Indul a választásokon a szociáldemokraták bírósági felügyelet alatt álló volt kormányfője. A párt etikai szabályzata szerint nem tehetné ezt meg, de erről a szabályzatról már az elfogadásakor tudni lehetett.
Indul a választásokon a szociáldemokraták bírósági felügyelet alatt álló volt kormányfője. A párt etikai szabályzata szerint nem tehetné ezt meg, de erről a szabályzatról már az elfogadásakor tudni lehetett, csak azért alkották meg, hogy legyen mit felmutatni a korrupciós ügyekbe keveredett közszereplők láttán felháborodott választóknak.
A formára azért most is adtak a szocdemek, mert az exkormányfő indítását elfogadó döntést nem szavazták meg, csak szóban hagyták jóvá. Az erről döntő pártfórum ülése után az alakulat választási csalásért jogerősen elítélt elnöke is azt nyilatkozta, nagy valószínűséggel indulni fog egy következő parlamenti mandátumért, ha erre felkérést kap a területi szervezettől. Naná hogy fog, percig ne kételkedjünk benne, állítólag neki melegítik a miniszterelnöki széket, ha a párt megnyeri a választásokat.
Mindegyik pártnak van egyébként ilyen etikai szabályzata, mert semmilyen kirakat nem mutat jól díszlet nélkül. A helyhatósági választásokkor tapasztalhattuk, hogy ez nem állítja meg a törvénnyel összeütközésbe kerülő közszereplőket a választási szerepléstől, mert ha már valamely párt is terhesnek érzi az illető lajstromát magára nézve, „független” jelöltként attól még vidáman támogatja. De számtalan példát lehetne még felhozni dísznek alkotott szabályokra, azért is néz ki és működik ez az ország úgy, ahogyan látjuk.
És egyelőre számottevő változásban korai reménykedni. Mert ha az utóbbi időben beigazolódott, hogy van ezekkel az állapotokkal elégedetlen társadalmi réteg, amely adott esetben a szociális média segítségével gyorsan szerveződik, és utcai megmozdulásokkal reagálja le a politikumnak a demokrácia szellemét semmibe vevő lépéseit – mint a héten is történt a volt belügyminiszter ügyében, akivel szemben bűnvádi eljárás megindítását akadályozta meg a szenátus, a politikus mentelmi jogát kihasználva –, ennek a csoportnak nem sok választási lehetősége lesz decemberben. Ez a társadalmi réteg fordított már meg elnökválasztást, a külföldön élők szavazati jogával kapcsolatos packázáson felháborodva, és váltott le kormányt alig egy évvel később. Más kérdés, hogy ezeknek a fejleményeknek az eredménye milyen mértékű csalódás a változásban reménykedőknek, azonban az tény, hogy noha idő lett volna szerveződni, a decemberi választásra nem állt elő olyan politikai erő, amely ennek a rétegnek a demonstrációkon vagy civil tárgyalásokon megfogalmazott igényeire válaszoló programot alkotott volna, és esélye is lenne labdába rúgni a láthatóan csak a hatalom megszerzésében érdekelt nagy pártokkal szemben. Ez lehet a valódi csalódás azoknak, akik az utóbbi szűk két év fejleményei láttán komolyabb pozitív változásban reménykedtek.
