2024. july 4., Thursday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Legalábbis ennek titulálták azt a megmozdulást, amelyet a CNSLR-Frăţia szakszervezeti szövetségbe tömörülő szervezetek képviselői tegnap a prefektúra előtt szerveztek, annak az apropóján, hogy 1933. február 16-án a grivicai vasúti üzem munkásai sztrájkot robbantottak ki, ami aztán véres összetűzésbe torkollott. A tüntetés résztvevői a szakszervezeti mozgalombeli elődökre emlékeztek, ugyanakkor a jelenlegi gazdasági helyzet ellen is lázadtak.

Fotó: Vajda György


 

Legalábbis ennek titulálták azt a megmozdulást, amelyet a CNSLR-Frăţia szakszervezeti szövetségbe tömörülő szervezetek képviselői tegnap a prefektúra előtt szerveztek, annak az apropóján, hogy 1933. február 16-án a grivicai vasúti üzem munkásai sztrájkot robbantottak ki, ami aztán véres összetűzésbe torkollott. A tüntetés résztvevői a szakszervezeti mozgalombeli elődökre emlékeztek, ugyanakkor a jelenlegi gazdasági helyzet ellen is lázadtak.

A szakszervezeti mezt viselő, alig háromtucatnyi megemlékező előtt a felszólalók (többek között Orlando Călin Cociş, a CNSLR-Frăţia megyei elnöke, Maria Dăndărău főtitkár, Ioan Săcărea, az oktatásbelieket tömörítő Spiru Haret szakszervezet, Dumitru Boantă, az Azomureş, Popescu Ioan, a Sanitas, Görög Lőrincz, a Román Vasutak szakszervezetének képviselői) párhuzamot vontak a ’30-as évek gazdasági válsága idején történt szakszervezeti megmozdulások és a mostani országbeli helyzet között. Elmondták, akkor is a munkásokat a nagyfokú elégedetlenség vezette az utcára, miután a nemzeti parasztpárti kormány megnövelte az adókat, csökkentette a nyugdíjakat és a közalkalmazottaknak szánt kedvezményeket, ugyanakkor betiltotta a szabad gyülekezés, tiltakozás jogát. A Boc-kormány is, a Világbanknak „behódolva”, olyan drasztikus intézkedéseket hozott, amelyek meghaladják az állampolgárok tűrőképességét – hallhattuk többek között a felszólalóktól.

Călin Cociş a jelen levő újságíróknak azt nyilatkozta, idén a ’30-as évekbeli eseményeknek nincs kerek évfordulója ugyan, de az adta az ötletet a nyilvános megemlékezésre, hogy nagyon sok a hasonlóság a két időszak között. A történelem megismételte önmagát: jelenleg a Világbanknak adósodtunk el, ugyanakkor az emberek is kölcsönöket vettek fel, amelyeket az alacsony fizetések miatt nem tudnak visszafizetni.

Az alig egyórás megemlékezés csendben zajlott, a beszédek elhangzása után a résztvevők fegyelmezetten kivonultak a térről.

 

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató