Szili Katalin: Nem szeretnék a politikai adok-kapokban részt venni

• 2013-06-18 15:07:42

• Mózes Edith

Szili Katalin, a magyar országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága autonómia albizottságának elnöke, a Szociális Unió elnöke nemrég Marosvásárhelyen, a Sapientia egyetemen tartott előadást a fenntartható fejlődésről.

Fotó: archív

Szili Katalin, a magyar országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága autonómia albizottságának elnöke, a Szociális Unió elnöke nemrég Marosvásárhelyen, a Sapientia egyetemen tartott előadást a fenntartható fejlődésről. Az esemény adott alkalmat a beszélgetésre a jövő évben sorra kerülő magyarországi parlamenti választások előkészületeiről, mivel a jelek szerint máris megkezdődött a kampány, pártközi tárgyalások folynak, koalíciók körvonalazódnak, ígéretek hangzanak el jobbra és balra.

– Számomra is úgy tűnik, valóban elkezdődött a kampány. Mi azonban nem szeretnénk ebben a politikai adok-kapokban részt venni. Nagyon fontosnak tartom, hogy a magyar társadalom túllépjen azon a politikai gyűlöletstruktúrán, ami ma létezik. Éppen ezért készítjük a programunkat, májusban szakmai vita keretében véglegesítettük a dokumentumot.

– Melyek ennek a programnak a legfontosabb pontjai?

– A legfontosabb kiindulópontja az, hogy azokat a társadalompolitikai elképzeléseket – négykulcsos adó, szociális kérdések megoldása – vagy ahogy mostanában fogalmazni szoktam, amelyek a jól létünknek a megoldását szolgálják, asztalra tegyük. Ehhez a gazdaságot, a gazdasági lehetőségeket eszközként, a mai magyar realitásokból kiindulva kell kezeljük, nyilván azzal együtt, hogy a mi elképzelésünk az, hogy egy olyan kérdésben alapvetően közmegegyezést látunk szükségesnek, mint amilyen a közjogi berendezkedés, a közigazgatási berendezkedés, illetőleg az egészségügy, oktatás kérdése. E mögé még egyet mondanék, ez nyilván a közös nemzetpolitika. Mi viszont, mint már említettem, nem szeretnénk ebben a gyűlöletstruktúrában részt venni, azt viszont fontosnak tartjuk, hogy anélkül, hogy bármelyik politikai erő irányában a kritikánkat megfogalmaznánk, egy saját pozitív elképzelést tegyünk az asztalra. Ennek az első eleme volt a saját alkotmánytervezetünk, s nyilvánvaló, hogy számokkal alátámasztott költségvetéssel is szeretnénk a saját programunkat is alátámasztani. Abszolút pozitív attitűddel kívánunk társadalmi támogatást szerezni.

– Mi a Szociális Unió nemzetpolitikájának a legfőbb sajátossága?

– Azt hiszem, ebben is elmondhatom ezt a közmegegyezést. Hiszen mi magunk, a szimbolikus téren túl, tehát ami a kettős állampolgárság támogatását illeti, vagy adott esetben személy szerint én, 2004. december 5-én a nemzetpolitikában, úgy gondolom, hogy önmagában az, hogy a társadalmat nem a nemek irányába, hanem pontosan az irányba próbáltuk elmozdítani, hogy mindenki saját lelkiismerete szerint szavazzon, ha már a politika nem oldotta meg ezt a kérdést, ezen túl, mi nagyon fontosnak tartjuk a párbeszédet, azt, hogy semmi ne történjen a nemzetpolitikában a külhoni magyarság – akár tömbben, akár szórványban élők – nélkül, csak velük, mi együtt kell ezt megteremtsük. A legfontosabbnak a konszenzust tartom. Talán ezt kellene aláhúznom, ami a nemzetpolitikát és a konszenzuális pártpolitikát jelenti, és ezáltal tudjuk megteremteni azt, hogy valóban egy hosszú távú erős nemzet közösségi érzését tudjuk a magunkénak.

– Számít-e a Szociális Unió a határon túli magyarok szavazataira?

– Nem gondolom, hogy nekünk kampányolnunk kellene itt. A Szociális Unió Pártja mindig megtette azt, hogy pontosan akkor legyen a külhoni magyarság kérdéseiben, a velük együtt történő megoldások keresésében operatív, amikor ez nem kampány kérdése. Számunkra ez nem kampánykérdés, hanem egyszerűen az együvé tartozás, összetartozás kérdése, így nyilvánvaló, hogy ma például csínján bánnék azzal is, hogy a kampányban mi történik a romániai magyarság körében, hiszen nem hozhatjuk őket olyan helyzetbe, hogy a saját országukban kelljen úgymond két cintányér között a levegővé válniuk, éppen ezért nagyon fontosnak tartanám azt is, hogyha a hazai politikai erők az anyaországban egy olyan kampányminimumban egyeznének meg, amiben nem teszik kiszolgáltatottá azokat, akik egyébként lehetőséget kaptak arra, hogy a magyar politikában a voksukat letegyék. Bár ennél én egyébként tovább mentem volna, mert én nem csak és kizárólag az aktív választójogot, hanem a passzív választójogot is biztosítottam volna, ezért volt számunkra fontos a kétkamarás parlament létrehozása, de ha már ez nem történt meg, akkor sokkal praktikusabbnak tartottam volna, ha nem pártpolitikában kellene a voksokat leadni különböző politikai listákra. Lett volna lehetőség arra, hogy határon kívüli egyéni körzetek legyenek, és onnan bekerülhessenek politikusok a magyar parlamentbe, mintegy a nemzet képviseletében, a külhoni magyarság képviseletében. Lehet, hogy sokkal inkább megoldást jelentett volna arra, ami kivonta volna ebből a pártpolitikai csatározás mezejéből a külhoni magyarságot.

– Hogyan értékeli mindazt, ami az erdélyi magyar politikában történik?

– Az az érzésem, hogy azt, ami a magyarországi politikában történik, sikerül minduntalan exportálni, nyilván azzal együtt kell tudnunk élni, hogy mindenki másként látja, és egy demokratának el is kell fogadnia, hogy toleráns a mások véleményével, meghallgatja a mások véleményét. Én egyetlenegy dolgot tartanék magunknak fontos kiindulópontnak: ne hozzuk egymást olyan helyzetbe, ami bárkit kiszolgáltatottá tesz egyébként a többségi politikával szemben. Azt gondolom, hogy szükséges lenne néhány kérdésben, amiről beszéltünk: akár az autonómia kérdésében, hogy legyen kooperáció, legyen közmegegyezés. Tudnunk kell azt, hogy mi az a két-három ügy, ami a nemzet szempontjából, az erdélyi magyarság szempontjából nagyon fontos, s abban kellene kooperálnunk. Viszont vitáknak lenniük kell, én nem is tudok elképzelni egy olyan világot, amely uniformizált és mindenkinek ugyanazon véleménye lehet csak.

– Magyarországon egyfajta baloldali választási szövetség látszik körvonalazódni. Szándékozik-e ehhez csatlakozni a Szociális Unió?

– Erre egyértelmű a válaszom. Az elnökségünk erről már döntött, hogy nem, nem kívánunk csatlakozni. Számunkra egyébként például, ha már itt, Marosvásárhelyen beszélgetünk, az egyik fontos kérdés és választóvíz volt a nemzetpolitika kérdése, hiszen mi magunk nem most, én 2009-ben mondtam, hogy a Magyar Szocialista Párt tagjaként, hogy kérjünk bocsánatot a 2004. december 5-ért. Akkor ez nem történt meg. Én úgy hiszem, hogy az embernek mindig tükörbe kell tudnia nézni. Ez egy olyan törésvonal, ami miatt nem kívánok ahhoz csatlakozni, meg hát furcsa is lenne, és hiteltelenek lennénk, ha visszatérnénk egy olyan operációba, ahol mi már nyilvánvalóvá tettük, hogy egy balliberális politikai erőt nem tartunk igazán baloldali politikai erőnek. A demokráciában nem a két politikai pólusnak lenne szabad csak meghatározni azt, hogy mi történjen az országban. Én hiszek egy olyan demokráciában, ahol minden egyes társadalmi réteg, közeg megtalálja a maga politikai pártját, amellyel kooperálni tud, és bár túl sok esély nincs rá, de nagyon örülnék, ha a következő parlament sokkal színesebb lenne, és nem a kétpólusú politika irányában indulnánk el, lenne lehetőség arra, hogy kellő kritikával, ne csak a szélsőségek uralják a terepet. Azt gondolom, hogy ma igény lenne arra, ami a kooperatív, higgadt és párbeszédre épülő politikát jelenti. Hiszem, hogy van esély arra, hogy másmilyen politikai erők is felnőjenek, amelyek nem csak és kizárólag ebbe a struktúrába illeszthetők.