Ha bármi okból álmatlanságban szenvednénk – márpedig okot erre mifelénk nem kell sokat keresgélni –, bárányok helyett az elmúlt két évtized „ma született” tanügyminisztereit is megszámlálhatjuk.
Ha bármi okból álmatlanságban szenvednénk – márpedig okot erre mifelénk nem kell sokat keresgélni –, bárányok helyett az elmúlt két évtized „ma született” tanügyminisztereit is megszámlálhatjuk. Aligha érünk a lista végére az elszunnyadásig, de ha mégis, talán megérthetjük, miért produkálnak évről évre olyan eredményeket a romániai érettségizők, mintha Csipkerózsika-álmot aludtak volna a középiskolai évek alatt. Bizonyára az idei tudáspróba után is indokolt lesz a hüledezés, legalábbis erre enged következtetni a tavaszi szünidőt követő vizsgaszimulálás. Némely tanintézetben egyetlen diáknak sem sikerült átmenő jegyet szereznie a próbaérettségin, és aligha lehet abban bízni, hogy egy-két hónap alatt megtáltosodnak a megmérettetés előtt állók. Még akkor sem reménykedhetünk sokkal jobb eredményekben, ha az oktatási tárca vadonatúj vezetője kíméletesebbnek mutatkozik Funeriunál. A rendszer – legtöbb esetben indokolatlan – változásainak, és az ebből adódó – pedagógusokat és diákokat egyaránt érintő, utóbbiaknál a szabadságérzet álcájába rejtett – bizonytalanságérzetnek a következménye ez. Hogy mekkora lyuk tátong a tanügyi tárcán, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az új kormányfő eredetileg egy olyan személyt javasolt tanügyminiszternek Corina Dumitrescu személyében, aki a magánegyetemek egyesületének elnökeként, az egyetemek rangsorolását ellenezve, magával a minisztériummal áll perben. Ioan Mang kinevezése ezzel szemben – legalábbis az érettségizők szempontjából – kedvező döntésnek látszik. Az új tárcavezető korábbi nyilatkozataiban a differenciált vizsgáztatást tartotta megfelelő megoldásnak, amely lehetőséget biztosítana a diákoknak arra, hogy képességeiknek megfelelően bizonyítsanak, és a megszerzett oklevél függvényében folytassák tanulmányaikat. Efféle változtatásra persze idén nincs lehetőség, de az ötlet figyelemre méltó. Ahogy az is, hogy Mang már tavaly mélységesen elítélte a vizsgatermek „bekamerázását”, de már jelölésekor kijelentette, hogy idén nem szándékozik eltávolítani ezeket. Ami pedig a nagy megmérettetéstől tizenhárom évnyi távolságra lévő gyerekeket illeti, őket „előkészítősként” az óvodában hagyná a tárcavezető. Jó lenne, ha így lenne. Csak az a kérdés, hogy most, amikor már lassan zárulnak az iskolaajtók a legkisebbek mögött, lehet-e még hátraarcot vágni? És ha igen, akkor mire volt jó a több hónapos hűhó?
