2025. december 11., csütörtök

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Tizenéves szerző debütált a könyvünnepen

Az idei Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár minden bizonnyal legfiatalabb szerzője a 17 éves Puskás Szilvia volt, aki első regénye, a Bookyard Kiadónál megjelent Egy kapcsolat emléke bemutatóján Trombitás Jánossal, a kiadó vezetőjével beszélgetett. A Kibéden élő és a szovátai Domokos Kázmér Líceumban tanuló fiatal alkotót irodalmi élményekről, inspirációs forrásokról és persze arról is megkérdeztük, hogy lesz-e folytatás.

– Mikor és hogyan kerültél közelebbi kapcsolatba az irodalommal, volt-e valamilyen meghatározó olvasmányélményed?

– Igazság szerint sok minden volt, amit régebb nem szerettem az irodalom kapcsán. Nem is voltam túl jó benne, de szerintem ez így természetes, hiszen abban leszünk jobbak a jövőben, amiben eleinte gyengék vagyunk. Egyébként most sem tartom magam nagyon jónak, van még hova fejlődnöm. Tizenöt évesen a középiskolában vettem észre, hogy valami megváltozott bennem. Többet kezdtem foglalkozni az irodalommal. Voltak nehézségek, például amikor a leckét nem tudtam úgy elsajátítani, ahogy szerettem volna, de soha nem adtam fel. Egy ismerősöm ajánlott nekem egy Colleen Hoover-könyvet, az a mű szerettette meg velem igazán az olvasást. Azóta az irodalom fontos része lett az életemnek, a kedvenc szerzőm pedig az említett angol írónő maradt, akinek a könyvei gyakran foglalkoznak összetett emberi kapcsolatokkal, traumákkal és a megbocsátás nehézségeivel. Ezek a művek segítenek nekem jobban megérteni az emberek közötti kapcsolatok dinamikáját és az empátia fontosságát.

– Mi késztetett arra, hogy te magad is megpróbálkozz a regényírással?

– A közvetlen környezetemből ketten is többször mondták, hogy szépen fogalmazok, és szerintük érdemes lenne írnom. Ez indított el ezen az úton. Több olyan könyvet is olvastam, ami a regényem témájához kapcsolódik, így jött az ötlet, hogy mi lenne, ha én is írnék. Nem szerelemről akartam, hanem két olyan ember kapcsolatáról, akik megértik egymást, tisztelettel bánnak, beszélnek egymással. A regényem címe nem egy valós személyre utal, és maga a cselekmény is a képzeletem szüleménye.

Éjjel-nappal formálódó történet

– Mikor kezdted írni a könyvet?

–  Idén júniusban, és körülbelül 24 nap alatt be is fejeztem. Tudom, ez rövid idő, de azért ment ilyen gyorsan, mert amikor volt időm, mindig írtam, éjjel is, nappal is. Volt, amikor kihagytam egy napot, de a következő nap bepótoltam.

– Vázlatokkal kezdted, vagy hagytad, hogy spontán módon „írja magát” a történet? 

– Először jegyzeteket készítettem, és amikor már elég gondolat összegyűlt, akkor döntöttem el, hogy tényleg nekifogok a könyv megírásának. Miután az első változattal elkészültem, átnéztem, és ahol szükségét éreztem, újrafogalmaztam a szöveget, ez már nagyobb kihívás volt számomra. Egyébként hordozható számítógépen (laptopon) kezdtem az írást, de előfordult, hogy a telefonomon folytattam. Közben néha zenét is hallgattam, mert az megnyugtatott, és segített koncentrálni. 

– Körvonalazzuk kicsit a regényed világát.

– Röviden arról szól a könyv, hogy hogyan bontakozik ki egy hétköznapi beszélgetésekkel induló, lassan mélyebb megértéssé, egymásra figyeléssé alakuló, különleges kapcsolat egy tanár és egy tanítvány között. Nem romantikáról van itt szó, hanem bizalomról, apró gesztusokról, közösen megélt pillanatokról. A történet rávilágít arra, hogy milyen hatással van az emberi lélekre a valódi kapcsolódás, és hogy ezek az élmények hosszú távon is megmaradnak. 

– Kikhez szól elsősorban ez az üzenet? 

– Mindenkihez, akit érdekel az emberi kapcsolatok mélysége, aki értékeli a parányi gesztusok, a figyelem és az őszinte kommunikáció jelentőségét. Olvashatják diákok, tanárok vagy bárki, aki kíváncsi arra, milyen érzés az, ha valaki valóban lát és értékel téged.





„Akik látták bennem a jót…”

– Hogyan élted meg a bemutatót, milyen volt a könyvvásár legfiatalabb szerzőjeként találkozni a közönséggel?

–  Eleinte nagyon stresszes volt, izgultam, hogy jól fog-e menni, nem rontok-e el valamit. De hamar rájöttem, hogy nincs miért aggódnom, hiszen olyan emberek vettek körül, akik látták bennem a jót, és biztattak, hogy ne féljek megvalósítani az álmaimat. Minden új volt számomra, még a helyszín is, de ez az izgalom is hozzátett az élményhez. Jó érzés volt bemutatkozni az érdeklődőknek. 

– Milyen visszajelzéseket kaptál? Tudomásom szerint a könyvvásárra vitt kötetek nagyon hamar elkeltek.

– Negatív és pozitív reakciók is jöttek. A negatívokkal nem sokat törődöm, mert tisztában vagyok vele, hogy vannak, akik nem tudják értékelni az írást, ezért vagy nem állnak szóba velem, vagy megjegyzést tesznek mindenre, amire csak tudnak. A pozitív visszajelzéseknek nagyon örülök, főleg amikor látom, hogy valaki tényleg érdeklődik a könyvem iránt, vagy éppen megszólít az utcán. Ez mind jóleső érzéssel tölt el.

Erőforrások és a látóhatár

– Az írás (és persze olvasás) mellett milyen más hobbijaid vannak?

– A zenehallgatás, ami számomra a mindennapi rutin része – nem is tudok meglenni nélküle, annyira megnyugtat. Leginkább angol előadókat hallgatok, például Adele-t, Sabrina Carpentert vagy Addison Raet. Ők inspirálnak engem, a zenéjük feltölt, boldoggá tesz.

– Van-e még ezenkívül más erőforrás az életedben?

– A legfőbb erőforrásom a hitem, ami a nyár óta erősebb lett, mert közelebb kerültem Istenhez. Ezért nagyon hálás vagyok. Amikor imádkozom, nyugalmat és békét érzek, és ez segít átvészelni a nehéz pillanatokat. Most sincsenek mindig könnyű napjaim, de a negatív gondolatok nem tudják megtörni a hitemet.

– Mit adott neked leginkább az írás? 

– Számomra az írás elsősorban azt jelenti, hogy kifejezhetem az érzéseimet, és megmutathatom másoknak, hogy ők se féljenek beszélni a saját belső világukról. Másodsorban egyfajta kreatív tér, ahol bármit alkothatok az ízlésem szerint, és kapcsolatot teremthetek az olvasókkal. 

– Tervezel-e újabb kötetet?

– Mindenképpen, bár az első kötetemtől teljesen eltérő témában. Szép lassan el is kezdtem dolgozni az új könyvemen, jelenleg a jegyzeteket készítem hozzá.

Puskás Szilvia Egy kapcsolat emléke című regénye a marosvásárhelyi Kobak könyvesboltban kapható. 


Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató