Most már teljesen biztos, hogy a húsz évvel ezelőtt elkezdett észak-erdélyi autópályát ebben az évtizedben sem fogják befejezni. A munkát eredetileg nyolc évre tervezték, és ha a dolgok így haladnak, a kivitelezési határidő két évtizedes csúszása sem lenne már meglepetés.
A legutóbbi hír az, hogy a pálya – műszaki szempontból egyik legnagyobb kihívást jelentő – szakaszának megépítésére hónapok óta nem sikerül szerződést kötni. Ha valaha meglesz, ezen a részen a Meszes alatt vezet majd át a haza leghosszabb, 2,9 kilométeres közúti alagútja. Már a pályáztatás sem ment túl simán, de a múlt év végére sikerült lezárni az eljárást, a kivitelezési jogot elvileg egy török társaság szerezte meg. Csakhogy az eredetileg becsült költségeknél az építő annyival olcsóbb árajánlatot tett, hogy a szakhatóság írásbeli magyarázatot kért ennek pénzügyi alátámasztására. A törökök be is adták a kért papírokat, de mivel nem ismerték el ennek az igénynek a törvényességét, az óvásokat elbíráló országos tanácshoz is beadvánnyal fordultak. Így tartunk ott, hogy a licit végeredményének eredetileg december 29-re kitűzött határidejét a napokban már másodszor toldották meg egy hónappal, de az ilyen folyamatokban jártas szakértők szerint akár a nyárig is elhúzódhat az alkudozás. Magát a munkát hat és fél év alatt kellene megtervezni és elvégezni a pályázat szerint, tehát a 2030-as átadás már most sem látszik megvalósíthatónak. És akkor még hozzá kell tenni, hogy az abszurdisztáni közberuházási módi szerint egy-két éves késések olyan apróságnak számítanak, amire sokan már a fejüket sem kapják fel, szóval jó, ha meglesz az a szakasz az eredeti kivitelezési határidő két évtizedes jubileumára. Addig már neki is lehet fogni az elsőként elvégzett részek felújításának a sztrádán, hogy az építők ne essenek ki a gyakorlatból. Meg aztán éppen 2032-ben is lesznek törvényhozási választások a menetrend szerint, tehát majd az akkori kormány learathatja a babérokat az átadásnál. A következő itt még nem fog szalagot vágni, legfeljebb kampányolni.
A már említett technikai kihívásokra gondolva azt még pozitív fejleményként is el lehet könyvelni, hogy a szakhatóság az építő körme alá nézett a gyanúsan olcsó árajánlat láttán. Mifelénk, ahol az olcsó ár a döntő tényező a minőség helyett egy közberuházás odaítélésénél, az építők nem ritkán taktikáznak úgy, hogy egy, már első látásra is vállalhatatlanul alacsony árajánlattal elnyerik a kivitelezési jogot, aztán később alkudoznak még több pénzért az állami illetékesekkel. Vagy beletörik a lapátnyelük ebbe az üzleti gyakorlatba, s csődöt mondanak, ilyenre is volt példa. De, ahol egy közel három kilométeres alagút megépítése forog kockán, a minőségre minden eddiginél jobban oda kellene figyelni, mert a hanyagság később még a fél világ címlapjaira röpítheti kies hazánkat egy tömegkatasztrófa híreivel. Ezt a szenzációt jó lenne elkerülni.
