Sántha Attila: Bühnagy székely szótár

Ádám Gyula és Fodor István fotóival.

A könyv a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. kiadásában az Előretolt Helyőrség Íróakadémia kiadása. Második, átdolgozott, javított, jelentősen bővített és egyébként is mindenben sokkal jobb kiadás. Budapest, 2018.

„Honnan jöttünk, és kik vagyunk mi, székelyek, miért és miben különbözünk a magyarság többi részétől?

Ezt a kérdést majd’ minden székely (származású) ember fölteszi magának vagy szűkebb környezetének, leginkább olyankor, ha a székely nyelvterületen kívül – szóhasználatunk és hangsúlyozásunk miatt – csodabogárként kezelnek bennünket. Talán emiatt kezdtem hozzá közel két évtizede a székely szavak gyűjtésének” – olvashatjuk a szerző előszavában.

„Voltaképpen nem csináltam egyebet, mint listába szedtem a székely szókincs azon elemeit, melyek különböznek a magyar köznyelvi szavaktól. Hátha ezzel sikerül közelebb kerülni a kérdésre adandó válaszhoz, méghozzá úgy, hogy a kutató meg az olvasó egyaránt felcsillanó szemmel ízlelgeti majd e tájnyelv mazsoláit.”

Sántha Attila szerint „tájszótár jellegű” gyűjtés eredménye a vaskos kötet, nem egy körülhatárolható tájegység, hanem egy népesség szavait próbálta meg listába szedni. A székely szótár semmiképp sem nevezhető tájszótárnak, hisz számos, sok esetben földrajzilag egymással össze nem függő tájegység szókészletéből válogat.

„Azokat a szavakat kerestem, amelyek a magyar nyelv használóinak körén belül kizárólag vagy elsősorban a székely népcsoportra jellemzőek. Ideális esetben székely szó az, amit csak a székely ember használ…”

A kötetben szereplő szavakat így lehet osztályozni – tanácsolja a szerző:

 

* Tulajdonképpeni tájszavak, ezeket a székelység csak egy kisebb része használja.

* Olyan székely szó, amelyet az összes székely használ, a székelyek ismerik nagyjából az összes székely tájegységen belül.

* Erdélyi tájszó: a székelyeken kívül az erdélyi, nem székely magyarok is használják.

 

E három kategórián belüli szavakra érvényes a Nyirkos István: Irodalmi nyelv – köznyelv – népnyelv című tanulmányában elvégzett kategorizáció: 

 – valódi tájszó. A köznyelvben is meglévő fogalmat más hangsorral jelöl, vagy olyan fogalmat, dolgot nevez meg, amelyre a köznyelvben nincs kifejezés. Pl. pityóka ‘burgonya’.

– jelentésbeli tájszó. A köznyelvben is meglévő szót más jelentésben használja. Pl. tészta ‘sütemény’.

– alaki tájszó. A vele megegyező köznyelvi szótól kiejtésben, hangalakjában tér el. Pl. arr ‘orr’.

Szerepelnek a szótárban népnyelvi szavak is, amelyeket a magyar nyelvterület több más pontján használnak.

A kétezres években a szerző a www.transindex.ro erdélyi internetes portálon nekikezdett a székely szótár összeállításának, nagy segítséget nyújtott a gyűjtésben a Romániai Magyar Szó c. napilap is, amely 2001-ben közreadta az addigi gyűjtés eredményét. Egy újabb felhívás nyomán hatalmas korpusz birtokába jutott a szerző, s a feldolgozás tizenhárom éve után a Székely szótár első kiadása 2004-ben meg is jelent.

Az anyag feldolgozása során a szerzőnek nehézséget jelentett, hogyan tudja elkülöníteni a magyar szókincsen belül azt a részt, amely a többfelé is széttelepedett székelyekre jellemző. E célra a három nagy magyar tájszótár (a Tsz., az Mtsz és az Úmtsz.) az óriási adatmennyisége miatt csak nehezen használható, hisz képtelenség egy-egy szó összes adatolását ellenőrizni, megnézni, hogy az népnyelvi szó-e, vagy csak egyes tájegységeken belül használják.

„Ahhoz, hogy megtudjuk, melyik szó székely, azt kell kiderítenünk, hol élnek székelyek” – magyarázza Sántha Attila, majd segít is a nem egyszerű kérdés megoldásában. (A szótár olvasóinak ajánlom, tájolják be az alábbiakat, ezt magam is elfogadom.)

A. Székelyföld. 1. Marosszék. 2. Udvarhelyszék. 3. Sepsiszék. 4. Kézdiszék. 5. Orbaiszék. 6. Csíkszék. 7. Aranyosszék.

B. Barcaság, Fogarasföld, Szászföld.

C. Moldvai székelyek.

D. Bukovinai székelyek.

E. Hunyad megye (székely eredettudat).

F. Új(abb) kori székely települések vagy telepítések (pl. Kolozsvár, Tövishát).

G. Székely nyelvi hatás szomszédság folytán (pl. a Mezőségen és Moldvában).

H. Régi székelyek, távolabbi kapcsolatok (pl. Zoboralja – székely eredettudat), Szabolcs, bihari székelység, Kalotaszeg, dél-dunántúli régió, a magyar nyelvterület nyugati és északnyugati része).

Mit mutat a szavak eredete? – kérdi a szerző, és példákkal alátámasztva válaszol is a feltett kérdésre.

A legfontosabb tanulság, ami levonható a székely szavak eredetének vizsgálatából: a székelyek ott voltak a magyar nyelv születésénél, és eredetileg is a magyar nyelvet beszélték. Számtalan, általánosan magyar szónak az eredetét a székely nyelvjárás vizsgálatából tudhatjuk meg, a megőrzött régiségek alapján. Gyermeknyelvi eredetű szavakat, szláv, ruszin (orosz), ukrán, ótörök (bolgár-török) és román jövevényszavakat különít el Sántha Attila a szótárában.

A szócikk felépítését úgy képzelte el a szerző, hogy „egy szótár is lehet olvasmányos, s ha nem is regényként, de legalább elbeszéléskötetként olvasható, naponta felütve azt egy-egy oldalon.” (…) „Jelen kötet valahol a tájszótár és az etimológiai szótár határán helyezkedik el, ezért (az Mtsz. példájára) az ugyanazon szócsaládba tartozó szavakat egybegyűjtöttem.”

A szócikk első adata a SZÓCSALÁD (HA VAN): NANA; címszó jelentése: nannyó nagymama; a szó adatolása tájszótárakban, a szótár gyűjtőinél, a gyűjtés helyének megadásával: Kriza (nainnya), Mtsz., Úmtsz (nagyanyó); köznyelvi vagy irodalmi példaszöveg: „Márpedig a Holddal/ ujjat húzni nem jó,/ Míg a menyecskéből/ nem lesz nagyi,/ nannyó.”  (Kányádi Sándor: Szemérmetlen sopánkodás. Forrás, 2001/2.) (A szócikk felépítése ismertetésekor azért választottam ezt a példát, mert így akartam megköszönni nyárádszentbenedeki drága nanókámnak, hogy a kezembe adta az első meséskönyvet.)

Sántha Attila a gyűjtőktől beérkezett szavakat magyar, román, orosz (ruszin), angol szótárak, tanulmányok alapján vizsgálta át, helyezte el a szótárában. Közli a szótárban található rövidítéseket is, majd a településnevek kérdését tisztázza. Név szerint köszönetet mond a 2004 előtti és a 2004 utáni adatközlőknek, a 2004-es kiadás lektorainak.

A szótári lap szélein az ábécé betűi és színes kockák irányítják az olvasót, hol találja meg a keresett szót…

„A Bühnagy székely szótár több mint egyszerű szószedet: sok-sok szócikkből álló elbeszéléskötet – vagy regényfolyam –, mely a világ legkülönlegesebb és legképlékenyebb nyelve – magyar – születésének csodáját is feltárja, és amelyet bárhol ütünk fel, Tündérországba röpít minket. Arra a helyre, melynek lelke Ádám Gyula és Fodor István zseniális fotóiba költözött” – fogadom el a hátsó borítón olvasható sorokat.

Orbán Balázs, Benedek Elek, Tamási Áron, Áprily Lajos és mások meghitt, idilli, hangulatos szavai, szóképei villannak fel előttünk, s a fotók nyomán a havasok ózondús leheletét érezzük, csodálhatjuk a székely Tündérországot, lakóit, orrunkat megcsapja a frissen sült kenyér illata, a csíkszenttamási lila ruhás völgy parfümje… Székelyföldi utazásra csábítja, hívja is az olvasót ez a szótár… Magam elfogadom Sántha Attila fülszövegét: „Azt akartam, hogy az a hihetetlen nyelvi gazdagság, már-már a filmekre jellemző képszerűség, mely a székely nyelvjárások sajátja, élő maradjon egy olyan korban is, amelyben a televízió, a rádió standard magyarja úgy nyírja ki a helyi sajátosságokat, hogy nem marad utána más, csak por és hamu”. 

Elismerő, dicsérő, gratuláló soraimat tolmácsolom Sántha Attilának, a fotósoknak, minden munkatársának, az Emberi Erőforrások Minisztériumának, a Gyomai Kner Nyomda Zrt.-nek, mindannyiunk nevében köszönjük ezt a szótárat, és tegyünk róla, hogy diákjainknak, az utánunk következő nemzedék számára is élő maradjon ez a csodálatos szókincs. 

Dr. Málnási Ferenc

ny. magyartanár – Kolozsvár