Sikerjózanító

Bukarestben a helyzet változatlan. A választások nem hozták meg a remélt változást a politikai színtéren. A parlamentbe visszajuttatott stréberek ugyanúgy viselkednek, mint eddig. Számukra nem ért véget a kampánybanzáj. Tovább kakaskodik a jogerősen elítélt szocdem vezér. Az elnyert szavazatokra támaszkodva törvény felettinek érzi magát, és a kormányfői székre ácsingózik, amihez megnyerte hűséges pártkatonáinak a támogatását. Közben az elnöki palotában lázasan keresik a megoldást arra, hogy miként lehetne a bukott erőkből olyan parlamenti többséget összefércelni, amely kormányalakító tényezővé válhatna. Mert Johannis rögeszmésen ragaszkodik Cioloşhoz, figyelmen kívül hagyva, hogy a technokrata miniszterelnök miatt is veszített annyi szavazatot a liberálisnak mondott, néppárti hadrendbe terelt politikai kalandor csapat. Ennek a bandának nincs közös ideológiai kötőanyaga. Vándorolnak egyik fazéktól a másikig. Esetleg a pártvezetők hurcolkodnak át egy másik táborba. Van olyan mai liberális, aki vagy parasztpártiként, vagy a megmentési frontból alakult szocdemként kezdte karrierjét, hogy majd demokratából demokrata-liberálisba váltva legyen nemzeti liberálissá. Nem csoda, hogy a vasárnapi kudarc után markáns repedések váltak láthatóvá az államelnök-csináló alakulatban. A legmegdöbbentőbb kijelentés a megbízott liberális pártelnöknő egyik első nyilatkozatában hangzott el, amelyben azért sajnálkozott, hogy a kampányban megfeledkeztek saját gazdasági programjukról. Hát ennyit az ideológiáról. De azért ígérgettek ők is. A szocik is ennek isszák a levét. Igazi bűvészmutatvány lesz a jövő évi költségvetés összeállítása és a törvényhozáson való átkergetése. Az átlagjövedelmek nagyarányú emelkedésének elmaradása esetén a csalódott választópolgárok utcára vonulhatnak, az ellenzék – bármely legyen is – támogatását élvezve. A jelenlegi – az esetleges kormányfő személyéből fakadó – latens alkotmányos válságot nagyarányú munkavállalói tiltakozási hullám követheti. Kelemen Hunoréknak talán nem ártana ezt is szem előtt tartaniuk, amikor az esetleges kormányba lépésről tárgyalnak. Könnyen elveszthetik azt a bizalmat, amit, mi tagadás, egy kis külső segítséggel megszereztek vasárnap. Természetesen a sajátos román, urambátyámos forráselosztás arra kényszerítené az RMDSZ vezetőit, hogy ott legyenek a pénzosztók között, hisz így tudnák az önkormányzatokat támogatni, amit az elmúlt évek tapasztalata ékesen bizonyított. Ugyanakkor a bérből és fizetésből élő tanügyiek és egészségügyiek, közalkalmazottak, valamint a nyugdíjasok árgus tekintettel várják a kampányban beígért többletpénzeket. Nehéz lesz úgy osztogatni, hogy a munkahelyteremtő beruházásokra és bérnövekedésre is jusson. Sikerjózanító feladat.