A koronavírus terjedésének megfékezése érdekében országszerte betiltották az ezerfősnél nagyobb rendezvényeket – jelentette be a katasztrófavédelmi főigazgatóság vezetője, Raed Arafat.
A rendelkezés a kül- és beltéri rendezvényekre egyaránt vonatkozik. Az ezerfősnél kisebb rendezvényekről a helyi hatóságok döntenek majd. Az intézkedés egyelőre március 31-éig érvényes, de szükség esetén még meghosszabbíthatják.
A kórházakban felfüggesztették a gyakorlatozást, és látogatási tilalmat rendeltek el. A hatóságok döntése értelmében bezárnak minden olyan egészségügyi intézményt, ahol legalább egy koronavírusos eset van.
Mindenki látja, mi történik ebben az országban. Káosz és improvizálás minden területen. A vasárnapi rendelet értelmében az idén elmarad a székely szabadság napjának megünneplése is, amelyet hagyományosan a Székely vértanúk emlékművénél szoktak tartani, és aztán a prefektúra elé vonult a többezres tömeg a korábbi években.
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke közleményt adott ki arról, hogy a rendezvény, a marosvásárhelyi gyűlés és az azt követő felvonulás idén elmarad, és a Márton Áron-díjat is egy másik alkalommal fogják átadni.
A hatóságok arra biztatják az embereket, hogy minél gyakrabban mossanak kezet szappannal, és kerüljék a zsúfolt helyeket. Március 31-ig betiltották a repülőjáratokat Olaszországba, de senki nem foglalkozik a zsúfolásig telt tömegközlési eszközökkel, az úgynevezett maxitaxikkal, amelyeken egymás hegyén-hátán szoronganak az emberek, mint a heringek. Arról sincs szó, hogy bezárnák a „mallokat”, ahol – csupán a parkolókból ítélve – mindig „telt ház” van. Ki beteg az ott levők közül? Ki kire köhög? Kit érdekel?
Vannak, akik a templomok bezárását követelik, mert ott sokkal könnyebben adják át egymásnak az emberek a koronavírust. Egy tanulmány szerint a mobiltelefonok használata mindennél veszélyesebb, mert ez az eszköz „tízszer koszosabb, mint egy vécéfedő”.
A jelenlegi politikai vezérek magasról tesznek az ügyre. Egy szó sem hangzik el a járvány gazdasági hatásairól. Ez pedig előbb-utóbb megbosszulja magát.
Joggal merül fel a kérdés, hogy miként lehet összeegyeztetni az új technológiákat azokkal az iskolákkal, ahol a vécé az udvar végében van? Nos, sehogy! Nálunk több mint kétezer iskolának udvari vécéje van, az országutak kétsávosak, a kórházakban pedig még a betegeket is felzabálják a mikrobák.
Vagyis egyelőre nincs megoldás, a hatalom nem tud, nem akar, vagy talán nem képes alkalmazkodni az új valósághoz.
Visszatérve a gyakori kézmosáshoz. 2018 szeptemberében az akkori tanügyminiszter azt mondta, hogy 2020-ig a kinti illemhelyeknek minden iskolaudvarról el kell tűnniük, támogatási alapok megpályázására szólította fel a polgármestereket, hogy megoldják a tűzvédelmi engedély nélkül működő iskolák helyzetét is.
Ennek ellenére ma, 2020 márciusában Romániában több mint 2.300 tanügyi intézménynek a kertben van a vécéje. Vezetékes vízről még annyira sem beszélhetünk, úgyhogy a közel két és fél ezer iskolába járó több ezer gyermek nagy része talán még naponta sem mos kezet.
Nesze neked, koronavírus!
