Hozzáértők szerint választási kampányban, a vágyott siker érdekében szinte bármi megengedett. Alulírott nem vagyok szakértője a kampányoknak, ezért jogom van a fenti „tételt” megkérdőjelezni.
Mi mindent olvastunk az elmúlt hónapokban a romániai közéletben? Bár január első napjaitól kezdve „az én kormányom” (Klaus Iohannist idéztem) mindent elkövetett, hogy lázas tevékenységét valamilyen sikeres munkának láttassa, a káosz egyre inkább eluralta a közbeszédet. Jut rögtön eszembe, hogy a „lázas” jelző ebben a járvány sújtotta évben vajon a koronavírusos betegség tünete a kormány tagjain, vagy „csupán” a hatalmon maradáshoz való görcsös ragaszkodás következménye?
A küszöbön levő helyhatósági és a közeledő parlamenti választások miatti igyekezetet látva sem tartom színvonalasnak az államfő minapi erőfitogtatását a parlamenttel. Ha valaki nem tudná: hirtelenjében, hetekkel azután, hogy a román parlament többségi szavazattal elfogadta a Trianon-törvényt, amely nemzeti ünnepnapnak nyilvánítaná június 4-ét, a törvény kihirdetése helyett az államfő aggódó levélben utalta vissza a jogszabályt a Tisztelt Háznak. Hivatkozva, a többi között, a társadalmi szervezetek fenntartásaira.
Igyekezete, hogy ezzel a gesztussal maga mellé próbálja állítani azokat, akiket mindeddig valami külföldről pénzelt, sötét masszának állított, szerintem szánalmas. Nem csak azért, mert hiteltelen, hogy hirtelenjében ez éppen most jutott eszébe, holott a törvényt már hónapokkal ez előtt tárgyalta és szavazta meg a parlament mindkét háza, hanem azért is, mert az előkészületek idején sem kormányon levő pártja, sem ő maga nem szólalt meg a nyilvánvalóan tendenciózus tervezet ellen, sőt!
Fölöslegesnek is tartom több szót fecsérelni erre a lépésre. Ha „stílusosan” próbálom befejezni mondandómat, az államfőt idézem: „jonopot!”
