervezett idei meghitt, tartalmas, szép ünnepségen a kitüntetettek pályaképét kollégáik, feletteseik írták meg és olvasták fel a StudiumAlapítvány marosvásárhelyi közösségi központjában. 

Kissé furcsa az idei átadás – jellemezte az ünnepséget Horváth Gabriella, az RMPSZ megyei szervezetének elnöke. Az első mérnöktanár ugyanis, aki az elismerést korábban megkapta, nem vonult nyugállományba, hanem még három évig dolgozott, így 2019-ben készült az ő oklevele. Egy másik csoportot a 2021-es tanévtől nyugdíjazott pedagógusok képviselték, akik közül hatan nem tudtak részt venni Küküllődombón a szövetség által szervezett országos tanévnyitón, hogy átvegyék az emlékérmet. A harmadik csoportot az idén ősztől nyugdíjba vonuló pedagógusok alkották. 

Szőcs Irén építőipari almérnök 35 éve a marosvásárhelyi építészeti iskola, a Constantin Brâncuşi Technológiai Líceum szaktanára. Pályafutása alatt folyamatosan bizonyságot tett tanári elhivatottsága mellett. Lojalitása példaértékű az építőipari iskola iránt, amelynek egykor diákja is volt. A 2000-es évek elején az iskola vezetőtanácsának tagjaként sikerült kiharcolnia a magyar nyelvű szakoktatást. Oktatási módszereinek köszönhetően az iskola diákjai számos országos és nemzetközi versenyen vettek részt, és számottevő díjat és elismerést nyertek. Kezdeményezésére az iskola közel húsz éve eredményes partnerkapcsolatot tart fenn a pécsi Pollack Mihály szakközépiskolával, amelynek során a diákok új építőipari technológiákkal, anyagokkal ismerkedtek meg. Ambíciójával, kitartásával és fiatalos lendületével az iskola tanári közösségének nehezen pótolható tagja – hangzott el többek között Nemes Andrea igazgatóhelyettes méltató szövegében. A köszönetben pedig a remény szólalt meg, hogy az építészeti szak nem fog megszűnni, mert építeni mindig kell. 

Albertini Zoltán 43 éves tevékenységének három vetületét hárman értékelték. A bukaresti Testnevelési Egyetem elvégzése után a Beszterce-Naszód megyei Mezőviszolyán az első képzett testnevelő tanárként megszervezte az iskolai és a községi sporttevékenységet. 2012-ben a Bolyai líceumban elsőként vezette be az úszást a testnevelésórákon. Vezetésével az iskola futballcsapata jó eredményt ért el, asztaliteniszező diákjai megyei bajnokságot nyertek, és szép helyezést az országos döntőn. Minden évben megszervezte a gyulafehérvári főegyházmegye égisze alatt zajló kreativitási diákvetélkedő sportszekcióját. A minőségi sport területén 1981–1991 között az Iskolás Sportklubban életre keltette a marosvásárhelyi jégkorongot, majd csapata több címet és rangsorolást szerzett, volt tanítványai A osztályos, illetve külföldi csapatokban játszottak, az edzői, illetve a játékvezetői mesterséget választották. A műjégpálya megszűnése után a gyeplabdában ért el irányításával az Iskolás Sportklub csapata országos bajnoki címet, a 2002-es Európa-bajnokságon második helyezést, a román felnőttválogatottal (edzőként) pedig második helyezést az 1997-es Balkán-bajnokságon – írta Ráczkövi István nyugdíjas testnevelő tanár (Al. Papiu Ilarian Líceum) és Soós János nyugdíjas logopédus tanár, a marosvásárhelyi Kisegítő Iskola volt igazgatója. 

2003 és 2008 között betöltött főtanfelügyelő-helyettesi tevékenységét (empátia, jó kommunikációs készség, gyors problémafelismerés, hatékony ügyintézés) és optimizmusát Farkas Ernő volt magyar szakos tanfelügyelő értékelte, aki a méltatást felolvasta. 

Dr. Bálint István a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem biológia szakán szerzett oklevelével először a mezőgazdasági líceumban, majd 1993-tól 28 éven át a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban tanította eredményesen és hozzáférhetően a biológiát. 1998–2016 között a feszültségmentes kollegialitás légkörében vezette az iskolát. Igazgatói megbízatása idején állandósult a bolyais hagyományteremtő rendezvények (gólyabál, szalagavató ünnepség, ballagás) egységes forgatókönyve. Az iskola diákjai kiemelkedő eredményekkel szerepeltek a tantárgyversenyeken, diákköri konferenciákon, a sikeresen érettségizők számaránya megközelítette a száz százalékot, a Bolyai bekerült a száz legjobb romániai iskola közé. Ebből az időszakból származik a romániai magyar középiskolák országos tantárgyversenyének a megszervezése, amely az oktatási minisztérium versenynaptárában is szerepel. Egy másik jelentős igazgatói kezdeményezése a Kárpát-medencei Bolyai Nevet Viselő Iskolák Szövetségének a megalapítása, amely azóta is minden évben találkozót szervez. Tíz éven át a budapesti Corvinus Egyetem távoktatási tagozatán növénytant és növényélettant tanított, 2011-ben a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen megvédte doktori tézisét. A 2014–15-ös tanévben igazgatóhelyettesével együtt, szembemenve a megyei tanfelügyelőséggel, kiállt az intenzív idegennyelv- és informatikaórák csoportbontásban történő oktatása mellett. Közéleti emberként, városi tanácsosként gyakran hallatta szavát a sajtóban a közösségünket érintő kérdésekben az erdélyi magyar kultúra folytonosságának jegyében mint a néhai zetelaki tanító dédunokája – hangzott el Haller Béla tanárkolléga, volt osztálytárs méltatásában. 

Benedek Zsuzsanna, a G. Coşbuc Általános Iskola óvónőjének negyvenéves munkáját a türelem, a szeretet, továbbá a gyermekek iránti odaadó figyelem határozta meg, akárcsak a személyiségfejlesztésükre való törekvés változatos pedagógiai módszereken, népi gyermekjátékokon keresztül. A Pitypang csoportot vezető Zsuzsi óvó néni tevékenységében fontos szerepet játszott a hagyományőrzés, amit kisdiákjainak mesemondó versenyeken, népdalvetélkedőkön való számos részvétele bizonyít. A rendszeres óvodai tevékenységnek számító népi gyermekjátékokon és a kézműves-tevékenységeken is belopta a gyermekek szívébe népünk hagyományait. Sokszor töltötte be egyidejűleg az óvónő és a dadus szerepét, így a legkisebbek számára sem okozott gondot a szülőktől való elválás – hangsúlyozta értékelő beszédében Vágási Zsuzsanna, a G. Coşbuc Általános Iskola igazgatóhelyettese. 

Diamanstein D. György, a gernyeszegi Teleki Domokos Általános Iskola történelem szakos tanárának egyéniségében nagyszerű harmóniában ötvöződik a tanár, a pedagógus és az ember. Tanárként hivatástudat, sokoldalú szaktudás, lelkiismeretes és pontos munka, intelligencia és tartás, nem túlzott szigor, de igényesség tette óráit kiválóvá és hangulatossá, diákjait kíváncsivá és érdekeltté. Gyermekszeretete, a diákok iránti empátiája, finom humora, színészi tehetsége ösztönzőleg hatott tanítványaira, a kedvenc tanárok egyike volt. Az iskola szószólója, vezetőségi tanácstag, a tankönyvekkel foglalkozó „mindenes” volt sok éven át. Veleszületett színészi tehetsége folytán az iskola tanáraiból toborzott színjátszó csoport, a Gernyeszegi Vén Kópék oszlopos tagjaként emlékezetes alakításainak tapsolt a közönség. Szerette Gernyeszeget, megírta a falu monográfiáját, és mindvégig kitartott a település mellett, az ingázás viszontagságait is vállalva – hangzott el többek között Kovács Gyöngyvér kolléganő méltatásában. 

Kovács Gyöngyvérnek, a gernyeszegi Teleki Domokos Általános iskola magyar-francia szakos tanárnőjének, a válasz sem késett. A laudációt megírt és bemutató Diamanstein György szerint drága kollégát, jó barátot méltatnak, aki a magyar nyelv szeretetét, helyes művelését csöpögtette a diákok szívébe, lelkébe. Magyaróráin játékos módon kötötte le tanítványai figyelmét. Munkájának eredménye a sok visszatérő diák, akik köszönetet mondanak mindazért, amit őszintén, igazi pedagógusként tett értük. Megálmodója és megalapítója, szövegírója, rendezője és mindenese volt a Gernyeszegi Kópék diákszíntársulatnak, amely 15 éven át állandó díjazottja volt a szilágycsehi diákszínjátszó fesztiválnak. Kollégáinak pedig a Vén Kópék színtársulatban biztosított önkifejezést, játékot, játékosságot, kitartást és idős fejjel a siker örömét, a vidámságot  – érkezett a válasz a kihívásra. 

Pop Ágnes tanítónő méltatását a Bolyai Farkas Elméleti Líceum tanítói közössége fogalmazta meg, és kolléganője, Jánosi Szerén mutatta be. A laudációban elhangzott, hogy módszeres, rendszeres és következetes munkája során bátor véleménynyilvánításra, céltudatos munkálkodásra, az anyanyelvhez, a hagyományokhoz való ragaszkodásra ösztönzött, megalapozva tanítványai lelki és szellemi életútját. Szívügyének tartotta, hogy kisdiákjai szabadon kibontakoztathassák képességeiket, felfigyelt a bennük rejlő adottságokra, tehetséggondozó munkája országos szintű eredményekben és elismerésben is tükröződik. Kifogástalan, pontos, önmagával és másokkal szemben magas mércét felállító emberként végtelen türelemmel oktatott és nevelt tanulót, szülőt és kollégát egyaránt. Példamutató közösségi tevékenysége során több megyei és országos szintű rendezvény, ünnepi műsorok, szabadidős foglalkozások, író-olvasó találkozók szervezését és vezetését vállalta. Munkáját nem csupán hivatásnak, hanem örömforrásnak tekintette, minden más elé helyezve, példát mutatva diákjai és a jövendő tanítók számára is.

Enyedi Mihályt, a Marosludasi 1-es Számú Általános Iskola testnevelő tanárát a tanintézmény aligazgatója, Aszalos Rozália méltatta. Kiemelte, hogy szívvel-lélekkel dolgozó testnevelő tanárként nemcsak a különböző sportrendezvényekre készítette fel számos diákját, hanem már kiskorukban megismertette, megszerettette velük a tornaórák jótékony hatását, hasznát. Kitartásból példát mutatva, az évek során megnyert versenyek, sporttevékenységek arról árulkodnak, hogy diákjaiból és magából is a legtöbbet akarta kihozni. Igazgatóhelyettesként mindent megtett a magyar tagozat fejlődéséért, előrehaladásáért, biztosítva a minőségi oktatást és az esélyegyenlőséget a magyar kollégák számára, jó tanácsokkal támogatva a pályakezdőket. Sok iskolán kívüli tevékenységet szervezett diákoknak, kollégáknak egyaránt. Helyi tanácsosként is mindig kiállt az iskola mellett, kiharcolt nehezen elérhető támogatásokat is. Az iskola és a képviselői megbízatás mellett a társadalmi-kulturális és az egyházi élet számos területén is tevékeny szereplő volt. 

Keszeg István Levente, az Ádámosi Általános Iskola Küküllődombói Alegységének matematikatanára a Brassói Tudományegyetem Matematika Karának végzőseként Iaşi megyében kezdte, majd Kézdivásárhelyen folytatta tanári pályáját. A szülőföldhöz való hűség azonban hazahívta. A Dicsőszentmártoni Elméleti Líceumban ledolgozott néhány év után az Ádámosi Általános Iskolában édesapja nyomdokaiba lépett. A szeretetről, elkötelezettségről kapott szülői indíttatást követve végzi munkáját azon cél által vezérelve, hogy minél érdekesebbé tegye tanítványai számára a matematikaórát. Első fokozattal rendelkező tanárként szakmai tudásának, pedagógiai tapasztalatának köszönhetően tanítványai megállták a helyüket a különböző felméréseken, továbbtanulásuk helyszínein. Nemcsak a tehetséges tanulókra fordított figyelmet, hanem a matematikából nehezen haladók megsegítésére is. Az oktatói munka mellett az iskola nevelési tanácsadójaként és osztályfőnökként számtalan tevékenység szervezését, irányítását vállalta, a hagyományápolás, a civilizációs értékek megbecsülésének fontosságát hangsúlyozva. Az iskolai vezetőtanács tagjaként bölcs tanácsaival jelenleg is támasza kollégáinak. Áthagyományozott néptanítói elkötelezettsége révén részt vállalt a közösségi életben a néptánctanítástól a színjátszásig. Kötelességének tekintette a magyar szórványközösség identitásának a megőrzését – jellemezte kollégáját Székely Varga Melinda, az Ádámosi Általános Iskola igazgatóhelyettese. 

Mihály István, a Marosvásárhelyi Református Kollégium fizika- és informatikatanárát a természetesség, egyszerűség, a szakmai alázat, a tisztelet és a finom humor jellemzi, kezdte méltatá-sát kolléganője, Márton Csilla, a Református Kollégium magyartanára. Felsőfokú tanulmányait Bukarestben végezte rádió-elektro-fizika szakon, majd a későbbiekben a Petru Maior Egyetem matematika-informatika szakán egészítette ki. Pedagógusi pályáját Marosludason kezdte, majd a rendszerváltás után 1990 februárjától tanfelügyelői tiszséget töltött be. 1991–94 között Maros megyei RMDSZ alelnökségi tagja, majd Maros, Kovászna, Hargita körzetért felelős oktatási alelnök. 1991-ben tanügyi felelősként vezeti a pedagógusok közgyűlését a marosvásárhelyi Vártemplomban, ahol Beder Tibor Hargita megyei főtanfelügyelő javaslatára születik meg egy pedagógusszövetség ötlete, majd a megalakuló RMPSZ első megyei elnökének választják. A szervezet Tudományos Tanácsának tagja annak megalakulásától. A pedagógusszövetség megyei elnökségének tagjaként nélkülözhetetlen szervezői tevékenységet végez, és a szövetségnek a leghosszabb folytonossággal büszkélkedhető egyik alapembere ma is. 1996-ban tér vissza a katedra mögé a Bolyai Farkas Elméleti Líceumba, és 2001-től tanítja a fizikát és az informatikát a Református Kollégiumban. Oktatói, nevelőmunkájának eredményességét bizonyítják tanítványainak díjai fizikai és helytörténeti versenyeken is. A Horváth Sándor által megalkotott marosvásárhelyi Bolyai-emlékmű, a Pszeudoszféra elkészítésében, működésében és népszerűsítésében a szerző legfontosabb segítsége. Munkáját kitartással, odaadással a diákokért, a kollégákért, a magyar oktatás előmeneteléért végezte. 

Az emlékéremmel jutalmazott pedagógusok közül négyen nem vettek részt az ünnepségen. Soós Katalin és Stan Ágota Irma a küküllődombói tanévnyitón részesült az elismerésben, Murvai Éva Imola és Máthé Mária egyik alkalommal sem tudott jelen lenni, ezért egy későbbi időpontban vehetik át az elismerő oklevelet és emlékérmet. Mind a négyen a Bolyai Farkas Elméleti Líceum tanárai. 

Összeállította: Bodolai Gyöngyi