Május 18-án a múzeumok nemzetközi napját ünnepeljük, ennek kapcsán pedig még egy utolsó kör erejéig visszakanyarodunk a múlt hét végi Múzeumok éjszakájához. Örvendetes volt látni, hogy a borús idő ellenére is mennyien érdeklődtek az eseménysorozat különböző, érdekes, nívós, megannyi korosztályhoz szóló rendezvényei iránt, hogy a nap végéig több ezren látogattak el az ezeknek otthont adó helyszínekre – amelyek a város számos pontját lefedték, a főtértől a váron és a Bernády-féle vízmedencéken keresztül az orvosi egyetem botanikus kertjéig, és amelyeket nemcsak kisgyermekes családok vagy felnőtt baráti társaságok, hanem a tizenévesek csapatai is birtokba vettek, látható, hallható érdeklődéssel. És ez jó. Ahogyan jó az is, hogy a Maros Megyei Múzeum Történeti Osztálya várbeli épületében egymás mellett három világszínvonalú kiállítás várta és várja a látogatókat: a Korok, elitek és fegyverek igen gazdag anyaggal rendelkező, klasszikus berendezésű tárlata mellett a Marosvásárhely 17. századi helytörténetét bemutató A kulcsos város címmel lenyűgöző látványtervű, hibátlan ízléssel kialakított, multimédiában, interaktív részletekben nem szűkölködő, dinamikus és a múltidéző hangulata mellett minden ízében mai, huszonegyedik századi kiállítást láthattak és láthatnak a látogatók – akik igencsak élénk érdeklődést mutattak iránta a múlt hét végén (is). E kettő mellett pedig a Barabási Albert-László hálózatkutató nevéhez köthető
BarabásiLAB: Rejtett mintázatok című, a láthatatlant láthatóvá tevő kiállítás látogatható – ajánljuk a vezetett tárlatvezetést! –, amely a kiállított struktúrákon keresztül értelmezi a háttérben húzódó összefüggéseket a hálózatkutatás művészeti ábrázolásával. E nemzetközi jelentőségű tárlat rendkívüli a Maros Megyei Múzeum történetében, hiszen „a történelem és régészet kutatási eredményeit bemutató térben teremt kapcsolatot a kortárs művészet és a tudomány között” (ahogy írják a szervezők).
És ezen, nemzetközi jelentőségű tárlat kapcsán nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne adjunk egy ingyenesen igénybe vehető jó tanácsot: őszinte szeretettel és erőltetett tisztelettel javasoljuk mindazon szakértőknek, akik a közösségi média felületein kifogásolhatatlan hozzáértésük tökéletes prezentációjának felmutatásával ordenáré módon fikázzák a várbeli múzeumépület előtt kiállított, a BarabásiLAB-hoz köthető tárgyat, hogy esetleg nézzenek utána az internet hálózattengerében, hogy miről is van szó. A Google a barátunk, nem nehéz megtalálni, hogy miről szól ez a tárlat, mit szeretne megmutatni nekünk. És akkor talán nem szégyellik majd annyira magukat, amikor (ha!) rádöbbennek, hogy éppen egy világhírű magyar szakember, az Amerikai Fizikai Társaság tagja és Julius Edgar Lilienfeld-díjasa, a Harvard Egyetem tanára kiállításának egy fontos darabját ócsárolják a művirág és az üveghal közötti térben a harmadik emelet hétcéből. Szeretettel ajánlunk egy rövid sétát a várig, majd egy vezetett tárlatvezetést, és akkor talán felszáll a mindennapok köde a hétköznapi agyak hálózatáról is, és talán érthetővé válik az az imént rögtönzött tézis, miszerint esztétikum, tudomány, művészet, interaktivitás és kreativitás létezik a kávéillatú spanyol sorozatok és zakuszkaszagú ötórai hírek lélekemelő, elmét pallérozó, tudást csiszoló halmazán túl, a valóban valódi világban is.
