2020. július 8., szerda

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

„mit kérhetnék nehezebbet...”

„Ezt a verset, úgy érzem, muszáj továbbítanom. Egy törékeny, szárnyait próbálgató diáklány írása, aki másodjára veszíti el az Anyát” – ezzel a Facebook-üzenettel ajánlotta figyelmembe kedves ismerősöm, Bálint Etelka magyar szakos tanárnő Székely Tímea május első vasárnapjára írt alkotását. Szerettem volna megismerni a megható sorok mögött rejlő tizenévest, és Timi nyitott volt a beszélgetésre. 


– Mesélsz kicsit az életedről és arról, mikor kezdtél el verseket írni?

– Sokáig nem vettem észre, mennyire szerencsés a helyzetem, hogy Isten a legjobbat hozta ki belőle. Hetedikes koromban kezdtem rájönni erre. A Marosszéki Kodály Zoltán Gyermek- és Ifjúsági Kar tagjaként, a kórus és a karvezetők segítségével jutottam erre a felismerésre. Akkortájt írtam az első versemet is, ami voltaképpen zongoratanulmányaimért született meg, egy dallamra. Az első zongoratanárnőmnek ajándékoztam. Az első szakasz még tisztán él bennem: „Téli zúzmarán lépked / a gyönge madárka, / Istenem, segítsd meg őt / meleg hazával!” 

– Neked kislányként mit jelentett a haza, az otthon?

– Kétéves koromig a nagymamám nevelt. Hirtelen hunyt el, és én a nagybátyám családjához kerültem, ahol most is élek. Az igazi szüleimről keveset tudok, mindössze annyit, hogy nevelőapám húga a szülőanyám, aki születésemtől magamra hagyott. A nevelőanyám, akihez az Édes véremmé tettél című verset írtam, a közelmúltban szó nélkül elhagyott minket. Most kettesben élünk a nagybátyámmal, ő erős támaszom. Korábban a szovátai iskolába jártam, az idei tanévtől, tizedik osztálytól különbözeti vizsgával vettek fel a Művészeti Líceumba, színészmesterség szakra. 

– Milyen a művészetis diákélet?

– A Művészetiben levő emberekért, a diákokért meg a tanárokért, illetve a hangulatért szeretem leginkább ezt az iskolát. Nehezen tudok igazán kibontakozni, és a színészszakma segít ebben. Nem tartanék sehol sem lelkileg, sem a tanulmányaim szempontjából jó néhány ember nélkül, akiket Isten terelt az életembe. Úgy érzem, a pedagógusoktól és a diákoktól is sokat tanultam, és ezért hálás vagyok. Bár ebben az időszakban nehéz napokat is megéltem, amikor megkérdőjeleztem önmagammal, illetve a világgal kapcsolatban szinte mindent, amit csak el tudok képzelni.

– Mivel töltöd legszívesebben a szabadidőd?

– Olvasok, zongorázom, festek, művelődöm, a természetet meg egyszerűen csodálom, sokszor az ad bármiben is ihletet vagy motivációt. A népzene, a néphagyomány is közel áll a szívemhez, erről is örömmel tanulgatok.

– Hogyan látod a jövőt? Elképzelhető, hogy a színészet lesz a te utad?

– Mivel a művészet összes formája mozgat, érdekel, mindenképpen a későbbiekben is hatalmas teret szentelek ennek. A jövőt az Úrra bízom, a terveim kicsinyek az Övéihez képest.


Székely Tímea

Édes véremmé tettél


Május első vasárnapjára 

Felneveltél szinte 
ismeretlenként, 
mit kérhetnék 
nehezebbet, 
számomra meg 
kedvesebbet? 

ellenben sosem 
vettem teljesen észre, 
ezért kérlek, 
cselekedeteimért 
meg ne vess! 
mézesen 
nevess ezen: 
kedvesen szeretlek! 

kedvem telne 
figyelmem 
Terád szentelnem, 
teljes éltemben, 
amint engeded Te, 
teljes szívű, 
melengető, 
éltető erőm.