– Felelősség, együttes munka és egyedi kifejezési lehetőség –
A közel nyolc éve működő marosvásárhelyi Eufónia pedagóguskórus a zenei élet kimagasló és elismert női énekkara. Rendszeres résztvevője hazai, illetve nemzetközi zenei fesztiváloknak, ugyanakkor már számos díjjal gazdagította a marosvásárhelyi zenei életet.
Ezúttal május 12-én, vasárnap 19 órától, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház nagytermében tekinthető, hallgatható meg a kórus legfrissebb repertoárja, és a közönség jól tudja, hogy az Eufónia mindig valami újjal, kreatívval, színessel és egyedivel készül.
Arról, hogy pontosan mi van ezúttal repertoáron, milyen üzenetet hordoznak magukban, mit jelent a kórusban való alkotás, illetve hogyan készülnek a koncertekre, és mi az énekkar törekvése, üzenete, valamint célkitűzése, dr. Strausz Imre-István egyetemi adjunktust, karnagyot kérdeztük.
– Mit jelent az Ön számára a kórus, a karvezetés?
– Talán abból indulnék ki, hogy a kórus számomra nem csupán egy zenei formációt jelent, hanem sokkal többet annál, mégpedig az egyén munkáját a csapaton belül. Az alkotófolyamat megtapasztalása, a művek lépésről lépésre való felépítése egy összetett és magas fokon koncentrált jelenlétet kíván mind a kórusban éneklő egyéntől, mind a karnagytól. Ez a koherens alkotói munka pedig a csapat erejében és a személyek egyediségében rejlik. Karnagyként mindig izgalmas feladat eljutni az egyénhez, segíteni abban, hogy rátaláljon egyedi stílusára, úgy, hogy a nagy egység részeként tegye mindezt, nem pedig szólistaként. A kórus felelősség, együttes munka és egyedi kifejezési lehetőség. A karvezetés pedig hivatás.
– Az Eufónia pedagóguskórust jól ismerheti a hazai (és nem csak) közönség, hiszen évente többször is fellépnek, számos versenyen kiváló eredményeket értek el. Mi a titok?
– A pedagóguskórus megalakulásától kezdve arra törekedett, hogy minden hangversenyével színesebbé és gazdagabbá tegye Marosvásárhely kulturális életét. Így minden hangversenyünk teljesen új repertoárral dolgozik. Ritka alkalom, amikor ugyanazt a műalkotást megismételjük. Ez az újszerűség, valamint a csapat és a benne rejlő erő lényeges eleme munkánknak. Talán ez a kíváncsiság mondható „titoknak”. Kíváncsinak lenni egymásra, a körülöttünk zajló történésekre, zenei élményekre, sokszínűségre, mind alapmotívumai kórusunknak.
– Mi van most repertoáron?
– A hangversenyünk bizonyos értelemben folytatása a decemberi vokál-szimfonikus hangversenyünknek. Akkor a norvég kortárs zeneirodalom gyöngyszemeit tűztük műsorra. Most szintén a norvég zene kerül előtérbe, mégpedig Kim André Arnesen Stabat Mater című művét mutatjuk be, amely akár kiegészítő része is lehetne a de-cemberben énekelt Magnificat című alkotásának. Ehhez kapcsolódnak a versek, amelyek kiegészítő elemei a koncertünknek. Ebben partnerünk a Tompa Miklós Társulat.
– Miért éppen ezek a művek?
– A kortárs kórusirodalom promoválása mindig is lényeges szerepet töltött be a pedagóguskórus életében, hiszen ezekből a művekből kevesebb vagy egyáltalán semmi nem hangzik el az itthoni hangversenytermekben. Mivel decemberben bemutattuk Arnesen Magnificatját, így adott volt a következő mű (Stabat Mater) megszólaltatása is, amely a krisztusi történet folytatása. A kórus életében egyedi alkalom, hogy ugyanazon zeneszerzőtől egymás után két művészi alkotást prezentáljon. Az izgalma a most következő hangversenynek a zene és vers kapcsolatában rejlik: hogyan és miként talál magára e két művészeti ág (irodalom és zene), hogyan egészítik ki egymást.
– Kiket várnak az előadásra? Vagy mi lenne az a mondat, amivel becsalogatná a közönséget?
– Az előadás nem korhatáros. Minden olyan érdeklődőt szeretettel várunk, aki kíváncsi a kórusmuzsikára. A belépés ingyenes.
