Jó taktikai lépést tett mind az állam-, mind a kormányfő. Traian Băsescu aláírta Victor Ponta miniszterelnök javaslatára dr. Raed Arafat kinevezését az egészségügyi tárca élére.
Jó taktikai lépést tett mind az állam-, mind a kormányfő. Traian Băsescu aláírta Victor Ponta miniszterelnök javaslatára dr. Raed Arafat kinevezését az egészségügyi tárca élére. Ha ez jó stratégia volt politikai szempontból, szakmai vonatkozásban mindenképpen azt a reményt kelti életre, hogy előrelépések történnek majd az egészségügyi reform háza táján. Arról a két évtizede tartó reformfolyamatról van szó, amelynek során időnként történtek kiugrások, lásd az egészségbiztosítási rendszer bevezetését, vagy frissebbről, Cseke Attila idejéből a kórházátalakítási intézkedéseket, de nem tudott eljutni ma sem oda, hogy átláthatóvá váljon, hogy kiküszöbölje a finanszírozásbeli visszásságokat, hogy elfogadásra kerüljön egy szolgáltatási alapcsomag, hogy komoly adatbázist hozzanak létre és működjön is a rendszer, pénzt, hogy itthon tartsák az egészségügyi személyzetet, és legfőképpen, hogy pénzt juttassanak a rendszerbe. Annyi pénzt, ami lehetővé teszi, hogy megfelelően működjenek az állami kórházak, a betegeket pedig ne kényszerítsék a magánellátó rendszer fele.
Raed Arafat doktort lehet szeretni és nem szeretni, lehet tisztelni és lehet kritizálni, de tisztelői és bírálói egyaránt elismerik: ő már letett valamit az asztalra. Öszvérmakacssággal, kitartással, szakmailag kifogásolhatatlanul felépített egy sürgősségi ellátórendszert, ami ma is működik, és szilárd pilléreken áll. Személye garancia arra – legalábbis szeretnénk ezt hinni – hogy kimozdul holtpontjáról a rendszer, annál is inkább, mivel pontosan tudja, hol sántít ma az egészségügynek, gyógyítóiparnak nevezett szolgáltatórendszer: alulfinanszírozottság, trükkös közbeszerzések, a privát kórházak térhódítása az állami ellátórendszer kárára, egészségügyi programok nem megfelelő futtatása, illetve hiánya, póluskórházak hiánya. Pontosan tudja, hogy míg Európában az egészségügy átlagosan 8 százalékos arányban részesül a bruttó nemzeti össztermékből, Romániában ez húsz éve a 4 százalékról képtelen fennebb mozdulni.
Kérdés, hogy az egészségügyi és gyógyszermaffia, a fehér köpenyes érdekcsoportok hagyják-e, hogy határozott intézkedéseket tegyen, avagy ellehetetlenítik a munkáját. Kérdés, hogy a választások lejárta után megmaradhat-e állásában, avagy csak egy hónapos „kirakatminiszterséget” juttattak neki, azaz: valós reformokat szeretne a mindenkori kormány az egészségügyben, vagy csak látszateredményeket?
