Sikeres a szívátültetési program Magyarországon

Európa és a világ élmezőnyében

A Marosvásárhelyen végzett első szívátültetés huszadik évfordulójáról megemlékező tudományos tanácskozás külföldi vendégei között volt dr. Hartyánszky István szívsebész docens, a Semmelweis Egyetem Szív- és Érgyógyászati Klinikája szívsebészeti profiljának a vezetője és dr. Prodán Zsolt gyermekszívsebész, a budapesti Országos Kardiológiai Intézet Szív- és Érgyógyászati Klinikájának helyettes vezetője, akiket a magyarországi felnőtt- és gyermek-szívátültetések helyzetéről kérdeztem. 

Dr. doc. Hartyánszky István:

– Az elmúlt tíz évben olyan átalakuláson mentünk át, ami érintette a szívtranszplantációk mennyiségi és minőségi mutatóit, és 2012 óta jelentős változásokat eredményezett. Ennek része, hogy csatlakoztunk az Eurotransplanthoz. Fontos lépés volt, mert nagyobbak a lehetőségeink, nagyobb területen tudunk együttműködni, ami arra ösztönzött, hogy felfejlődjünk a társországokhoz. Felnőtt-szívátültetést Magyarországon egy helyen, a Semmelweis Egyetem Szív- és Érgyógyászati Klinikáján végzünk, ahol a kezdeti tízes-húszas számokat évi ötven-hatvanra növeltük, amivel a legjobb három európai központ között vagyunk, és világviszonylatban (a nemzetközi társaságnak jelentést tevő centrumok között) a top-tízben. 

– Egyértelmű, hogy ezek a statisztikák nemcsak mennyiséget, hanem minőséget is jelentenek. 

– A szívátültetés egyik első sikerességi mutatója, hogy a transzplantált betegek közül egy év elmúltával hányan vannak életben. Ennek érdekében is sok változást eszközöltünk: külön intenzív osztályt létesítettünk, külön csapatot alakítottunk ki, oktatási lehetőséget teremtettünk a tudásbázis elsajátítására. A transzplantációs program mellé építettünk egy külön programot a mechanikus keringéstámogatásra olyan gépekkel, eszközökkel, amelyekkel a keringést tudjuk rövidebb vagy hosszabb időre fenntartani. Az együttes fejlesztésnek köszönhetően az elmúlt két évben 90 százalék fölé emelkedett az egyéves túlélés, ami nemzetközi viszonylatban is nagyon jó eredmény, tehát mind abszolút számokban, mind minőségi mutatókban nagyon nagy lépést tettünk előre. 

– Mindez hogyan viszonyul az igényekhez?

– Az egymillió lakosra jutó hat szívátültetés Európa élmezőnyét jelenti. Ideálisan hét-nyolcra lenne szükség, de a kettőhöz mérve a hat jelentős haladásnak tekinthető. Természetesen vannak még Magyarországnál is jobban működő országok, ami érdekes módon nem függ össze teljes mértékben az egészségügy fejlettségével. Németországban sokkal rosszabb mutatóval dolgoznak, aminek több oka van, például a donorbeválasztási rendszer.

– A donorszív milyen mértékben magyarországi eredetű, és hány százalékban érkezik az Eurotransplant révén?

– Háromnegyed részben magyar donortól, egynegyed részben az Eutransplanton keresztül jut hozzá az életmentő szívhez a beteg. Az Eurotransplant szövetség egy kölcsönösen egymást segítő, együttműködésen alapuló szervezet, és az a bizonyos algoritmus, amely alapján az egyes szerveket az egyes központoknak juttatják, a megfelelő egyensúlyt is figyelembe veszi. Ha Magyarországon egy olyan szív kerül felajánlásra, amit nem tudunk beültetni, azt máshova irányítják. Abban az esetben, ha nálunk kerül hirtelen bajba egy olyan beteg, akinek gyorsan kellene a szív, és a tízmilliós lakosság körében nem találunk donort, akkor rendelkezésünkre áll az a több száz milliós terület, ahonnan ilyenkor jó eséllyel tudnak szervet biztosítani.

– Magyarországon milyen lépéseket kell megtenni, amíg átültetésre kerül egy súlyos beteg?

– A nagy szívközpontokban mindenhol kezelnek szívelégtelenségben szenvedő pácienseket, és akik végstádiumba jutnak, azok felkerülnek a várólistára. Hogy ezt követően mennyi időn belül kerül sor a szívátültetésre, a beteg testsúlyától és vércsoportjától függ. Ha ritkábban fordul elő a vércsoportja, és nagyobb a testsúlya, nehezebben fog új szívhez jutni. Az átlagos várakozási idő a nemzetközi adatokhoz képest rövidebb, így betegeink nem töltenek sok időt a várólistán. 

Dr. Prodán Zsolt szívsebész, az Országos Kardiológiai Intézet Gyermekszívközpontjának orvosigazgató-helyettese:

– A szívtranszplantációhoz kapcsolódik, hogy a gyermekeknél „szerencsére” kevesebb az átültethető szív, mert kevesebb az alkalmas donor. Ezért sokkal nagyobb az igény a keringés műszeres támogatására, hogy a gyermekek jó állapotban érjenek el a szívátültetésig. Erről, valamint az egykamrás keringés nagyon súlyos formájáról beszéltem. A bal szívfél alulfejlettsége egy halálos betegség, de a sebészet meg tudja menteni körülbelül a gyermekek kétharmadát, bizonyos országban a felét ezeknek a betegeknek, akiket, ha nem operálnának meg, elvesznének. A műtétnek negyvenéves túlélője is van. Az egykamrás keringés nem tart örökké, és lehetséges, hogy a páciensek egy része egy bonyolultabb szívátültetésre szorul. Romániában az egyik legjobb, és szinte az egyedüli gyermekszívsebészeti program a marosvásárhelyi, ezért közelebbi kapcsolatban vagyunk

– Évente hány gyermek kap új szívet Magyarországon?

– Számuk hat és nyolc között van, nem sok, de ennyire van szükség, és ezt el is tudjuk végezni. 

– Milyen a túlélés a gyermekeknél?

– Legalább hatvan évet kell éljen egy ember ahhoz, hogy azt mondjuk: nem élt kevesebbet a várható átlagos élettartamánál. Valószínűleg csak a szerencsések tudják ezt megélni, mert a transzplantált gyermekeknél az első tíz évben, a csecsemők kivételével, van egy 30 százalékos halandóság, ugyanis a gyermekeknek erősebb az immunrendszere. Ha nagyon korán kapják a szívet, lehetséges, hogy szerencsések lesznek, a szívük és az immunrendszerük jobban alkalmazkodik egymáshoz, de a kamaszoknál problémát jelent, hogy a szív nem fogja a lehetséges, várható élettartamot kibírni, és új szívátültetésre lesz szükség. Azt tapasztaltuk, hogy a hosszú transzplantutóéletben az immunrendszer leszabályozása veseproblémákat, veseelégtelenséget okozhat. A szívátültetésnek vannak még megválaszolatlan kérdései, de összességében azt tudom mondani, hogy a jelenlegi eredmények alapján volt pácienseink – ha fegyelmezetten szedik a gyógyszert – nagyon közel vannak a normális élethez. Kevés szteroidot kapnak, nem kell állandóan biopsziát venni, bár együtt kell működni a kórházzal, de egy cukorbeteg életminőségét elérhetik.

– A gyermekszívsebészetben melyek a leggyakoribb bántalmak?

– Három emelet van, az egyszerű, a közepesen bonyolult és a nagyon bonyolult, amikor az életminőség javítása lehetséges, de meggyógyítani nem tudjuk. Nekünk, szívsebészeknek az első két kategóriát kell megoperálni, és ezen a téren Romániának is nagyon sokat kell még tennie, mert nagy igény van arra, hogy a vásárhelyi szívközpont tovább fejlődjön, másrészt, hogy Bukarest magára találjon. Gyakorlatilag arról van szó, hogy teljesen egészséges gyermekek kerülhetnek ki a kórházból, ha megoperáljuk az egyszerű szívhibákat, mint a pitvar- és kamralyukak, a ductus arteriosus megtartása, az egyszerű aortaszűkületek és billentyűproblémák. A közepesen bonyolult szívhibáknál több eleme beteg a szívnek, műtét után nagyon jó életminőséget élnek, de folyamatos gondozást igényelnek, és később kardiogén vagy újabb szívsebészeti beavatkozásra lesz szükségük. Ebbe a csoportba tartozik a bonyolultabb pitvarkamra- és sövényhiány, a Fallott-tetralógia. A nagyér-transzpozíció nagyon bonyolult műtét, de a páciensek szerencsés része teljesen meggyógyulhat. Harminc százalékban lehetnek később billentyűproblémák, meg értágulat. Vannak bizonyos kötőszöveti betegségek, mint például a Marfan-szindróma, amit mi is operálunk, és a városmajori klinikán van egy nagyon komoly felnőttprogram, ahol műtétek sorozatát végzik. Ennek köszönhetően az eredmények sokkal jobbak annál, mint ha ötletszerűen történne a páciensek kezelése. 

Dr. Prodán Zsolt Debrecenben végezte az orvosi egyetemet, ahol szívsebészettanára a marosvásárhelyi származású dr. Péterffy Árpád professzor volt.