A múlt héten fogadta el a kormány a 2026-os költségvetés előkészítéséhez szükséges intézkedéseket, a jövő évi adócsökkentéseket, a minimálbér-emelést és gazdaságpolitikai lépéseket tartalmazó sürgősségi rendeletet.
„A gazdasági növekedés és a beruházások ösztönzése, az önkormányzati fejlesztések folytatása, a kisjövedelműek vásárlóerejének javítása és az állam további karcsúsítása kell legyen a 2026-os év prioritása. Ezt készítettük elő az ünnepek előtti utolsó kormánydöntéssel” – nyilatkozta Tánczos Barna miniszterelnök-helyettes.
A politikus szerint a rendelet adócsökkentéseket hagy jóvá, amelyek segítik a vállalkozásokat: a minimális árbevétel-alapú adó fokozatos eltörlése és az egységes, egyszázalékos jövedelemadó-kulcs a mikrovállalkozások számára. Azt is előírja, hogy jövőre csökkenteni kell a politikai pártok támogatását, az állami vállalatoknál szigorúbban ellenőrzik majd a közpénzek felhasználását, és hatékonyabb ellenőrzést vezet be az adóelkerülő nagy üzemanyag-forgalmazókkal szemben. Emellett segítséget kapnak az önkormányzatok és a kisjövedelműek, akiket a legjobban sújt a nehéz gazdasági helyzet. „Emeljük a minimálbért, folytatjuk az iskolai ebéd programot, és továbbra is energiautalványt kapnak a rászorulók. Az önkormányzatok hitelt vehetnek fel a beruházások folytatására, és a távfűtésre is támogatást kapnak, az RMDSZ kérésére pedig továbbra is adómentesek maradnak az üveg- és melegházak.”
A politikus felsorolt néhány költségvetési kiadást csökkentő, gazdaságélénkítő és bürokráciacsökkentő intézkedést. Beszélt a kisjövedelműek támogatásáról, az önkormányzatok támogatásáról, az adóelkerülés elleni fellépésről.
Mintha minden a legnagyobb rendben lenne.
Ehhez képest mi a valóság?
A fizetések maradtak, ahol tavaly voltak, talán csak karcsúbbá váltak az árak miatt, a vízummentesség pedig továbbra is elutasítva. Ellenben az euró ára emelkedett, emelkedett a héa, nőtt az infláció, a számlák, az adók, a megélhetési költségek, az üzemanyag – minden költség emelkedett.
Az adósság, a költségvetési hiány az adók emelése ellenére sem csökkent. Bolojan pénzt vont el az egészségügytől és az oktatástól, azaz azoktól a területektől, ahonnan soha nem lett volna szabad. Tönkretette a gazdaságot, megfojtotta a magánszektort.
Viszont nem vágott le azoktól, akik úgy beszélnek a jövőről, mintha az személyes tulajdonuk lenne. Ott mindig van elegendő erőforrás. A válság őket nem érinti.
Azt akarják beadni nekünk, hogy az ország külkapcsolatai jobbak, mint valaha. Holott csak Ukrajnával és Moldova Köztársasággal van kapcsolatunk. Ezt tökéletesítettük: A Nyugattal szemben engedelmesek, elérhetőek, alázatosak vagyunk. Szinte láthatatlanok.
Egy ország, melyben a nép mély hallgatásba borul. Bár vannak tüntetések, az eredmény nulla. Közben Európában mindenhol, még Bulgáriában is tiltakoztak az emberek. A tiltakozás nyomán a kormány visszavonta a megszorító intézkedéseket. Romániában nem. Az emberek elfogadják, úgymond, a sorsukat.
Ilyen körülmények között nagy remények és illúziók nélkül zárul az év. Szomorú látni, hogy az igazi veszteséget nem az egymást túllicitáló megszorító intézkedések jelentik, hanem az, hogy az embereknek már nincs energiájuk lázadni. A veszteség maga a méltóság.
Nem feltétlenül a szó erőszakos értelmében vett lázadásra gondolunk, de tény, hogy a ’89-es fordulatot előidéző lelkesedés iránti nosztalgia szép csendben elhalt. Mindenki (majdnem mindenki) azt mondja, csak rosszabb ne legyen. Azt jelenti, az emberek beletörődtek a sorsukba, abba, hogy egy olyan világban (országban) élnek, ahol a vezetők kényükre-kedvükre játszadozhatnak a pénzükkel, vagyonukkal, egészségükkel, gyermekeik jövőjével, az életükkel. Ez beszédesebb minden lázadásnál.
Szomorú számvetés.
Illúziók nélkül.
