2024. july 3., Wednesday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Huszka főművében, A magyar ornamentika történetében külön fejezetben (ISTENFA) sorakoztatja rajzbeli és szöveges érveit az ISTENFA asszír, sumer, föníciai, indiai, egyiptomi, bizánci megléte és a székely kapukon gyakran felbukkanó ÉLETFA motívum napjainkban is látható jele között. 

Legyezőpálmás vakolatdísz (Gömör megye)


(Folytatás a január 18-i lapszámunkból)

Huszka főművében, A magyar ornamentika történetében külön fejezetben (ISTENFA) sorakoztatja rajzbeli és szöveges érveit az ISTENFA asszír, sumer, föníciai, indiai, egyiptomi, bizánci megléte és a székely kapukon gyakran felbukkanó ÉLETFA motívum napjainkban is látható jele között.

Huszka 11 évig kutatta a székely falvakat. A keleti motívumokat azoktól a görög, olasz, német művészettörténészektől használta bizonyító alapnak, akik több éven át Asszíriában(3); Föníciában(4) rajzolták, vizsgálták a tárgyi emlékeket. Így meggyőződésből állította a székely ÉLETFA-ISTENFA keleti eredetét. Az alábbiakban az ő érveiből sorakoztatok fel tucatnyit:

ISTENFA: teljesen kifejlett ábrázolásait az asszír paloták falborító alabástrom faragványaiból ismerjük. Legnagyobb részük legyezőpálmát(5) mutat, középen erős törzzsel és az azt körülvevő pálmakoronákkal (többrendbéli szalag köti össze őket egymással).

A törzsön pedig három kosszarvval ékesített összekötő gyűrűzet van, amelynek a felső feléből kiinduló szalag egy síkba vert kerek fejű szöget körít, s csak azután folytatja útját a levélbokrétához.

ÁLDÁS, TERMÉKENYÍTÉS: az ISTENFA mellett két-oldalt emberi alakok (géniusz, alsóbbrendű istenség) kétféle mozdulattal egyszer áldást, máskor termékenyítést fejez ki.

Az asszír géniusz szatyra a termékenyítő virágport rejti, amit a pálmára szór. Az ilyen ábrázolás a teremtést jeleníti meg, ezért az ISTENFA nézhető az életadó, teremtő isteni erő jelképének.

Asszurnazírnál (Kr. e. 883–859), a Nimród(6) palotájából előkerült ISTENFA nem a termékenyítést jelképezi. Ez az istenek összességét, a nagy mindenséget jelentő legfőbb isteni erőt jelképezheti csak.

Előtte térdet hajtanak az isteni szellemek: 1. jók csoportja; 2. gonoszok csoportja.

A sárkány ENLIL(7) lábai alatt. A levert sárkány mellett rombusz, az ő női nemének jelzésére.

Egy másikon MARDUK(8) ereszkedik harcba a pikkelytestű sárkánnyal. Az ISTENFA feje virágkúpokkal kerített napkorong.

A 99/3 ábrán a bikatestű Enlil kettétépi az oroszlánt, az ISTENFA másik oldalán IZDUBÁRT kettétépi a bikát. Mindkét állat dühödten támadja az ISTENFÁT.

Ezek szerint az ISTENFA, a világteremtő kormányzó és fenntartó erő jelenti a legfőbb isteni erőt, mely előtt térdet hajtanak az isteni szellemek.

ISTÁR = ASZTERTÉ, a teremtő isteni erő megtestesítői. Őket kell látnunk bármely ISTENFÁBAN.

Az ISTENFA(9) lehet:

1. ŐSI SUMER PÁLMA

2. PAPIRUSZ (10)

A pálma – istenfa eredete: bizonyos népeknél egyéb fa hiánya miatt szerepel. Az asszíroknál és föníciaiaknál ez tartotta fenn a hagyományt. Ningirszu napisten felesége locsolást végez (Kr. e. 2350). Gudea sumer király (2350) csöves vázából vizet locsol. Ezekből látható, hogy a sumer időkben még vázában állították az istenszobor elé a gyümölcsös-virágos pálmaágat, s hogy tovább éljen, vízzel locsolták.

A VÍZ AZ ÉLETNEK ÉS A TERMÉKENYSÉGNEK TERMÉSZETES JELKÉPE. AZ ALVILÁGBÓL SZABADULÓ ISTÁRT IS LEÖNTÖTTÉK. A sumerok a pálmaágat mint a NEHEZEN HERVADÓ ágat tették ISTEN elé.

Az asszír és székely pálmát is cserépbe tették. Később az egészében reliefként kifaragott pálmafa – istenfa vitte tovább a hagyományt.

A HAL az egyiptomi ábrázolásban a szemmel együtt a fenntartó-továbbképző erő jelképe.

A GRÁNÁTALMA (11)

Több olyan ábrázolás maradt ránk, amelyben csak a gyümölcsöt látjuk (levél nélkül).

Besenyő telepeken (Erdővidék) szokásos egy gránátalmás istenfaberek ábrázolása, a fák alatt áldozóoltár és őrző/hódoló madarak. A gránátalmát az Árpád-korban betelepített besenyők őrizték meg legtovább.

A GRÁNÁTALMÁNAK TÖMÉNTELEN MAGJA MIATT VOLT NÉMI ÖSSZEFÜGGÉSE A SZAPORASÁGGAL.

Föníciában a pálmalevelek papirosformákkal keveredve fordulnak elő.

A papirusz a hun – avar időkben is jelen volt, jelentésvesztéssel szerepel ma is a székely kapukon (l. – csíkszentsimoni kapu). Görögországban, hazánkban nem élt soha a papirusznövény. Nálunk virágbokréta díszeinkben él tovább. A székely kapuk dísze az asszír istenfát idézi.

ÉLŐFA. ASÉRA: hazánkban nincs hagyománya az élőfa imádásának. A Bibliában élőfa alatt mutatták be az áldozatot. Ebből ered a faragott föníciai ASÉRA = az isteni teremtőerő jelképe (volt).

Mi csak az istenfa mesterséges fáira vagyunk tekintettel. A papirosvirág (is) csak néhány szíjvégen ismerhető fel. A magyarságnál a pálma alak két csoportja található meg:

1. kötött csokor

2. legyező alak (leginkább székelykapu-faragványokon és épületeken ismerhető fel).

MAGYAR ALAKOK:

1. Rojtos kendőcsokor, a honfoglalók virágainak bizonyos csoportja (mind lovas sírokból).

Az asszírfa szalagdíszével rokon, rojtos kendődiszt mutat. Középen egyenesen álló, meg kétoldalt lehajló és egy-egy szomszédos csokorhoz futó kendő sarkai. A rombuszok sorát a középső pálmatörzs felezi. A bezdédi tarsolylemezeken a középső rombusz mezejét – fatörzs helyett – Istár keresztje foglalja el.

A későbbiek folyamán a kendősarkok stilizálódtak, egyszerűsödtek, a kötéstől kötéshez menő kendővégek szalaggá laposodtak.

A stilizált pálmaalakot díszként mindenféle alakú tér kitöltésére használták a honfoglalók ötvösei.

2. Legyezőpálma. A középponttól sugár alakban szétterjedő levelek az asszír istenfakorona utánzatának látszanak, lekerekített, egymást érintő levelekkel.

Az asszír szalagvégnek vagy kosszarvnak is megvan nálunk az emlékezete a székely kapuk pálmáin.

Összefoglalás: Az asszíroknak emberi vagy állati alakok közt jelentkező pálmadíszét életfának, szentfának nevezték el. A mi kifejező szavunk: ISTENFA. A magyar káromkodásban, ha valaki istenfáját szidják, még ma is megilletődik. Az összes isteneket jelképező fa, és akkor a LEGFELSŐBB ISTENI ERŐ SZIMBÓLUMA.

Dél-Ázsiában, Indiában, Egyiptomban a Krisztus előtti vallás kezdetén ISTENI LELKET TULAJDONÍTOTTAK A FÁNAK. Élő fák alatt áldoztak.

Később megjelenik a faragott fa, majd a megszemélyesített isteni erőnek EMBERI ALAKRA faragott képmása ISTENSZOBOR.

A sumerok pálmaággal, virágjával és gyümölcsével hódoltak az istenszobor előtt. Vízzel locsolták. A VÍZ VOLT AZ ÉLETFENNTARTÓ ERŐ LEGRÉGIBB JELKÉPE.

Összeállította: Márton Béla

Irodalom

– Kiskunfélegyházi füzetek 2007. Huszka József rajztanár, festőművész, művészettörténész, restaurátor, etnográfus. Összeállította Szász András

– Wikipédia: Huszka József

– Huszka József: A magyar turáni ornamentika története. Megjelent Nyers Csaba magánkiadásában, Budapest, 1994

– Magyar néprajzi lexikon, 2. kötet, 613. oldal

– Malonyai Dezső: A magyar nép művészete, II. kötet: 63., 65., 66., 75., 219., 221. oldal

Jegyzetek:

(3) Asszíria = ókori keleti állam Észak-Mezopotámiában, a Tigris és az Eufrátesz felső szakasza között.

(4) Fönícia: tengeri és szárazföldi kereskedelméről híres ókori állam a Földközi-tenger keleti partjának keskeny sávján (ma Libanon és kis részben Szíria meg Izrael területének része).

(5) Pálmafa = törzse csúcsán leveleket hajtó meleg égövi fa.

(6) Nimród = ókori város a Tigris és a Záb folyók alkotta háromszögben.

(7) Enlil = An és Ki = az ég és föld fia, a levegő, szél, vihar istene, a legfőbb sumer isten.

(8) Marduk = akkád istenség, a ragyogó tavaszi nap megtestesítője.

(9) Istenfa = életfa

(10) Papirusz = A Nílus mentén tenyésző sásfajta vízi növény.

(11) Gránátalma = a gránátfa termése, almához hasonló gyümölcse.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató