Találkák a múzsával
2018-04-29 15:11:45
- Nagy Székely Ildikó
Tavaszi versszőnyeg
Tavaszi versszőnyeg
Meggyőződésünk, hogy nemcsak egyetlen nap, április 11-e a magyar költészet ünnepe. Erről leginkább a gondolataikat, érzelmeiket rímekbe simító tizenévesek győznek meg újra meg újra. Az alábbi, sötét tónusaiban is tavaszi versszőnyeget tizedikes bolyais diákok alkotásaiból szőttük.
Szám szerint ennyi:
hamarosan részese
leszünk mindannyian
az árnyak kecsegtető
báltermében,
mindenki táncol.
Légy részese te is,
félhomályos éjszaka
közepette, te is
eltűnhetsz. Akárcsak a
többi táncos.
Könnyed, lágy zenét
játszanak a művészek a
bálterem sarkában, s
mindenki
a nyitótáncot várja. Az
álarca mögött, a vad
oroszlán
lépteit pecsételve a
tánctérre – az elme játéka
kószál, ahol egyedül van, a
mindenség
felemésztő tüzében és
vadászik.
Akárcsak a romantika
bennszülötte – magányosan,
a feltűnő gazella lépteit
várja, angyali szózat
kíséretében.
....................
A zenekar szólamot váltott:
lassú, érlelődő hanglejtések
után
valaki bécsi keringőt
játszik, csöndben, léptei
felölelnek mindenkit, s
táncra lobbanunk mindannyian.
(Keresztes Béla: Hétmilliárd álarc
– avagy Álarc mögött –)
A festék kifolyt.
Ezer üres papír fölött.
Csak kiborult.
És mindent fekete töltött.
Voltak ott más színek is,
A szivárvány szép színei,
De mind a földre folytak
És alattam felszívódtak,
Sosem láttam többé őket.
Csak azt a fekete vászont,
Amin egy mosoly sem volt,
Csak fájdalom...
(Kőműves Dávid Márk: Festmény)
Combomra hajtod a fejed,
az inged gyűrött, mostanában
már senki sem vasalja.
Mintha végre otthon lennél,
súgod, mintha megérkeztél volna.
….............................
Jó lenne, ha ébren maradnál még,
azt sem bánom, ha ezután már
tényleg csak a harisnyáimnak hiszel.
De perceken belül elalszol, és lábfejed
reggelre nyomot hagy majd a párnahuzaton.
(Fancsali Kinga: Egy elszakadt harisnyáról)
Fehér fegyver, fekete
fegyver,
tör-zúz, nem kímél,
lő, robban, ELÉG.
Európai elme, afrikai túlélő,
sötét szellem, tiszta lélek.
.....................
Az életvitelünk olyan
Carpe Diem,
bármit is teszünk, az
mindig ilyen.
Élvezzük az életet, és
üvöltjük hogy „yolo”.
De ha nincs ló,
akkor jó a
szamár is.
Húzzák a megrakott
szekereket,
lent a semmiben
hagyják őket, mint a
tetemeket.
Míg mi vágtatunk
egyenlően
egy szebb, jobb jövőben.
(Mózsa Attila versei)
