Kertész Hajnalka fotókiállítása a Bernády Házban

• 2026-10-18 09:00:00

• -

Ecce homo 

Október 8-án, csütörtökön délután a marosvásárhelyi Bernády Ház emeleti kiállítótermében Kertész Hajnalka székelyudvarhelyi fotós fényképeiből nyílt kiállítás Ecce homo (Íme az ember) címmel. A megjelenteket Both Gyula, a Marx József Fotóklub elnöke köszöntötte, majd a tárlatot Vajda György, lapunk munkatársa méltatta. Az alábbiakban ebből közlünk részleteket.

Kertész Hajnalka Székelyudvarhelyen született. Az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolán szerzett biológia szakos tanári diplomát 2000-ben. Azóta szülővárosában él, és a környező falvakban tanít. Gimnazista korában vásárolta meg első fényképezőgépét, egy Smena 8-ast. 2005-től digitális fényképezőgéppel fotózik; kedvencei közé tartozik a természet- és a szociofotózás, valamint a portrézás. Az alkotó 2017-től a Homoród Fotóklubnak, 2021-től a Román Fotóművészek Szövetségének, 2022-től a Magyar Fotóművészek Világszövetségének, 2023-tól a Kárpát-medencei Fotósok Társaságának a tagja, 2026-ban pedig a Marx József Fotóklubba is belépett. 2021-ben és 2023-ban elnyerte a Szathmári Pap Károly-aranyérmet, 2025-ben a MAFOSZ Szalon klasszikus kategóriájában szerzett aranyérmet a fotójával, a Magyar Fotóművészek Világszövetsége pályázatán Reformkor-bronzérmet kapott, a kolozsvári FDE etnofotó-pályázatán pedig az Art Image- és portrékategória díját nyerte el, szintén 2025-ben. Több hazai és nemzetközi versenyen, fotótáborban is részt vett, ahol folyamatosan csiszolja fotóművészeti készségeit és tehetségét.

Kertész Hajnalka Ecce homo (Íme az ember!) című fotókiállítása szervesen beilleszkedik a marosvásárhelyi Marx József Fotóklub tagjai által kedvelt tematikába: a szociofotózásba, a falu világának képi rögzítésébe. Nem véletlenül, hiszen túl azon, hogy ezeknek a kompozícióknak magas művészeti értékük van, legalább ennyire fontos a dokumentumjellegük is. Egy olyan világ tárul ugyanis a néző elé, amely itt nálunk, Erdélyben még létezik, autentikus, de sajnos már eltűnőfélben van.

A fotós azért ragad magához egy eszközt, a fényképezőgépet, hogy a saját szemén keresztül láttassa a világot, és megmutassa másoknak, miként gondolkodik róla, és hogy a nagyközönség elé tárja képbe fogalmazott gondolatait. Kertész Hajnalka Ecce homo kiállítása is pontosan ezt teszi. Mert lehetnek ugyan azonosak a helyszínek vagy a szereplők – hiszen, amint említettem, a Marx József Fotóklub tagjainak is kedvelt témája elevenedik meg e képeken –, de mindegyikben van valami más, különleges és egyedi: az alkotó gondolkodásmódja, belső énje, amely akaratlanul is megjelenik a képeken. Hiszen a fotós a fényképen keresztül nemcsak látja és láttatja a világot, hanem megmutatja azt is, hogyan közelít hozzá, miként tükrözi sajátos módon a témát. Mit keres abban a fotó keresője által keretbe zárt történetben? Mert bármennyire is statikus egy fénykép, ha jó a felvétel, a rajta lévő elemekkel rendkívül sok mindenről tud mesélni: az emberekről, a környezetről, a napszakról, az elvégzett munkáról és még megannyi apró részletről, amelyek mind-mind abban segítenek, hogy ki-ki a maga módján értelmezhesse a látottakat.

Kertész Hajnalka fotóiból sugárzik a humor, a jókedv és az életigenlés. Ha alaposabban megfigyeljük a fényképeket – különösen a portrékat –, láthatjuk, hogy az alanyok többnyire mosolyognak, vagy éppen olyan élethelyzetben kerültek lencsevégre, amelyben igazán jól érzik magukat. Ha valaki azt teszi, amit szeret, az számára a legnagyobb boldogságot jelentheti, és ez az öröm tükröződik a fotókon is: Kertész Hajnalkáé, aki rögzítette a pillanatot, és az alanyoké, akik tudatosan vállalták a megörökítést. A felvételekről lerí a képbe kerültek büszkesége és öröme azért, amit és ahogyan tesznek, s amiért a kamera elé álltak. Van-e annál nagyobb bűvölet, mint amikor örülni tudunk az élet apróságainak: egy jól elkészített savanyúságnak, a tornácon száradó kukoricának, a kalapnak készülő szalmafonatnak, vagy egyszerűen csak a jól végzett napi munkának – mint az a juhászbojtár, aki fejésre hajtotta be a juhait? És a sort hosszan folytathatnánk. Ez talán a szemlélőt is elgondolkodtathatja azon, hogy melyek azok az apró örömök a családban, a szeretteink körében vagy a munkahelyen, amelyek a Kertész Hajnalka fotóin látottakhoz hasonlóan mélyen rögzülnek bennünk.

A portrék mellett az Ecce homo című kiállításon olyan életképek is megjelennek, amelyek a portrékhoz hasonlóan rendkívül életszerűek. A szánkózás, a farsangolás vagy a napraforgótábla előtti, mezőről való hazaindulás mind-mind olyan felvétel, amely mögött egy-egy lezárult ciklus pillanata villan fel, ez pedig egy új, reményteljes kezdetet is jelenthet. Ha jól belegondolunk, ezek a fotók is történeteket mesélnek el. Az átmenet pillanatai jelennek meg előttünk: a téli ünnepkört lezáró farsang, a mezőgazdasági idényzárást jelentő őszi betakarítás, vagy akár a zarándoklat, amely egy különleges vallási esemény felemelő mozzanata. Az életképeken belül feltűnik egy másik alkategória is, amely különösen megragadó: a falusi emberek kapcsolatát ábrázoló képek a háziállatokkal – azokkal a hasznos és fontos teremtményekkel, amelyek nélkül üres lenne a vidéki porta. Bár tudjuk, hogy falun a haszonállatokat nem kedvtelésből tartják, mint városon a kutyákat vagy a macskákat – hiszen a disznót, a marhát, a háziszárnyast idővel levágják és elfogyasztják –, Kertész Hajnalka fotóiról mégis az sugárzik, hogy a gazdák szeretettel nevelik és gondozzák ezeket az állatokat.

A kiállítás eszenciáját talán az a Torockón készült fénykép tükrözi a legjobban, amelyen a Kis Szent Teréz-kápolnából kilépő, gyönyörű népviseletbe öltözött fiatal pár felett az alábbi felirat olvasható: „Ahol szeretet és jóság, ott van Isten.”

Kertész Hajnalka szép képein ott van a szeretet és a jóság. Ez a tárlat talán a szemlélőt is felvértezi azzal az igénnyel, hogy innen távozva a saját környezetében is keresse a szeretetet és a jóságot, s rögzítse azokat a pillanatokat, amelyek örömöt okoznak neki – hiszen ezekért a pillanatokért érdemes élni.

Aki tehát szívesen kalandozna a Székelyudvarhely környéki, a hagyományokat még őrző erdélyi falvak világában Kertész Hajnalka képein keresztül, látogasson el a Bernády Házban látható kiállításra, mert igazán érdemes.