Shakespeare az utcáról nézve

 Műveinek előadása a világ minden színpadán ünnepi esemény. De ő is halandó volt és az utca népe is annak látta a londoni Globe színház művészei között.

Minden idők egyik legnagyobb drámaírója volt. Zsenialitása vitathatatlan. Műveinek előadása a világ minden színpadán ünnepi esemény. De ő is halandó volt és az utca népe is annak látta a londoni Globe színház művészei között.

William Shakespeare a ködös Albionban, Stradford-on-Avonban látta meg a napvilágot az Úr 1564. esztendejében. Apja, John Shakespeare jómódú polgára volt a városnak, amíg tönkre nem ment. Közben volt hivatalos sörkóstoló, pénzkölcsönző (talán uzsorás) és polgármester is. Állítólag sem ő, sem a felesége nem ismerték a betűvetést, analfabéták voltak. Erre azt hozzák fel bizonyítékul a kortársak, hogy John úr mindig csupán egy jellel helyettesítette aláírását a dokumentumokon.

Az ifjú William szülővárosában járt iskolába, katolikus vallású volt, s habár keveset tudott latinul, görögül pedig szinte semmit, korához képest igen olvasott embernek számított. Tizennyolc évesen sietve megnősült. Feleségül vette a nála nyolc (mások szerint tizenegy) évvel idősebb Anne Hathawayt, akitől három (mások szerint négy) gyermeke született. Név szerint tudjuk Susannt és egy ikerpárt, Hamnetet és Judithot. A felesége és a gyermekei is analfabéták voltak. A házaspár közötti viszonyról nem sokat tud a világ. Az bizonyos, hogy William nem sokat koptatta a hitvesi ágyat, gyakran élt külön a feleségétől, és végrendeletében is csupán a második legjobb ágyát hagyta az özvegyére, holott akkor már igen vagyonos ember volt.

Az angol és a világirodalom egyik legnagyobb alakjáról az 1585 és 1592 közötti években alig lehetett valamit hallani. Csupán annyit tudunk, hogy vad-orzáson érték, amiért szülővárosából igen gyorsan távozni kényszerült. Az útja Londonba vezetett. A legújabb kutatások szerint egy ideig tanárként dolgozott, esetleg jogot tanult és a kontinensre is ellátogathatott. Egy azonban köztudott: mindvégig a londoni színházak körül forgolódott, és ezt a pályafutását a legalacsonyabb munkák végzésével kezdte, míg fokról fokra lett színész, rendező és drámaíró-költő.

Első darabjairól nem lehet megállapítani, hogy mennyire ő a szerzőjük. A feltevés máig él, hogy azokat később sem ő írta, hanem egy korabeli nagyúr, aki rangjához méltatlannak tartotta, hogy műveit a saját neve alatt közölje és erre használta fel Shakespeare-t. Sokak szerint az alkotások olyan gazdag tudást feltételeznek a kor politikájáról, a legmagasabb társadalmi körök és a királyi udvar életéről, amivel Shakespeare nem rendelkezhetett. A múlt században leginkább Baconra gyanakodtak. Később Edward de Vere neve került előtérbe. Napjainkban rajtuk kívül Christopher Marlowe-t és Mary Sidney Herbertet emlegetik. Egyben valamennyi történész és irodalomtörténész véleménye megegyezik: műveinek megírásában Shakespeare más alkotókkal is együttműködött, akiknek neve mind a mai napig ismeretlen maradt.

Shakespeare karrierje csodálatos. Korán ünnepelt szerző lett. Meggazdagodott. Megvásárolta a Globe színház részvényeinek felét. Földbirtoka volt szülővárosában, és megengedhette magának, hogy 1610-ben megváljon a színpadtól, és birtokára visszavonulva, csöndes magányban fejezze be életét 1616-ban.

Talán még annyit, hogy Shakespeare élete során sohasem írta le helyesen a saját nevét. Névaláírása mintegy nyolcvan változatban maradt reánk.