Elvileg szerdán, szeptember 27-én kellene a kormánynak felelősséget vállalnia az úgymond hiánycsökkentő intézkedéscsomagért. Természetesen, ha addig sikerül végigvinni a kötelező procedúrákat.
Miközben ezeket a sorokat írjuk (hétfőn), sok minden változhat: ma találkozik a kormányfő a pénzügyminiszterrel, az adótörvényeket véglegesítendő, az ellenzék meg folytatja az aláírásgyűjtést a kormány elleni bizalmatlansági indítványhoz.
A minap az RMDSZ elnöke úgy nyilatkozott: „Amennyiben sikerül megoldani tárgyalások révén néhány, a helyi autonómia elvéhez, a szubszidiaritáshoz kapcsolódó kitételt, hogy ne avatkozzanak be a helyi hatóságok dolgába, s még néhány, ezzel kapcsolatos adóügyi kérdést, nem írjuk alá a bizalmatlansági indítványt”.
Az ellenzéki bizalmatlansági indítványnak a jelenlegi parlamenti állás szerint nincs akkora támogatottsága, hogy megbuktassa a kormányt. Ellenben a liberálisok egy része – a jövő évi szavazatvesztéstől tartva – a kormányból történő kilépéssel fenyegetőzik. Theodor Stolojan, a liberálisok egyik fontos politikusa szerint indokolatlan lenne a liberálisok részéről, ha kilépnének a kormányból, és ezt elég nehéz lenne megmagyarázni a választóiknak is.
Tehát a jelenlegi parlamenti állás szerint egy bizalmatlansági indítványnak nincs sok esélye, a kormányfő mégis az RMDSZ és a kisebbségek segítségét kéri a több mint két hónapnyi vitatkozás, kölcsönös fenyegetőzések közepette nehezen megszületett dokumentumhoz.
Köztudott, hogy nem fér meg egymással „egy gyékényen”, ezért az AUR és az USR bizalmatlansági indítványt készül letenni, bár egyiküknek sincs esélye külön-külön – sőt együtt sem – összegyűjteni a szükséges aláírásszámot. Az USR már bejelentette, hogy nem közösködik az AUR-ral, az AUR elnöke is külön úton indulna a „nemzetellenes koalíció politikai és gazdasági uralma alóli felszabadulás érdekében”.
Egy bizalmatlansági indítvány kezdeményezéséhez 117 aláírás szükségeltetik. Ahhoz, hogy átmenjen, 234 szavazatra van szükség. Tehát még ha össze is fogna a két ellenzéki formáció (AUR – 41 képviselő, USR 64), nem tudnának elég aláírást összegyűjteni.
Akárhogy nézzük, az RMDSZ nélkül esélyük sincs a bizalmatlansági indítvány benyújtásához. Ám nehezen elképzelhető, hogy az RMDSZ bármelyikükkel szövetkezne. Persze, tudjuk, a politikában soha nem szabad azt mondani, hogy soha. Ilyen körülmények között azon sem lehet csodálkozni, hogy a szociáldemokrata miniszterelnök, a pár hónappal korábbi ellentétek ellenére, amikor a magyarok érdekvédelmi szövetsége kénytelen volt kilépni a koalícióból, támogatásért kopogtat az RMDSZ ajtaján. A pár nappal korábbi találkozó után az RMDSZ elnöke azt mondta ugyan, hogy a kormány improvizál. Amit szívesen lát a „művészetben, a zenében, a jazzben, de a politikában az improvizáció azt jelenti, hogy nem tudod, hova akarsz eljutni, keresed az utat. Jelenleg az a benyomásom, hogy ez a koalíció keresi az utat, fogalma sincs, merre akar menni, de keres, improvizál.” Ez azonban még nem jelent vétót.
Holnap, szerdán lesz tehát a „nagy” nap. Addig is sakkban tartják a kormányt…
