Ilyenkor, év elején, mindenki békés, boldog új évet kíván
embertársainak. Ami rendjén lenne, ha nem erről a szép, de „spirituális szempontból” zaklatott országról lenne szó. Itt még a jókívánság is „eredeti”. Az ország első embere, miután nyeglén újból elutasította a két nagyon fontos – a fejlesztési és szállítási – minisztérium élére javasolt jelöltet, boldog új évet kívánt, aztán magyarázat nélkül hátat fordított, és faképnél hagyta a sajtót. Holott ő maga is tisztában van azzal, hogy ennek az országnak éppen infrastrukturális fejlesztésre és beruházásokra lenne szüksége. Amint azzal is tisztában kellene lennie, hogy magyarázattal tartozik azoknak, akik az elnöki bársonyszékbe juttatták. Szeszélyeskedésnek egy államfő hivatali életében nincs helye.
Nem biztos, hogy éppen a kijelölt tárcavezetők oldották volna meg azokat a problémákat, amelyeket a rendszerváltás utáni kormányok három évtized alatt sem voltak képesek megoldani. Ami azon kívül, hogy rosszak az útjaink, nincsenek nagylélegzetű, fejlődést hozó és munkahelyteremtő befektetések, azt is jelenti, hogy valakik rengeteg (köz)pénzt bezsebeltek potyára. Elvártuk volna, hogy legalább a látszatát mímelje annak, hogy érdekli az ország sorsa. Hiszen most már egyenesen az elnöki palotából üzent, hogy újabb mandátumra fáj a foga.
Ha emellé odatesszük az ugyancsak „eredeti” igazságszolgáltatást, amely, mint kiderült, az utóbbi években a törvényt semmibe véve „osztotta” az igazságot, vívta az úgymond korrupcióellenes harcot, vagy a főügyészt, aki, ugyancsak az elnöki szeszélynek hála, továbbra is vígan ül a székében, láthatjuk, hogy nagyon nincsenek rendjén a dolgok. A főügyész esetében annak az intézménynek a vezetőjéről van szó, amely az elnök ingatlanüzelmeit vizsgálja, és próbálja kihallgatni a feleségét, akinek, úgy tűnik, esze ágában sincs alávetni magát a törvénynek. És ami az ő esetében „természetesen” nem jár következményekkel.
Ha az államfő őszintén a javát kívánná az országnak, akkor tenne azért, hogy törvényesen és hatékonyan működjenek az állam intézményei, mindenki azt csinálja, amire mandátumot kapott a választóktól.
A legutóbbi elnöki elutasítást követően a kormánypártok kijelentették, minden alkotmányos eszközt igénybe vesznek a visszaélések ellen, beleértve a bűnvádi feljelentést is. Bár korábban fontolgatták, a felfüggesztés lehetőségével egyelőre nem kívánnak élni most, amikor Románia vette át az Európai Unió bizottságának elnökségét. A mandátum július elsejéig tart, ami azt is jelenti, hogy az államfő mandátumából kevesebb mint fél év marad hátra, és mire a referendum lejárna, a mandátum is a végére érne. Tehát egyrészt felesleges pénzkidobás lenne, másrészt az államfő áldozatszerepben tetszeleghetne, ami kapóra jönne az újabb mandátumért vívott küzdelemben.
Az elnök egyelőre arrogánsan magabiztos, szeszélyes, mint egy nagylány, talán meg sem fordul a fejében, hogy esetleg el is bukhat a választáson.
