Tájat csak belülről…

• 2011-04-20 14:49:02

Paulovics László képzőművész tárlatát mutatták be kedd délután a Bernády Ház földszinti galériáiban.

Paulovics László határon innen és túl méltán ismert és elismert képzőművész: a Szatmárról elszármazott alkotó igencsak nívós tárlatát mutatták be kedd délután a Bernády Ház földszinti galériáiban, a telt házas közönséget egyaránt alkották képzőművészek, színművészek, irodalmárok, művészetszeretők, hiszen a festő-grafikus díszlettervezőként is letette névjegyét, dolgozott a szatmári színháznál, de Marosvásárhelyen is láthatott a közönség olyan előadásokat, amelyek keze munkáját dicsérték.

A Bernády Ház-beli tárlatnyitón – az alkotó jelenlétében – házigazdaként és méltatóként Nagy Miklós Kund fogadta a megjelenteket és köszönte meg nekik általános derültség közepette, hogy megszervezték itt a szatmáriak világtalálkozóját. – A kiállítás válogatás fél évszázad anyagából, nagyobb részét azonban az utóbbi években készített munkák teszik ki. Azok közül, akik itt vannak, sokan közös élményeket ápolnak a művésszel, olyanokat, amelyeket Szatmáron, vagy itt, Marosvásárhelyen éltek meg. Ő most is tulajdonképpen hazajött, utolsó iskolai évét itt végezte, a helyi művészeti iskolában. Tehetségét azóta változatosan és sűrűn bizonyította. Ilyen ez a tárlat is: a festmények kitűnőek, a grafikák elsőrangúak. Paulovics László 1985-ben hagyta el az országot, először Németországban telepedett le, majd Szentendrén, azóta is ott él. Rövid idő alatt Nyugaton is sikerült ismertté tennie művészetét. Azóta is folyamatosan járja a világot, állít ki munkáiból. Az itt látható képek nagy hányada 2008 után készült, fel-feltűnnek alkotások ciklusaiból, hosszabb sorozataiból. Sok időszakában sokféle megközelítésből próbálta önmagából a világot kivetíteni, de saját stílusa mindegyik munkán feltűnik. Az ő szavaival: „Tájat csak belülről kifelé lehet festeni”.

A művész rövid köszönőbeszédében elmondta, jó itt lenni, újra időt tölteni Biluskáékkal, Kilyén Lászlóékkal. – A színház mindig beépül a munkáimba, ezt érzem. Az ember beül a műterembe és nem tud eljönni onnan. Ez az érdekes a szakmában: a harc a művész és a mű között.