Nagy port kavart fel a közintézményekben és közigazgatásban dolgozó apparátus leépítése. Nem akarok a statisztikák elemzésébe bocsátkozni, hiszen ezt megteszik a szakértők, csupán azoknak az egyszerű állampolgároknak a több évtizedes tapasztalatára szeretnék hivatkozni, akiknek dolguk akadt közhivatalokban. És azt is előrebocsátom, hogy a közalkalmazottak között is vannak kivételek, akik valóban szakmai szeretettel, segítőkészen a lakosság szolgálatában végzik a munkájukat.
Azt tudni kell, hogy a 2010. június 30-án kibocsátott 63-as számú sürgősségi kormányrendelet a lakossági arányhoz mérten szabja meg a helyi önkormányzatok alkalmazottainak létszámát. Ez egyfajta kötelező megkötés a polgármesteri hivatalok számára, és az is köztudott, hogy néhány éve zárolták a közalkalmazotti állásokat. Mindezektől eltekintve – tegyük hozzá –, amennyiben csökken – és településeinken ez a tendencia –, illetve nő a lakosság létszáma, attól még nem változik a polgármesteri hivatalokban vagy akár a közintézményekben elvégzendő munka volumene sem a vidéki, sem a nagyvárosi önkormányzatoknál. És itt van a kutya elásva. Ugyanis évtizedekkel ezelőtt már szóba került a politikai körökben a közigazgatás átszervezése, akár a megyék átrajzolása, a bürokrácia csökkentéséért. Ennek kapcsán pedig szóvá tették, hogy digitalizálni kellene a közhivatalokat. Nos, az utóbbira vonatkozó erőfeszítések igencsak lemaradtak az átszervezési szándék mögött, illetve az előbbiről valahogy megfeledkeztek az utóbbi hiányossága miatt. Nem mondom, hogy nem történt előrelépés, különösen az adó és pénzügyi hivatalokban, ahová már elektronikusan lehet beküldeni a pénzügyi jelentéseket. Igaz, még vannak intézmények, ahol ezenkívül még mindig kérnek bizonyos okiratokat is. Hasonlóképpen a helyhatóságok adó- és illetékosztályain is lehetővé tették néhány éve az online adósságtörlesztést. Számos más közhivatal, mint a gépkocsi-lajstromozási vagy akár a személyi nyilvántartó is óriási lépéseket tett a digitalizálás felé. És ez a jó út, amelyen haladnia kellene a kormánynak. Mert akkor biztos, hogy nem lenne szükség annyi közalkalmazottra. S hogy miért késett, késik mindez? Egyrészt, mert kényelmes volt a felduzzasztott hivatalokban dolgozni, vagy inkább mímelni a munkát, az „úgy is eltelik a nyolc óra” felfogás szerint. Sajnos, tudomásom szerint még mindig több Romániában a szolgáltatásban dolgozók – ideértve a közalkalmazotti szférát is – száma azon termelőkénél, akik gyakorlatilag közvetlenül hozzájárulnak a nemzeti bruttó össztermékhez (GDP), és kigazdálkodják az államnak az előbbiek juttatását. Ezért is növelnék a nyugdíjkorhatárt – de ez egy másik történet. Valljuk be azt is, hogy a bürokrácia balkáni mentalitása széles teret adott a korrupciónak. A közigazgatási törvény kimondja, hogy bármely hivatalos beadványra a közhivatal köteles 30 napon belül valamilyen választ, megoldást találni. Ki nem járta meg úgy, hogy a felgyűlt munka és dossziék miatt bármely közhivatalban valamilyen okirat csak úgy „eltűnt” a fiók alján, és ha némi „figyelmesség” az ívek közé került, mindjárt gyorsabb lett az ügyvitel? És ez mindenkinek jó volt. Az államnak, mert a közalkalmazotti szférában dolgozók létszámával nem kellett a munkanélküliek sorait duzzasztani, a közalkalmazott – bár sok esetben panaszkodott a fizetésre – az említett módon kiegészíthette a jövedelmét, a szolgáltatásban részesülő pedig örvendett, hogy végre léptek az ügyében, és ezért sem „köpött”. És mai napig is sok helyen él az a mentalitás, hogy a közalkalmazottak szívességet tesznek az ügyfélnek, és nem egy közszolgáltatást végeznek. Biztosan megtörtént másokkal is, hogy fennhéjazóan, arrogánsan válaszoltak vagy intézték el az ügyüket, mintha szívességet tett volna a tisztviselő. A közigazgatási törvény csavarja, hogy nagyon nyomós okkal lehet leépíteni – kitenni állásából – közalkalmazottat, ezért a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalban sem történhetett meg az a fajta váltás, amelyet a munka hatékonysága érdekében megígért megválasztása után a jelenlegi városvezető.
Az ügyintézés másik kategóriája az önkormányzati projektmenedzselés. Mert az abszurd, hogy jelenleg, ha egy komolyabb beruházást kell megvalósítani, a (papír) bürokrácia miatt minimum három évet kell várni, ameddig a tervből ásónyom lesz a terepen. És hát ez az állapot is jó volt egyeseknek, mert magasabb szinten is lehet(ett) kilincselni engedélyváltásért, a kivitelező kiválasztásáért stb. Amennyiben ezen a téren sem változik a helyzet, akkor a munkát a hivataloknak ki kell szervezniük, vagy valamiféle „külső” szolgáltatást kell létrehozni, azonban ez amolyan cseberből vederbe megoldás, mivel a kifejtett munka értékét ígyis-úgyis a polgármesteri hivataloknak az adófizetők pénzéből kell törleszteniük.
Ezért is feltételezem, hogy amennyiben felgyorsítanák a közintézmények digitalizálását Romániában, mindezek a „jó szokások” megszűnnének, vagy legalábbis elejét lehetne venni e fanarióta megoldásoknak. És egy kicsit felgyorsulna az ország fejlődésének a ritmusa is. Tegyük hozzá, az is igaz, hogy vannak olyan hivatalok, ahol a digitális rendszerben annyira foglaltak az ügyintéző ablakok, hogy hónapokkal előre kell programálni, és elakadhat itt-ott az eljárás, de ezen talán lehetne segíteni, mert ha akarat van, mindent lehet javítani. És hogy ne menjünk messze a jó példával, Magyarországon működik az ún. kormányablak, amelyen keresztül hatékonyan nagyon sok közigazgatási, személyazonossági és adóügyet lehet rendezni, akár a határon túlról is. Olvasóink közül sokan kihasználták már ezt a lehetőséget, tapasztalhatták, miként működik a rendszer.
A bürokrácia leépítéséhez, a digitalizálás felgyorsításához pedig mentalitásváltásra, az oktatási rendszer célirányos szervezésére a digitális kompetenciák irányába és generációváltásra is szükség van. A közügyek intézése – legyen az magánszemélyek, önkormányzatok vagy állami intézmények szintjén – tükrözi egy adott ország civilizációját, társadalmi komfortjának mérvadója. Ha valóban a civilizált európai országok sorába akarunk tartozni, akkor meg kell értenünk, hogy ideje már e téren is lépni. Pláne, ha a gazdasági körülmények miatt erre kényszerít a helyzet.
