Egyszerű indítványt készülnek benyújtani a szociáldemokraták a pénzügyminiszter ellen, a lej gyengülése miatt. Nem újdonság tőlük azért felelősségre vonni az utódokat, amiről a leginkább ők tehetnek, de mifelénk a politikában a tisztesség ritka jelenség. Az ügyből lehet egy zaftos botrány így a téli ünnepek közeledtével, csak a valódi problémára a megoldás nem látszik.
Év vége közeledtével semmi rendkívüli nincs ebben a jelenségben, mivel novemberben a fekete péntek, decemberben a téli ünnepek hatalmas árukereslettel járnak, és ilyenkor a forgalmazók előre feltöltik a polcokat. Mivel az országban az utóbbi három évtized „sikeres” gazdaságpolitikájának köszönhetően ipar csak mutatóban van, az ez időszakban nagy keresletnek örvendő fogyasztási cikkek importból származnak, azt meg euróban mérik. És amióta forog a föld, a kereskedelem már csak ilyen, hogy amire kereslet van, az drágulni fog, legyen akár áru, akár valuta.
A lejnek a mostani gyengélkedése azonban csak a jéghegy csúcsához hasonlítható. Már ott sejteni lehetett, hogy gond van, amikor az idei állami költségvetést hónapokig kellett toldozni-foldozni, mire sikerült előállni vele, és az államháztartási adatokból egész évben látszott, hogy a hiány egyre nagyobb. Azt pedig csak hitelekből lehet fedezni, így amikor napnál világosabb, hogy az államnak tetemes kölcsönökre lesz szüksége, hogy állni tudja a saját kiadásait, akkor a saját valutája veszteni fog az értékéből. Mert a kölcsönök abból a pénzügyi világból jönnek, ahol az árfolyamokról a döntést meghozzák, és az ezt eldöntő bankárok profitot fognak termelni a balekül kormányzott országok hibás gazdaságpolitikai döntéseiből is.
Úgy tűnik, ez a botrány lesz az idénre az egyik ajándékunk a fehér szakállútól. Ám a gond ott van, hogy a lej gyengülését előidézett problémákra még az angyal hátizsákjában sem lesz megoldás. Mert ha valamilyen gazdasági zseni a következő hetekben találna is varázslatos megoldást az államkassza problémáira, annak az életbe ültetéséhez a törvényes hátteret is meg kellene változtatni, ehhez pedig a kormánynak nincs parlamenti támogatottsága. Ebből az ügyből ismét látszik, hogy szarvashiba volt most kormányt buktatni, ha nincs erő az elszabott gazdasági lépések kijavítására. Kellett volna hagyni az előző kormányt, hogy egye meg, amit főzött magának, és fizesse meg a gazdasági intézkedései politikai árát. A valódi euróban benyújtott számlát úgyis mindig mi, az adófizetők törlesztjük.
