Nemrég derült ki, hogy az országos közútkezelő társaság saját hatáskörébe veszi át a Kárpátokon áthaladó első autósztráda tervezését.
Nemrég derült ki, hogy az országos közútkezelő társaság saját hatáskörébe veszi át a Kárpátokon áthaladó első autósztráda tervezését. A döntés után még egy hónap sem telt el, és egy elemzés arra világít rá, hogy hanyagul elkészített szaktanulmányokra alapozzák a munkát, ami komoly gondokat vetít előre.
Az egyik mérvadó hírportálon megjelent elemzés egy, az Európai Bizottságnak bedolgozó tanácsadó cégtől származó információkon alapszik. Ez a társaság már négy éve jelezte a hazai sztrádafelügyeletnek, hogy a szóban forgó, Piteşti – Nagyszeben közti pálya műszakilag legnagyobb kihívást jelentő, hegyi szakaszaira vonatkozó előtanulmányhoz hanyagul végezték a talajtani vizsgálatokat, és ezeket a hibákat azóta sem hozták helyre. Így az elemzők szerint eleve gyatra terv készül, ami az egész kivitelezésnek a katasztrófáját vetíti előre.
Két eshetőség is van a háttérben, és mindkettő arról szól, hogy egyeseknek sok pénz kellene. Kisebbik esélye annak van, hogy a tanácsadók lobbiznak így, akiknek a tervezési folyamat részét képező, általuk kifogásolt színvonalon elvégzett munkálatokra minden bizonnyal remek árajánlatuk is van a tarsolyukban. Csak még annyi kell, hogy ilyen elemzések láttán egyes brüsszeli irodákból átszóljanak a regáti kartársakhoz, hogy jót tenne a projektnek, ha az elkészítésében ez a szolgáltató is szerepet kapna.
De az eddigi sztrádaépítéseket is elnézve sokkal valószínűbb, hogy trehányul folyik az előzetes tervezés, és ugyanilyen komolyan zajlanak majd a következő lépések is. Ez esetben az várható, hogy a kivitelezési költségek majd jócskán elszaladnak, mert az építő, akinek a végén vállalnia kell a felelősséget a majdani pályáért, menet közben szembesül azzal, hogy egész mást kell építenie, mint amire eredetileg vállalkozott. És közben megnyílik egy egész sor kiskapu, ahol a megfelelő pártkönyvvel rendelkező vállalkozó kliensek cégeibe lehet önteni a pénzt. Minél jobban elhúzódik az egész sztrádaügylet, annál többet; az ilyen jó üzlet a mienkhez hasonló kormányoknak és az őket hatalomban tartó üzleti köröknek. De nem lenne csoda, ha közben a pályát gyakran sürgető, az ország „nemzeti” autómárkája mögött álló nagyvállalat, amelyik a román gazdaság egyik motorjának számít, fogná magát, s elhúzna a szó szerint is melegebb marokkói tájakra, ahol már a román sztrádaeposz ideje alatt új gyárat húzott fel magának, ahonnan gyorsabban elláthatja európai vásárlóit, mintha a regátból vonatoztatná hozzájuk az autószállítmányokat. Akkor közel félmillió újdonsült munkanélkülinek lehetne magyarázni a román gazdasági csoda rejtelmeit.
