Seprődi János székely dalai
2014-08-28 13:28:10
- Ráduly János
Száz évvel ezelőtt, 1914-ben látott napvilágot a népzenegyűjtő Seprődi János Eredeti székely dalok könyve. Saját szerepét így minősítette az alcímben: az anyagot „Gyűjtötte és férfi-karra alkalmazta”.
Száz évvel ezelőtt, 1914-ben látott napvilágot a népzenegyűjtő Seprődi János Eredeti székely dalok könyve. Saját szerepét így minősítette az alcímben: az anyagot „Gyűjtötte és férfi-karra alkalmazta”. Kiadta a kolozsvári Erdélyi Irodalmi Társaság. A rövidre fogott Előszó, amely 1923. április 2-án íródott, így kezdődik: „Mintegy tizenöt éve, hogy a székelység népzenei és népköltési termékeit gyűjtöm”.
Ma már tudjuk: szülőfalujában, Kibéden érték az első folklorisztikus hatások. „Tudatos népzenegyűjtést az 1897–1911 közötti másfél évtizedben végzett. Általában az iskolai szünidőket használta fel gyűjtőmunkára” – írta Almási István A népzenekutató írásában, amely a Seprődi János válogatott zenei írásai és népzenei gyűjtése (1974) kiadványban jelent meg – a bevezető tanulmány szerves részeként (53-72. old.). Almási utalt arra, hogy az 1897 előtt lejegyzett énekek az úgynevezett visszaemlékező gyűjtés eredményei, „pusztán utalásnak tekinthetjük arra a hozzávetőleges időpontra, amikor az illető dalt (…) hallhatta”.
Seprődi 27 éves, amikor az első évek terméséből közölni kezdte – 1901-ben – az egyik igen fontos munkáját. Íme a kései értékelésünk:
Szorgos munkával „gyűjtötte össze a századforduló idején, a szülőfalujának kijáró szeretettel, Kibéd népzenei anyagát. Innen publikálta ennek az anyagnak a javát, élete egyik főművét 1901–1913 között az Ethnographia hasábjain nyolc folytatásban Marosszéki dalgyűjtemény címen – megalkotva a magyar folklórkutatásban az első szerény népzenei falumonográfiát” (Faragó József – Ráduly János: A népballadák egy romániai magyar falu mai köztudatában. Ethnographia. LXXX. évf. 1969. 4. szám és különlenyomat: Bp.1970.) A dolgozatnak négy magyar kiadása van, megjelent cseh és német nyelven is, a kivonata pedig franciául.
Az Eredeti székely dalok előszavában Seprődi világosan tájékoztat föltett szándékáról:
„Eredeti székely daloknak nevezem őket, mert mindeniket első kézből, az élő népköltésből s kizárólag Székelyföldön gyűjtöttem… jelen esetben nem annyira tudományos, mint inkább művészi célt tűztem ki… Ezek a dalok tehát nem átdolgozások, hanem egyszerű átírások férfikarra… szem előtt kellett tartanom azoknak az egyszerűbb dalárdáknak szerényebb igényeit is, melyek számára elsősorban ez az egész gyűjtemény készült.”
Itt a tudományos igény és a gyakorlati célszerűség szép összefonódásának vagyunk tanúi.
A gyűjtemény 57 népi alkotást tartalmaz, a főbb műfajok: szerelmi dalok, katonadalok, keservesek, tréfás és gúnydalok, népballadák, rabénekek. Az utóbbi két műfajt Seprődi epikai daloknak nevezte. Daloskönyvében közel tíz ilyen jellegű változatot közölt, köztük a Molnár Anna, Jöjjön haza, édesanyám, Szabó Vilma, Repülj madár, repülj, Vásárhelyi csárdába stb. Olyan „történetes” dalok ezek, amelyeket kikezdett a feledés. Háttérbe szorulásukat Seprődi társadalmi okokra vezette vissza: „Efféléket újakat költeni a népnek már nincs sem ideje, sem nyugalma, sem hangulata”.
Magam két kibédi balladás-könyvvel (is) igazoltam Seprődi fölismerésének jogosságát. A Kibédi népballadák (1975) monográfiámat – például – Seprődi János emlékének szenteltem, 155 szöveget és 38 dallamot tartalmaz.
Végül megállapíthatjuk: Seprődi székely daloskönyve utat egyengetett a néphagyomány szélesebb körű befogadása felé. Kodály Zoltán gyönyörű elgondolására utalunk: „A magyar népdal a hangversenyteremben! – különösen hangzik ma még. Hogy egysorba (így!) kerüljön a világirodalom remekeivel és a – külföldi népdallal. De megjön az ideje ennek is” (Magyar népdalok. Énekhangra zongorakísérettel. Előszó. Bartók Béla – Kodály Zoltán aláírásával, Kodály fogalmazásában. Bp. 1906. Közismert címén 20 magyar népdal.)
