1795. május 21. Pest, Gecse Dániel medikus levele Teleki Józsefnek
Én most ennél fogva bátorkodom Excellentiádnak alázatosan udvarolni azon fekete Scenának [jelenetnek] le írásával, a’ melyen tegnap u.m. 20-a May reggel (6. és 8 ora között a’ közönségesen tudva lévő, Felség-bántásnak vétkéért el fogattatott pártütőknek halálra ítéltetett 5 nevezetesebb fejei, Abbas (abbé) Martinovits, Hajnotzi, Latzkovits, Sz[ent] Marjai, és G[róf] ‘Sigrai tulajdon fejek elvesztésével az Hóhér által meg bűntettének. Már régen figyelmeznek vala az Újság kívánók az halálos Sententia [ítélet] ki mondattatása után a’ dolognak kimenetelére, hogy ha valyon Nyernek e’ Grátziát?[kegyelmet] melyre midőn érdemetleneknek 20-a May virradat előtt egy órakor innen Pestről, mind a’ Lovas, mind a’ Gyalog katonaság által ment Budára, a’ Gyalogok rész szerént a’ Várnak minden utzáira el osztattak, rész szerént ki mentek a’ váron kivül a’ Kristinavároson felyül lévő mezőre, a’ holott az avégre készített homokos dombotskát, a’ büntetésnek helyét környül vették egynégyszegü formában, Quarreban; a’ lovasok pedig mindenfelé patroliroztak [járőröztek] és a’ gyalogokkal együtt körül fogták a’ Klastromot, a’ melyben a’ rabok voltak; és onnan egy utat formáltanak a’ Bétsi kapu felé, a melyen hatodfél órakor a’ Bűnösöket ki indították, egy egy négy lovu paraszt Szekéren külön külön egymás után, mindeniken ült egy Pap, (de G[róf] Sigraival kettő) és két v[ár]megye Hajdúja, midőn el jutottanak a helyre előbb bé vitetett Martinovits a Quarreban [négyszögbe], a’ kinek Ítélete azzal nehezítetett, hogy ő nézze a’ többeknek halálát, és irásai a’ Hóhér által égettessenek meg; A’ Dombotskára legelől vitetett G[róf] ‘Sigray, aki már akkor félig meg volt halva. Sententiájának fel olvastatása, és imádkozása után egy öreg executor [hóhér] háromszor vágott Nyakához, és ugy ütötte el fejét; második volt Sz[ent] Marjai, akinél a’ többivel együtt az öreg executornak fia, egy ütéssel el végezte kötelességét; következett Latzkovits, ez régen hogy haragudott Martinovitsra, azt az okát adván, hogy ő soha Papnak nem hitt, most még is a’ miatt kell néki meg halni, ez sem az utánn, sem az helyen legkissebbet sem imádkozott, hanem vakmerő bátorsággal el hallgatta Sententiáját, és midőn a’ Pap által intett volna utolsó órájában az imádságra, és a’ véghetetlen sok Népnek jó példa adására, akkor bajuszszát sodorta és körül nézte a’ sokaságot ‘s azt mondotta: Sok Nép Még a’ koronátiokor [koronázáskor] se volt ennyi; azonban ő jelen vagyon igaz, hogy ez a’ halál különös dolog; továbbá azt mondotta, hogy Martinovitsnak meg kell mondani, hogy kurvannya ő már nem haragszik reá. Utolsó volt Martinovits, a’ ki felette nagy kétségbeesésben, és imádkozásban szüntelen tsokolta a’ kezében lévő feszületeit, feje el ütettvén, irásai a’ Dómban (a dombon) meg égettettek; Testeik temettetni el vitettek koporsóban rakattatván. Ez Nap ki szabadultanak az Ártatlanak is, u.m. Tisz[teletes]. Túros Péter Uram, az Ocsai Ref Pap, Tisz. Fodor Ur, a’ [nagy]körösi Professor, az ifjú Kazintzy Miklós, a’ Theatralista [színész] Sehy, a’ kikkel magam Személyesen beszéltem; a’ többekről keveset tudunk. (…) Azon két utolsó Status Raboknak 3-a Juny [június 3-] lett executaltatások [kivégzésük] után (a’ kikről talám már Excellentiád előtt nem mondhatok Újságot, minthogy azt az elébb Mlgs Báró Pronay Sándor Ur eö Nsgnak környül-állásoson meg irtam volna) nem esett semmi Nevezetes történet, mellyel Excellentiádnak udvarolhatnék; A’ halálos Rabok, akik Gratiát nyertek határozottan, a’ többek pedig meg határozott ideig való rabságra másuvá vitettetnek; Bátorkodom most udvarolni Excellentiádnak ezen rossz gyümöltset termő Élő fával, a’ melyen a’ Status raboknak egy mástol való eredetek, Nevek, büntetések, vagy el Szabadittatások le vagyon rajzolva; Ilyenekkel a’ mostani vásárban a Kép-Árulok magoknak jo hasznot hajtottak; A’ Sententiájok is mindnyájoknak Nyomtatásban már ki jött, de ennek küldésében nem találtam alkalmatosságot.
Gecse Dániel (1768-1824) orvosdoktor, az Emberszereteti Intézet későbbi alapítója, patrónusának, Teleki József grófnak, a koronaőrnek küldött tudósítása az első és legkorábbi, amely eddigi tudomásunk szerint a magyar jakobinus mozgalom vezetőinek kivégzéséről íródott.
Bár a szöveg 1965 óta hozzáférhető nyomtatásban is, mégsem figyelt fel rá senki, mert egy orvostörténeti közlemény rejtette több mint 50 évig. A közlője Marosvásárhely múltjának egykor jól ismert búvárlója, Fodor István, a Krónikás Füzetek c. sorozat útnak indítója.
