Találkozott a vadászok nagy családja

Bár az időjárás nem kedvezett a szabadtéri programoknak, sikeres volt a VI. Székelyföldi Vadásznapok. Nem csak a szakmabeliek voltak jelen, az esős idő ellenére már szombaton délelőtt több százan fordultak meg az erdőszentgyörgyi Rhédey-kastélyban, hiszen a kívülállók számára is érdekes volt a zömében Maros megyei vadászoktól származó trófeákból nyílt színvonalas kiállítás.  

Szováta után második alkalommal adott otthont Maros megyei település a rangos rendezvénynek. A Székelyföldi Vadásznapok célja a vadászat értékeinek, jelentőségének és a vadászlét szépségeinek széles körben való népszerűsítése. Ugyanakkor alkalom arra, hogy a különböző térségekben élő szakmabeliek  találkozzanak, tapasztalatot cseréljenek. Csibi Attila, Erdőszentgyörgy polgármestere, aki maga is vadász, hangsúlyozta: a vadászat hagyomány, és ősidők óta kulturális alapokra helyezkedik, ezért ezt életben kell tartani.  Mint mondta, több mint húsz vadászegyesület vett részt a rangos szakmai rendezvényen, kilencven százalékuk Maros, Hargita, valamint Kovászna megyéből. A kastélyban lévő gazdag kiállításanyag a három megye vadászaitól származott, a trófeák nyolcvan százaléka pedig Maros megyei vadászok tulajdona. 

 

Medve testközelben

A kastélyban látható vadászati kiállításon értékes agancsok, illetve kitömött állatok is megtekinthetők voltak. Leginkabb a gyerekek számára volt élvezetes a tárlat, hiszen testközelből láthattak medvét, farkast, zergét, szarvast, valamint más, kisebb állatokat.  A kiállítás mellett a kastély udvarán vadászati kellékek és kézművestermékek voltak felsorakoztatva, be lehetett szerezni a vadászathoz szükséges felszereléseket: a különleges késektől a terepszínű öltözékig, valamint a bőrdíszműves tárgyakig. A rendezvény egyik legünnepélyesebb pillanata volt, amikor a vadászati hagyományokhoz híven, ceremónia keretében behozták terítéken az elejtett szarvasbikát, majd a Szent Hubertus-mise következett, ezt Boldizsár Ferenc helyi plébános celebrálta. A felszólaló szakmabeliek, elöljárók ünnepi beszédeikben a vadászat kulturális értékére, történelmi tradíciójára és ennek hasznára hívták fel a figyelmet.

 

Magyarországon tekintélye van a vadásznak

A vadásznapokon nemcsak székelyföldi, hanem magyarországi vadásztársaságok is részt vettek, többek között a nemesnádudvari Nimród Vadászegyesület. Elnöke, Etsberger József, aki húsz éve űzi a nemes tevékenységet, elmondta, a Duna mellett élnek, Bajától alig húsz km-re, nádas, mocsaras, sík területen, így elsősorban nyúlra, fácánra, vaddisznóra vadásznak, és szerencsésnek tartják magukat, hogy a székelyföldi kollégákkal szoros kapcsolatba kerülhettek, hiszen itt teljesen más a domborzat, másak a lehetőségek vadászati szempontból.  

– A vadászlét életforma, amivel fegyelmezettség jár, hiszen fegyverrel a kezünkben megfontoltan kell cselekedni. Ez a fegyelmezettség pedig átvivődik a magánéletbe is – adott hangot véleményének a vadász. Mint mondta, Magyarországon szerencsére nem tapasztalnak olyan mértékű vadászellenességet, mint Romániában.

–  Évente gasztrofesztivált szervezünk Nemesnádudvaron, ami arról szól, hogy vadételeket főzünk civilek számára. Határon túli vadásztársaságok képviselői is eljönnek, például a Vajdaságból, Erdélyből, Tirolból, és ezerötszáz adag ételt főzünk. Magyarországon nagyon erős ágazat a mezőgazdaság, a gazda pontosan tudja, hogy a vaddal együtt kell élni, kiirtani nem lehet, tehát ha termést szeretne learatni, azt jelenti, hogy a vadászokkal együtt kell működni, szükség van rájuk – mutatott rá az elnök, aki szerint nem szabad összehasonlítani a vadászok által elért teljesítményeket. – A nyugdíjas bácsinak, aki végiggyalogolja a hat-nyolc kilométert és elejt egy nyulat tisztán, szépen, legalább olyan csúcsteljesítmény ez, mint annak a vadásznak, aki korszerű felszereléssel felmegy a hegyekbe, és meglövi a zergéjét – fogalmazott. 

A rendezvény keretében több szakmabelinek nyújtottak át érdem-oklevelet a vadászati hagyomány életben tartása érdekében kifejtett tevékenységükért, többek között Dósa Sándornak, Kibéd polgármesterének is. A vadász elmondta, megtiszteltetés számára az elismerés, mivel sokat tettek a székelyföldi vadászat érdekében, viszont azon még rengeteget kell dolgozni, hogy a szakma tekintélyét elismerje a civil társadalom.  

– A vadásztársadalomra nálunk kissé másként tekintenek, mint például Magyarországon. Nálunk kevesebb tisztelet illeti meg a vadászt, azt tartják, hogy a vadászat csupán státusszimbólum, és a vadász vadölő, nem pedig egy természetszerető, a vadállományt gondozó egyén. 

A vadásznapokon a gasztronómia sem szorult háttérbe, a kastély udvarán felállított méretes üstökben különféle vadételek rotyogtak, például a nemesnádudvari vadászok egyedi menüvel kívántak előrukkolni, ezért chilibabos szarvast készítettek, de volt üst, amelyben szarvashússal megbolondított vadas főtt. 

 

Erdélyi kopó szemle – második alkalommal

A déli órákban kutyaugatástól lett hangos a kastély udvara, ugyanis az idei székelyföldi vadásznapok keretében immár második alkalommal szervezték meg az erdélyi kopó szemlét, amelynek ötletgazdája Csibi Attila polgármester volt. Tőkés Lóránt szervező, tenyésztő és kopótulajdonos lapunknak elmondta, nem hivatalos kiállításról van szó, ugyanis nem az országos kinológiai szövetség szervezi, hanem ez az erdélyi kopó tulajdonosok baráti közösségének a találkozója. 

– A gazdák információkat szereznek a kutyáikról, például azok egészségi állapotáról, ugyanakkor tapasztalatcserére adódik lehetőség, megismerkednek az erdélyi kopó tulajdonosok – emelte ki a szemle lényegét a szervező. A kopók és gazdáik a Székelyföld több pontjából érkeztek, és a rendezvény tavalyi sikerét látva, idén Magyarországról is jöttek résztvevők. Tavaly negyven kutya volt, idén is több mint harmincat neveztek be. Tőkés Lóránt elárulta, a ritkaságszámba menő vörös erdélyi kopóból is vártak két példányt a szemlére. Mint mondta, nincs rálátásuk, hogy Erdély-szerte hány erdélyi kopó van, és a rendezvény egyik célja, hogy ezt a kutyát úgymond kiemeljék a láthatatlanságból. – Vadászat szempontjából az erdélyi kopó hajtókutya, azt a munkát, amit például egy magyar vizsla elvégez, a kopó nem teszi, nem hozza vissza a vadat a nádasból. Neki az a dolga, hogy a vadat felkutassa és hajtsa a vadász felé – fogalmazott.