Szent-Györgyi Albert mint népmondahős
2013-11-01 11:58:11
- Ráduly János
A Hazanéző folyóirat 2012-es első-második (összevont) számában jelent meg Második világháborús mondák című anyagunk, amely – ugyanazon évben – az Árpa, árpa, learatlak.
A Hazanéző folyóirat 2012-es első-második (összevont) számában jelent meg Második világháborús mondák című anyagunk, amely – ugyanazon évben – az Árpa, árpa, learatlak. Hat néprajzi közlemény kötetünkbe is „bevonult” (Silver Tek Kiadó, Marosvásárhely, 2012. 43-53. old.). Hangsúlyoztuk: „Ma már világos: historikus népmondának (is) felfogható minden olyan »beszámoló«, egyéni és kollektív emlékezet, amely régi vagy közelmúltban lejátszódott társadalmi eseményekhez kapcsolódik”.
2011. augusztus 17-én az akkor 88 éves kibédi Simonfi Lászlótól hat mondaszöveget írtunk le. A másodiknak ez a címe: Fogolytáborban láttam Szent-Györgyi Albertet. Íme a szövegváltozat:
„Én 1945. április 28-án vagy 29-én estem orosz fogságba Berlin külvárosában. Nemcsak én, hanem az egész magyar zászlóalj. A vezetők is, rengeteg tiszt. Jó tíz nap múlva vége lett a második világháborúnak.
Minket, akik foglyok lettünk, elvittek először Lengyelországba, Cilencikbe, aztán utána Podzdam következett. Itt kétszázezerre gyarapodott a foglyok száma. Bevagoníroztak, azt mondták:
– Visznek átképzésre.
Hát a vonattal kelet felé vittek, Oroszországba, a 165-ös számú központi politikai lágerbe, mégpedig Sztáricin fogolytáborba. Ez a tábor a Volga felső folyása és az Oka közti homokdombon volt, körülötte víz, mocsarak, posványok. Ott ment el a transzszibériai vasútvonal.
Ennek a 165-ös fogolytábornak volt tíz fióktábora Gorkij város körzetében. Emlékszem, mikor megérkeztünk a helyszínre, három napig nem engedtek be a táborba, mert tífuszjárvány volt.
Az itt való táborban én műhelybe kerültem. Toborozták azokat a foglyokat, akik értettek a famunkához és a kádármesterséghez. Mondtam:
– Én Kibédről vagyok, ott szinte mindenki ért a faragáshoz.
Összekerültünk vagy kétszázan-kétszázötvenen. A hadseregnek főleg szekereket csináltunk és fosznideszkából tartályokat. Ezek négy méter magas és négy méter széles tartályok voltak, beleásták a földbe, úgy, hogy csak egy méter maradt a felszínen. Állatokat itattak belőlük.
A sztáricini fogolytáborban volt még Rákosi Mátyás, én már őt nem láttam, el volt víve Moszkvába. Aztán ott volt még Lander, Hollós, a gyergyói King, ez örmény volt. Itt láttam meg Szent-Györgyi Albertet, a Nobel-díjas tudóst. Arról, hogy miként került a fogolytáborba, semmit sem tudok. De megtörtént az, hogy megjelent egy helikopter, kiszállt belőle két tiszt, s mentek az irodába. Hívták Novák Lacit, az 1-es barakk főhadnagyát, a barakkparancsnokot, ő marosvásárhelyi volt, mondták, hogy jöttek Szent-Györgyi Albertért.
A két helikopteres tiszt hamar cselekedett, még annyi időt sem adtak Szent-Györgyi Albertnek, hogy elbúcsúzzon a társaságtól. Volt Szent-Györgyinek egy katonai tarisznyája, nem táska, hanem tarisznyaféle, azt feldobta a vállára, s a két tiszt kíséretében odalépett a helikopterhez. Én őt szemügyre vettem, ugye, a Nobel-díjat még a háború előtt megkapta. Magas ember volt, egyenes szálú, szőke férfi. Azt már nem tudom, hogy volt-e valami rangja. A helikopter, amelyik elvitte, a Nemzetközi Vöröskereszté volt.”
Adatközlőnk visszaemlékezése zömében konkrét tények ismertetését tartalmazza. Egyik nagy erőssége a Szent-Györgyi Albertre való hivatkozás: betekintést nyerünk az oroszországi sztáricini fogolytábor mindennapi világába, megismerjük azt a társadalmi miliőt, amely a tábor „sajátossága” volt. Adatközlőnk hangsúlyozta: „Arról, hogy miként került (Szent-Györgyi Albert) a fogolytáborba, semmit sem tudok”.
Nos, a Népújság heti melléklete, a Harmónia 2013. szeptember 19-i száma fényt derít a fogolytáborba való kerülés körülményeire. A 120 éve született Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas biokémikus című összeállításban ez olvasható: Szent-Györgyi Albert „A második világháború idején titkos diplomáciai küldetést is vállalt, majd 1944 őszén illegalitásba vonult, mert Hitler személyesen adott parancsot elfogására: a svéd követségről csempészték át már szovjet ellenőrzés alatt álló területre. 1945 után párton kívüli meghívott parlamenti képviselő volt”.
Ez az összeállítás nincs „szerzősítve”, de pontosan tudjuk: a mellékletet „Szerkesztette: Ferenczi Ilona”.
A fogolytáborban eltöltött hónapok-évek után a nagy tudós tollal is szolgálta az emberiség előrehaladását. Cikkeinek kis gyűjteménye Romániában is megjelent Az élő állapot. Válogatott írások címmel (Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1973. Mellékeltük a belső címlap fénymásolatát). A válogatást gondozta Szabó T. E. Attila. A kötetet bevezető kis Ajánlásban Szent-Györgyi így fogalmazott: „A természettudomány új módszerhez segítette az embert, amivel problémáit megközelíteni vagy megoldani tudja. A megismerésnek nincs határa… A haladást az ember történetében nem a tudományos kutatásban, hanem egy új etika, új ember és ember közti viszony kialakulásában látom”.
