Táncba hív a nóta engem…

S nem csak táncba hív, hanem jókedvre derít, éneklésre hív, megkönnyeztet, megsebzett lelkünkhöz szól, megbékít a világgal és saját magunkkal, régi emlékeket ébreszt, szerelmeket idéz fel azokban, akik kitartanak a magyar nóta mellett és kedvelik ezt a műfajt, még akkor is, ha a zenecsatornák reggeltől estig szórják a fiatalabb generációt hódító-bódító pop-, rock-, technozenét.

Fotó: Nemes Attila

S nem csak táncba hív, hanem jókedvre derít, éneklésre hív, megkönnyeztet, megsebzett lelkünkhöz szól, megbékít a világgal és saját magunkkal, régi emlékeket ébreszt, szerelmeket idéz fel azokban, akik kitartanak a magyar nóta mellett és kedvelik ezt a műfajt, még akkor is, ha a zenecsatornák reggeltől estig szórják a fiatalabb generációt hódító-bódító pop-, rock-, technozenét. Hogy nincs leáldozóban a műfaj, s kedvelői nem fogyatkoztak meg, ezt a Marosvásárhelyi Rádió kívánságműsorai is igazolják. A hallgatók jelentős hányada továbbra is igényli a magyar nótát. Az igényekre reagálva újabb CD jelent meg, amit a múlt héten a rádió 3-as zenei stúdiójában mutattak be. Koós Éva Táncba hív a nóta engem című lemezét ajándékként ajánlotta fel a rádió hallgatóinak. A jó hangulatú bemutatón maga az ünnepelt énekesnő és pályatársai léptek fel Jakab Attila prímás és zenekara kíséretében.

Erdélyi prímások kíséretében

A Marosvásárhelyi Rádió zenei stúdiójában, ahol a hazai rádiózás 85 évéből 55 év ennek a stúdiónak is megadatott, Erdély híres személyiségei, művészei álltak mikrofon elé – mondta Kacsó Ildikó zenei szerkesztő felvezetőjében. A Székely Színház valamint a filharmónia művészei elsők között készítettek felvételeket falai között. A város – amit az akkori hangulatot idézően flekkenfalvának is szeretünk emlegetni – polgársága a hatvanas években vendéglőkben, kávéházakban cigányzene, nóta mellett mulatott. Az itteni híres prímások muzsikáját 1958-tól rögzítették, és így szebbnél szebb felvételekkel örvendeztették meg a hallgatókat. A rádió „bezárása” miatt nem gyarapodott a szalagtár, de az újraindítást követően az utóbbi 22 évben újabb „termés” került a polcokra.

Koós Évával 1997-ben készült el az első felvétel Nagy Ferenc és népi zenekara kíséretében. Nóta, nóta, magyar nóta, jaj annak, ki eldalolta... énekelte akkor Koós Éva. A felvételekből lemezt készítettek. S innen kezdődött az énekesnő felfele ívelő karrierje.

Ismertté és kedveltté vált Magyarországon is, fellépett Dankó Pista városában, Szegeden, s a dél-magyarországi énekesek és nótaszerzők egyesülete által rendezett műsorok erdélyi színfoltja lett. A 100 Tagú Cigányzenekarral is volt szerencséje híres színpadokon vendégszerepelni. Maros vize folyik csendesen című lemezén Déki Lakatos Sándor és népi zenekara kísérte, majd a Száz forintnak ötven a fele és a Keresek egy régi utcát című lemeze készült el. A Kossuth-díjas Sánta Ferenc és cigányzenekara az Ott, ahol zúg az a négy folyó című albumán muzsikált neki. Hiányzott azonban egy olyan, amelyen erdélyi zenészek kíséretében énekel, s akikkel Erdély-szerte együtt szokott fellépni. Az álom teljesült, a CD a Dancs Market Records kiadásában készült el.

A nóta íze

A lemezbemutatón Jakab Attila zenekara muzsikált: ifj. Jánoska Béla hegedűn, Gyárfás Róbert klarinéton, id. Jánoska Béla cimbalmon, Seres Antal csellón, Vidám Gyula brácsán és Gondos Tibor nagybőgőn – a nótacsokor előadói Virginás Árpád, Sorbán Enikő, Ábrám Tibor, Szilágyi Sándor és Miklós Szilvia, Gyárfás István, Szekeres Vígh Ágnes és Buta Árpád Attila tanár voltak, azok az énekesek, akikkel Koós Éva az erdélyi színpadokon együtt énekel. Nagy hiányzó volt a hallgatók által kedvelt Cseh Judit, aki külföldön tartózkodik.

S hogy a stúdióban összesereglett közönség se távozzon nótázás nélkül, még az is belekóstolhatott az ízébe, aki évek óta nem dalolta el: Szeressük egymást, gyerekek, mert minden percért kár! Hát nem?