Az idősotthonok kapcsán kirobbant botrány köti le az utóbbi időben a közvélemény figyelmét, azonban, ha a hosszabb távú következményeket nézzük, ez egy ártatlan viccelődés lehet ahhoz képest, amekkorát az adórendszer elkapkodott átszabása válthat ki.
Úgy hírlik, teljes gőzzel dolgozik már a kormány az adóreformon, annak alapján, ami eddig az ötletekből a médiába kiszivárgott, lehet készíteni a kávét, mert a cirkusz méretes lesz. Elevenem lehet jó eredményeket várni, amikor komoly hatástanulmányok nélkül, szinte egyik napról a másikra szabnak át adókat, olyan elven, hogy „vágjunk bele, aztán meglátjuk, mi lesz”, nem véletlen, hogy civilizált országokban az adóváltoztatásokat több hónapos felmérés, tervezés, előkészítés jellemzi. Amúgy az érvényes pénzügyi törvénykezés nálunk is így írja elő, de ez az „apróság” a legkevésbé sem zavarja sem a törvényhozást, sem a kormányt, sem a jól végzett munka elnöki palotában kicsit még trónoló bajnokát.
Hogy a médiában eddig megszellőztetett tucatnyi ötletből épp melyiket próbálják ki, az még talány, de nagy az esélye annak, hogy megszüntetik az építőipari, a mezőgazdasági és az élelmiszeripari adókedvezmények egy részét. Ezzel első látásra egyet is lehetne érteni, és a steril elemzők már régóta követelik is, csak az az apró tény kerüli el a figyelmüket, hogy ezekben az ágazatokban évek óta fejvadásszal kellett munkavállalókat keresni, és jobbára az adókedvezményeknek köszönhetően legalább részben sikerült külföldiekkel pótolni a jobb kereset reményében nyugatra kitántorgott ötmillió honfi és -leány egy töredékét. Ha megszüntetik a kedvezményeket, amikkel azokat idevonzották, az rövid úton bedöntheti az őket alkalmazó cégek egy részét, vagy találékony papírmunkával kerülhetik el a csődöt, amitől több költségvetési bevétel nem lesz, de legalább az adócsalástól nem köhögő könyvelők órabére meredeken emelkedni fog. Az, ha a nehezen összeboronált munkaerő egy részét sikerül így szélnek ereszteni, az építőipari ágazat esetében azt is eredményezi, hogy a közberuházási projektek egy része befullad, de legalább így majd sikerül elveszíteni az újjáépítési alapból elvileg megszerezhető pénzek egy részét is, és nem kell fáradni az ezekből származható egyéb hasznok elkönyvelésével sem. Hab a tortán, hogy az érintett ágazatok érdekvédelmi szervezetei már kilátásba helyeztek tiltakozó megmozdulásokat, így a televíziósok és a hírfogyasztók sem fognak nagyon unatkozni.
Adóbevételek tekintetében hasonló sikerekkel kecsegtet a mikrovállalkozások adószabályainak módosítása is, leszámítva az utcai előadásokat, mert ebben többnyire olyan réteg érintett, amelyiknek nem esik nagyon nehezére más vállalkozási formára átnyergelni, de a találékonyabbja az adózás mellőzésétől sem fog hosszas álmatlanságtól szenvedni lelkifurdalásában.
A sort még lehetne egyéb épületes ötletekkel is folytatni, de egyelőre annyi tűnik biztosnak, hogy a kormány nem ezzel az adóreformmal fogja az ementáli sajthoz hasonlóan lyukas költségvetést befoldozni. De a jövő esztendőre nézve legalább ingyen kampányolnak az aranyos kiscsapatnak, olyan hévvel, mintha azok busásan megfizetnék ezért a koalíciót. Az azonban már a jövő esztendő cirkusza lesz.
