Sportközvetítések EU-s szabályozása
2011-10-12 07:49:58
- Kósa András
Az indoklásban az szerepel, hogy ez a gyakorlat ellentmond az Európai Unió egyik alapelvének, a szolgáltatások szabad áramlásának, vagyis csorbítja az egységes belső piac irányelvét. Mindez azt jelenti, hogy a magánszemélyek és – bizonyos kötöttségek mellett – a nyilvános helyek is szabadon válogathatnak az európai multimédiás szolgáltatók között.
Múlt héten az Európai Bíróság precedensértékű döntést hozott, melynek következményeként hamarosan megszűnhet a sportközvetítések jogainak országonkénti értékesítése. Az indoklásban az szerepel, hogy ez a gyakorlat ellentmond az Európai Unió egyik alapelvének, a szolgáltatások szabad áramlásának, vagyis csorbítja az egységes belső piac irányelvét. Mindez azt jelenti, hogy a magánszemélyek és – bizonyos kötöttségek mellett – a nyilvános helyek is szabadon válogathatnak az európai multimédiás szolgáltatók között.
A határozat egy angol pub-tulajdonos beadványára született, aki drágának találta a szigetországi Sky Sports havi 480 fontos ajánlatát (közel 2300 lej), és egy görög szolgáltató negyedannyiba kerülő csomagját vette igénybe a Premier League (angol bajnokság első osztálya) meccseinek közvetítése kapcsán. Ezt az eljárást ítélte szabálytalannak az angol bíróság, mely szerint a Sky Sports Nagy-Britanniában exkluzív közvetítési jogokkal rendelkezik, tehát minden nyilvános helyen és háztartásban csak ezt lehet igénybe venni. Karen Murphy pubtulajdonos ekkor fordult az Európai Bírósághoz, amely kötelező érvényű határozatot hozott. Ez lehet a közvetítések Bosman-törvénye (Jean-Marc Bosman belga labdarúgó beadványára 1995-ben hozott döntést az Európai Bíróság, mely szerint nem korlátozható, hogy bármely európai klub hány európai származású labdarúgót foglalkoztat). Ezt követően gyakorlatilag azok a televíziós társaságok, amelyek éppen arra szerveződtek, hogy egy-egy bajnokság közvetítési jogát megszerezve tegyenek szert nagyobb számú előfizetőre egy országban, az exkluzivitásukat elveszítik. Romániában láttunk már olyan sportadókat, amelyek létrejöttében alapvető hatással volt egy-egy bajnokság közvetítési jogának a megszerzése – ilyen volt a GSP TV, s nem olyan régen hasonló alapon alakult a Digi Sport és a Dolce Sport is. Kérdés, hogy ezek az adók ezután fenn tudnak-e maradni, lesz-e létjogosultságuk a kifejezetten nemzeti bajnokságok közvetítésére szakosodott sportcsatornáknak. Vagy sokkal inkább néhány európai szintű konzorcium, netalán egyetlen hatalmas sportcsatorna birtokolja majd ezen jogokat, és osztja szét, adja tovább egy adott ország kábeltelevíziós és műholdas szolgáltatóinak.
A most kezdődött román bajnokság előtt áruba bocsátott három szezonra szóló közvetítési jogokra kisebb összegben licitáltak az érdeklődő televíziós csatornák (81,6 millió euró), mint három évvel ezelőtt (85 millió euró). S már ekkorra felhorkant Dumitru Dragomir, a Hivatásos Labdarúgó Liga (LPF) nagyszájú elnöke, aki azzal fenyegetőzött, hogy maga a liga fog egy televíziós csatornát működtetni a közvetítések kapcsán. Végül erről letett, és sikerült megállapodni az ajánlattevőkkel.
A Premier League egyébként nincs nagy gondban, hiszen Európából „mindössze” 350 millió fontos bevételt tudott kasszírozni a televíziós jogokból, míg a kontinensen túli területekről 3,1 milliárdos a bevétele. Kicsit nagyobb gondban van az Európában leginkább népszerű Bajnokok Ligája. A Deloitte könyvvizsgáló legutóbbi jelentése szerint a Bajnokok Ligája címvédője, a Barcelona bevételeinek 44%-a származik televíziós jogdíjakból. De az AC Milan bevételeinek 60%-a (141,1 millió euró) is televíziós jogdíjakból tevődik össze, míg városi riválisának, az Internazionale éves bevételének 62%-a jön ebből a szegmensből. Ez még nagyobb arányt, 65%-ot tesz ki a Juventus esetében. Márpedig ekkora bevételekre sem a ligák, sem a csapatok nem számíthatnak a döntés következtében.
Kérdés, hogy a mostani határozat a fogadási csalásokat fogja növelni, vagy pedig a játék tisztaságát erősíti. Egy biztos: a néző olcsóbban juthat hozzá a mindennapi focilátványhoz.
