A meglévő vasúti hálózat karbantartása sem megy az ország illetékeseinek már évtizedek óta, de ha már az uniós források jóvoltából lehet milliárdos beruházások ábrándjaival bolondítani a választót, máris gyorsvasút építését emlegetik. Akkora esély van a megvalósulására, mint fehér hollóval találkozni a sarki kisboltba menet, de a tervekre elkölthető százmilliós keret valamilyen pártklienst biztosan boldoggá és gazdaggá fog tenni.
A gyorsvasútépítési terveket nemrégiben szellőztette meg a szállítási minisztérium, azt emlegetve, hogy 17 milliárd eurót szánnának olyan vasúti beruházásokra, melyek jóvoltából kétszáz kilométer per órás tempóban közlekednének a szerelvények a tengerparttól a nyugati határig. Ezt a már meglévő infrastruktúra fejlesztésével és új szakaszok létesítésével a híres sok milliárd eurós uniós újjáépítési alapból gondolták. A konkrét tervek elkészítésére 120 millió eurót szántak.
A kormányzati ábrándoknak a kijózanító, csattanós pofont egy, az infrastrukturális beruházásokat profin követő civil szervezet adta meg egy bejegyzésben a közösségi médiában. Azt írták, pénzpazarlásnak tartják a minisztérium terveit, amely gyorsvasútról ábrándozik, miközben a meglévő hálózatot is képtelen karbantartani. A civilek szerint a létező vasúti hálózat háromnegyede nagyjavításra szorul, és hosszú évek óta a karbantartásra szükséges pénznek alig 10-20 százalékát utalják ki a javításokra. Hogy igazuk van, azt más adatok is alátámasztották, korábban lapunkban is utaltunk például arra a felmérésre, amely szerint az elmúlt húsz-egynéhány évben felére csökkent az ország vasúthálózatán a szerelvények átlagsebessége. Gyakorlatilag az Osztrák–Magyar Monarchia idejéből örökölt hálózaton ma lassabban haladnak a vonatok, mint száz évvel ezelőtt.
Egy, a mai időknek megfelelő gyorsvasúthálózat már csak az egyéb közberuházások terén tapasztalható tervezési és kivitelezési színvonal gyatrasága miatt is az álmok kategóriájába tartozik. A politikusok beszélnek róla, mert európai szinten fontos témakör, nagy figyelmet szentelnek és sok pénzt költenek a rövid és középtávú légi szállítással időben versenyképes, de annál kevésbé környezetszennyező gyorsvasutakra. De más hasonlókhoz képest is ez a dolog ott működik, ahol a munkához a szájalásnál nagyságrendekkel jobban értenek a döntéshozók. Itt a munkával gondok vannak, az ígérgetés remekül megy. Meg a zsebelés is. Gyorsvasút itt a dolgok mostani állását elnézve esetleg akkor lesz, ha a 19. század mintájára importálnak megint egy királyi házat ennek az országnak becézett csődtömegnek a menedzselésére. De a gyorsvasút tervezésére szánt eurómillióknak gyorsan lesz gazdája, készít szép tanulmányt, visszautalja a megfelelő jutalékot a pártfőnökök zsebébe, akik majd négyévente választási kampányokban megígérik, hogy na most aztán nekilátnak. Így zötyögünk tovább egyre lassabban mint vasút és ország.
