Szóba került már, hogy a kormány igyekszik az idén meghúzni a nadrágszíjat, ám gazdaságilag nem mindig okosnak tűnő intézkedésekkel. És a „politikai” döntéseknek is komoly szerepük van a megszorításoknál, mindezek után pedig nehéz tetten érni egy hosszabb távon is fenntartható koncepciót a kormány ez irányú munkájában.
A napokban az állami alkalmazottak bérpótlékainak kérdése van napirenden, amit minden jel szerint elegáns lendülettel besepernek a szőnyeg alá, mert liberáliséknál nem akarják megharagítani a választások után frissen pozícióba hozott klienseket.
Az már pár nappal ezelőtt is felmerült, hogy a pótlékokat le kellene vágni, aztán a fő kormánypárt hétfői vezetőségi ülése előtt a miniszterelnök már finomított ezen az állásponton, azt mondva, hogy újra kéne elemezni a bértörvényt. Az ominózus ülésen meg azt a döntést hozták, hogy a dolgot a parlamentre bízzák, és közben a munkaügyi minisztert is felkérték, hogy elemezze a kérdést. Azt már csak névtelen forrásokra hivatkozva közölték a hírportálok, hogy az ügyben a végső döntést nem a kormányfő, hanem a párt elnöke hozta meg, akinek az elégedetlen klientúra már a kormányzati pozíciók osztogatásakor is a fejét követelte, és nem vállalta fel az újabb konfliktust. Ezek után lehet sejteni, hogy a parlament nem fog sietni sem a döntéssel, sem pedig a közalkalmazotti bérpótlékok megnyirbálásával. Még az ellenzék sem fogja a kormány fejét követelni ennek a kérdésnek a kapcsán, mert az aktahuszárok hadseregét ők sem mernék bántani. Az ő haverjeik is bőven részesülnek ebből a húsosfazékból. Mert nem kevésről van itt szó, a pótlékok az állami alkalmazottak bérköltségeinek nagyságrendileg a negyedét teszik ki, évente 26 milliárd lejt. A kérdés gazdasági oldalát nézve itt több mint tízszer annyit lehetett volna spórolni, mint amennyit például a vakációs jegyek levágásával sikerült, és így valószínűleg meg lehetett volna még hagyni más kedvezményeket, amikből nemcsak az aktahuszárok látnak valamit, hanem az őket eltartó adófizetők is.
Jó kérdés még ezek után, hogy az egész idei állami költségvetést mennyire lehet komolyan venni, amikor ekkora nagyságrendű összegekkel kapcsolatban nincs döntés, nemhogy most, de azt sem tudni, mikor és milyen. Abban már jól hasonlít ez a kormány is az előzőre, hogy a tulajdonképpeni hatalom nem a kormányfő kezében van, ugyanis ő úgy táncol, ahogy a pártvezére húzza neki a nótát. Ha hangjegyre lemásolják az elődök személyzeti és gazdaságpolitikáját, nem kell sok, mire az adófizetők gyászindulót fújhatnak.
