Jól mondták eleink – még a kommunista szombatok és a szocialista törvényesség előtt –, szóval a régmúltban, hogy aki szelet vet, vihart arat.
Jól mondták eleink – még a kommunista szombatok és a szocialista törvényesség előtt –, szóval a régmúltban, hogy aki szelet vet, vihart arat.
Feltettem egy kérdést, melyhez kommentárt is körítettem, egy magas rangú kommunista pártfunkcionárius halálának pontos dátumát kérdém benne. Írtam egy esetről, amely a kommunista ifjúsági szervezettel kapcsolatos vidám történetet adott elő, megítélésem szerint elég ironikusan. (De ezt tudja az olvasó, aki veszi a digitális és elektrotechnikai fáradságot és kinyitja a lapot vagy megvásárolja az erre szakosodott árudában papíros alakban.)
Nos, kérdésemre, azt hittem, kapok néhány szakszerű pár szavas, rövid, szikár, a tényekre alapozott választ.
Ehelyett mi történt?
a) aki jó válasszal akart kedveskedni, az nem tudhatta, hogy szóbeli válaszadása pillanatában a baráti és szövetséges EU-Magyarországon tartózkodtam, és a telefonomra küldött hívása elvitte az összes roaming/világperceimet.
b) egy igen derék úr, aki egykor közelebbről is ismerte N. V.-t, szép és emberi szöveget írt róla, haldoklásáról is beszélt, de halálának pontos dátumát nem tudta megadni.
c) valaki levélben tudatta, hogy N. V. magyar volt, de…
d) személyesen tűnt fel egy csöndes évközi munkanapon munkahelyemen, áttörve kordont, ebzárat és építkezési törmeléket egy kedves és bőbeszédű menyecske, aki népmesei elemekkel átszőtt gyalázkodó történetet adott elő lerázhatatlanul. Szerinte az említett úr ilyen-olyan pernahajder és közménkű volt, a történetben Ceauşescu is szerepelt mint Mátyás király, akihez a gonosz tanácsosok nem engedik be az igazmondó juhászt, de N. C. álruhában kiszólt, és nebándfalvi mesélőm elintézte enkezűleg, hogy a megyei párttikárt elcsapták, valamint arról is regélt, hogy N. V. román állami megbízásból trombitarezet akart elsózni Budapesten a Moszkva (pardon ma már Széll Kálmány) téren a budakeszi sváb cigányoknak, de azok megverték, és, hogy egy erdélyi magyar ember, aki Budapesten él, ne szidja a magyar államot és lakosait, mert szét lesz rúgva... stb.
e) dicséretet kaptam – amit nincs okom kiteregetni (vö. veleszületett szerénység)
f) végezetül egy úr, ki korábban elvtárs volt, megró, mert a KISZ nevével pléhjelzett írásom nem elég alapos, nem nyugszik történelmi mélyanalízisen, fölényeskedő és nem említi a KISZ soha volt jó oldalát. Neki válaszoltam, mert atyámat is belekeverte a dolgoba, holott én az olvasó atyjával nem példálóztam.
Tanulság: a) végy több roaming percet, ne vedd fel, ha az otthoniak keresnek; b) hallgass meg mindenkit, akinek emberséges és szép emlékei vannak. Aki jó értelemben elfogult; c) nem minden magyar, ami annak látszik; d) udvarias formában már a kezdet kezdetén kérd el a dicsőszentmártoni/fővárosi szakintézet által kibocsátott bizonyítványt a beszélőtől; e) kérj mindenkitől írásbeli választ, de ne az otthoni vagy e-mail címedre küldje. Bérelj postafiókot, ölts álbajuszt, parókát; f) válassz középkori témákat eztán, mert akkor Batu kán pesti rokona vagy Dózsa György unokája, esetleg Zandirhám istrángja sem fog zaklamáté.
