Sűrűnek mutatkozik ez a nyár. A dolgok egymásra torlódnak, csak legyen, aki ezekben valami rendszert lát. Vagy rendszert vág?
Na szóval, mindjárt itt vagyunk mink, a Maras-parti Guantanamo. Azt írja az újság, hogy hozzánk, ide Vásárhelyre, az egykori Külső-Tábor utca végire, a Mészárosok rétjére 800 NATO-katana érkezik. Idetelepítik őket kontájnerekben, és innen fogják a békét őrizni. Mindig is mondták nekünk gyermekkorunkban, hogy „harcolunk és dolgozunk, tartós békét akarunk”. Meg sok nő – mert akkoriban az volt a divat – tartós hullámot is. Azaz dauert. Voltak, vannak más tartósítószerek is, hogy messzebbre ne szaladjunk, most van ám a befőzések évadja. Kell is gelfix, meg a szalicil a baracklekvárra, málnára, már ott trónol az epren és a meggyen, és még csak ezután jön a szilva, körte, áfonya, paradicsom. Itt természetesen nem kerülhető meg az a logikai küszöb, miszerint szükséges a műveletsorhoz egy háziasszony (nagymama, feleség, ritka, de nagyon megbecsült bejárónő, megbízható idénymunkás), aki hajlandó ebben a rekkenetben kitartó hozzáértéssel kavargatni a nagyüstben fövő, rotyogó, büffengető sűrítményt. (Mert ha nem, akkor jő az utóbbi évek legszellemesebb paradoxonja, a befőtt teszi el a nagymamát.) Ja igen, ha itt lesznek az egyenruhások, akkor lássatok csak keresletet angoltanárban. Minden kislány gyorsan meg akar tanulni, tökéletesíteni akarja angoltudományát, hogy ha majd kiengedik a katanákat kimenőre, szerdán, csütörtökön vagy vasárnap, szépen, karanfogva sétáljanak a főtéren. Újjáéled majd a cselédkorzó, a bakaszerelem, és kalandvágyó kisasszonyokra rájő a menóra. Amerikába.
Aztán itt van rozoga bácsi esete. Indulni akart, nagyon is indulni, de azt csak a vak és elvakult nem látta, hogy már aligha fog győzni. Aztán hirtelen harmadszorra is elkapta az ázsiai, kínai eredetű nátha, a kovid, és akkor hazarepült delaware-i birtokára kiheverni az elnökjelöltség esélytelenségét. Túl későn vonult vissza. Novemberig aligha lehet egy sikeres embert felépíteni, kiképezni, kiélesíteni. A Kamala nem elég Kabala. A másik oldalon ott van Fülig Jimmy, akire mostanság vagy rálőttek, vagy rálövetett magára, hogy még népszerűbbé legyen. Faragatlan, erőszakos, primitív, a demokrácia kényszerzubbonyából könnyűszerrel kibújik. Ha majd ő lesz… akkor meglátjátok feleim szümtükkel az isát, chomut és a purt. (Vagy pur şi simplu… a krízist.) Ne bízzatok nagyon benne, üzente a görögtüzek (erdők) tövéből a delphoi jósasszony.
De még nincs vége a felsorolásnak, hiszen napokon belül kitör a párizsi olimpia. A francia rendőrség, a biztonsági erők teljes védelmet nyújtanak az izraeli sportolóknak. Nem akarják, hogy megismétlődjön a müncheni vérengzés (1970). Lesznek, akik ezen felháborodnak, miért ez az egyoldalú védelemnyújtás? Nos, a nagyszámú muszlim atlétának nem szükséges a védelem, őket senki nem akarja megtámadni, elrabolni, levadászni. Meg aztán Párizsba már évtizedekkel ezelőtt előreküldték szurkolóikat, akik tevőlegességéről, nőgyűlöletéről senkit nem kell felvilágosítani.
A nyár végén vár minket a Forgatag. Sör, miccs és kulturált dínomdánom. Norvégem, svédem, skandinávom. És előtte augusztus derekán a boldog asszonyok nagy napja – ami hivatalos szünnap. (Ez aztán a bosszantó: szünnappá nyilvánítani egy olyan 24–48 órát, amikor amúgy is szünet, vakáció, pihegőszabadság dúl. Pazarlás. Ezt valamikor az ünneptelen hónapokra kellett volna tartalékolni. Hiába, már a biblikusokban sem bízhat az ember…)
