Szolgáló szeretet
2011-04-11 11:10:24
- Bölöni Domokos
Találó a cím. Sebestyén Péter, megannyi paptársához hasonlóan, nagy szeretettel végzi szolgálatát, néhány éve azonban nemcsak lelkészként, hanem közíróként is hallatja szavát, közli könyveit: Beszélgetések a Hegyi Beszédről, 2006; Lukács, az ikonfestő evangélista, 2008. És itt a harmadik kötet, a Szolgáló szeretet (Erdélyi Gondolat, 2011), melynek előszavában Nagy István fizikatanár ezt írja róla: „Ellátja híveit a rá bízott egyházközségben. Rendszeresen hallhatják a magyarok, amint a Marosvásárhelyi Rádió római katolikus perceiben szól a hallgatósághoz. Hetente olvasnivalóval szolgál a Központ című hetilapban. Gyakran jelennek meg írásai az Erdély Ma internetes lap Hitvilág és Publicisztika rovataiban. Hazamegy szülőföldjére, hogy kalákában kaszálhasson falusfeleivel. Teljes ember, akit a benne lakó szeretet »működtet« és éltet. Ez a jellemvonása lüktet e könyv lapjain olvasható írásaiban is. Szereti a Teremtő Urat, teljes testi-lelki lényével szeret minket, hallgatókat, olvasókat, kapálókat, gyermekeket, nevelőket, vele együtt imádkozókat, ezért szeressük mi is őt, hogy minél többet szolgálhasson bennünket és mi őt, rá is figyelve. Szolgáló szeretete legyen mindannyiunkkal.”
A kisesszék, gondolatfutamok, elmélkedések a szolgálat teljességét hirdetik, szóljanak az erdélyi magyar kereszténység ezer évéről, az ökumenikus hét lényegéről, kapcsolódjanak Keresztelő Szent János születése napjához, a csíkszentgyörgyi búcsúhoz, a szentek közbenjárásához („A szentek isten diplomatái”), vagy a Mikulás-naphoz, a karácsonyi ünnephez, elsőmisés paptestvér köszöntéséhez, kapcsolódjanak akár a világhálón zajló vitához (a papi hivatásról, némely papok pedofíliájáról), legyenek emlékmorzsák egykori mentorokról, feljebbvalókról, kollégákról, példás életű kántortanítókról, villanatok mások könyveiről –, és így tovább. A jó pap nemcsak holtig tanul, hanem életében is mindenről van megszívlelhető mondanivalója, és azt nem hallgat(hat)ja el.
A szolgáló szeretet olyan kulcsszó, amely nélkül értelmét vesztené a hit gyakorlása, az evangélium hirdetése. „Istenszeretetünk jele – mondja Sebestyén Péter – a vele való kapcsolatunkról árulkodó jel az is, ahogyan egyházunkról beszélünk magunk között, civil barátainkkal, a laikus hívőkkel, ahogyan Isten ügyéért, de tulajdonképpen Érette fáradozunk a hétköznapokban. Hogy a világ változandóságai, pénzügyi vagy politikai válságai ellenére megőrizzük azt az első szeretetet, amely rabul ejtett, fogva tartott, és amely ma is ösztönöz, hogy beteljünk Vele.”
