Segesvári Akadémia Fesztivál

A nemzetközi Segesvári Akadémia Fesztiválon vett részt augusztus első felében két tehetséges, a klasszikus zene világában élő marosvásárhelyi fiatal. Antal Andrea és Dascăl Alexandru, a Művészeti Szaklíceum diákjai az Azomureş vállalat által felajánlott ösztöndíj nyerteseiként gazdagodhattak értékes szakmai tapasztalatokkal és felejthetetlen személyes élményekkel. 

Az Azomureş másodszor vállalt partnerséget a fesztivált szervező Cultura Viva Egyesülettel, és teljes mértékben fedezte a két diák költségeit. Májusban a Kultúrpalota kistermében volt a válogató, erről lapunkban is olvashattak az érdeklődők. Két héttel a fesztivál lejárta után arról beszélgettünk a fiatalokkal, mit éltek át a Segesvári Akadémián, és mi az, ami számukra a leginkább megmaradt.

Antal Andrea zongora szakos diák, Kovács Zsuzsa tanítványa tizedikes volt a múlt tanévben, egy Chopin-darabbal nyerte el az ösztöndíjt meghirdetők tetszését. A kedves, közvetlen lány szívesen mesélt segesvári tapasztalatairól.

– Kezdetben izgultam egy kicsit, hogy lesz-e ismerős az Akadémián, és megörültem, amikor kiderült, hogy három szobatársam vásárhelyi. A megérkezésünk pillanatától mindenki nagyon kedves volt velünk. A Joseph Haltrich Líceum bentlakásában kiváló szállásban, ellátásban volt részünk, és – ami a legfontosabb – rendkívüli oktatóktól tanulhattam. Egy ausztriai és egy svájci zongoratanárom, illetve egy fortepiano-tanárom is volt. Hihetetlenül érdekes órákat tartottak, rengeteg mindent, hasonlatokat, metaforákat is behoztak az együttlétekre, időt, teret adtak a kalandozásra, arra, hogy tengerparton vagy tisztáson játszódik-e a zenemű. Minderre az iskolai tanítás során nincs lehetőség, ezért is volt akkora élmény számomra az a két hét.

– Milyen nemzetiségű fiatalok vettek még részt a fesztiválon?

– Spanyolok, olaszok, de a legtöbben Ausztriából és Németországból érkeztek. Többjükkel összebarátkoztam, egy németországi lánytól csodálatos kottákat is kaptam. A tanárok pedig az elkövetkezőkre nézve is felajánlották a segítségüket, ha kottákra vagy zenei útbaigazításra lenne szükségem. 

– Erdélyből érkeztek még zongora szakos diákok?

– Igen, Kolozsvárról. Ami az életkort illeti, a tizenkét zongorista közül én voltam a legfiatalabb, ugyanakkor a középiskolások mellett egyetemisták, mesterizők is részt vettek a fesztiválon.

– Naponta hány órát gyakoroltatok?

– Ezt egyénileg dönthettük el, nem volt előre meghatározott gyakorlási idő. Ami engem illet, volt, amikor hat, máskor csak két órát gyakoroltam. Egy hirdetőtáblán oszthattuk be magunkat a kamarazene-kurzusokra, nekem ez tűnt a legaranyosabbnak. Az pedig, hogy minden a vár környékén zajlott, egészen különlegessé tette a fesztivál hangulatát

– Melyik volt a fesztivál legmaradandóbb pillanata? 

– Sok ilyen pillanat volt, most mégis kettőt emelnék ki. Az oktatók felváltva bizonyos ideig vettek részt a fesztiválon, és egy este közös pizzázás során éppen az egyiküktől búcsúztunk. Hosszasan elbeszélgettünk velük arról, hogy hogyan látják a fejlődésünket, hol állunk mondjuk Németországhoz képest. Ami ebből az együttlétből leginkább megmaradt, annak a szeretetnek a megtapasztalása, amivel az oktatók hozzánk és a játékunkhoz viszonyultak. A fesztivál másik fénypontja az Arcadia kamarazene-koncertje volt. A nyár fénypontja pedig maga az egész fesztivál.

– A fesztivál a részt vevő fiatalok koncertjével zárult. Miből állt a te fellépésed?

– Segesváron tanultam egy új darabot, egy négykezes Schubert-művet, amelyet egy másik zongoristával játsztunk. Ugyanakkor fortepianón egy Mozart-szonáta 2. tételét is előadtam. Ez számomra azért is volt nagy élmény, mivel nálunk nincs lehetőség ilyen hangszeren játszani.

– Beszéljünk egy kicsit a jövőről is. A középiskola után merre vezet az utad?

– Már idén ősztől feljárok meghallgatásokra Kolozsvárra. Ez azért is fontos, mert az én évfolyamomon én vagyok az egyetlen zongora szakos, így nincs viszonyítási alapom. Az érettségi után leginkább a kolozsvári zeneakadémián szeretném folytatni tanulmányaimat.

 

Dascăl Alexandru klasszikus zene szakos diák a múlt tanévben tizenegyedikes volt. Marian Someşan tanítványa Mozart Don Giovanni című művéből Leporello áriájával nyerte el az Azomureş ösztöndíját.

A tehetséges fiatalemberrel telefonon beszélgettünk.

– Számomra az új barátságok kialakítása miatt jelentette a nyár egyik legszebb részét a Segesvári Akadémia. Ugyanakkor szakmailag is sokat adott a fesztivál, egy ausztriai oktató személyében remek énektanárt ismertem meg. A fesztiválzáró koncert is nagy élmény volt.

– Az érettségi után hol folytatnád a tanulást?

– Bukarestben vagy Kolozsváron, esetleg Olasz- vagy Németországban, de Ausztria is szóba jöhet.

A beszélgetések végén mindkét diák köszönetet mondott a fesztivál szervezőinek, a Cultura Viva Egyesület mellett az Azomureş vállalatnak, hiszen ennek a közbenjárásával vált számukra meghatározó élménnyé az idei nyár.